©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Kirajzás

Az augusztus 8-án induló Sziget Fesztiválon idén újra megjelennek a múzeumok. De a Szigeten működő Múzeumi Negyed vajon miként befolyásolhatja a múzeumok kulturális szerepét?

A múzeumi tevékenység valós vagy virtuális tereket igényel. A múzeumok kulturális szerepvállalásának, funkcióbővülésének egyik lehetősége a falak „lebontása”, a terek bővítése, a gyűjtemények mind szélesebb közönség számára (is) elérhetővé tétele. Aluljáróban, „gödör”-ben, hajón, vasúton, metrón, buszon és lakókocsiban is próbálkozunk, célzottan házhoz visszük a kulturális emlékezet gyűjteményekben felhalmozott kincseit, illetve az arról szóló üzenetet. Már a nyár kezdetétől fesztivál-dömpinggel számolhatunk, de pár éve még csak a Sziget és a Művészetek Völgye volt az az összművészeti kulturális helyszín, ahol a zene dominanciája mellett más műfajok is bemutatkozási lehetőséget nyertek: mint például a színház, az irodalom vagy a tánc.

Általános: legyünk lazák, alkalmazkodjunk a helyszínhez, válasszunk közvetlen hangnemet, legyünk kicsit meghökkentők, hagyjunk emléket, adjunk ajándékot. Ne feledjük, hogy ma már a látogatók jelentős része külföldi, s így nem tájékozott a magyar múzeumok világáról. Engedjünk teret a kreativitásnak: fényképeztessék magukat, kártyázzanak, hozzanak létre önálló, rögtönzött alkotást, rakjanak ki puzzle-t, fejtsenek meg találós kérdést, quizt, készítsenek táskát, pólót. A kínálat változatos, a hangulat elsőrangú.

A többfunkciós téralakításra törekvés pedig minden helyszínen látható – persze a kiállítás, előadótér, játszóház egyben, az épülettel rendelkező múzeum esetében is gyakori. A magunkon „kívüli” lét, az ebből fakadó közvetlenebb érintkezés, kötetlenebb visszacsatolások számos új impulzust adnak: a többnyire angolul kommunikáló muzeológusok nemcsak a Sziget belső életéről, de Budapest kulturális kínálatáról is felvilágosítást nyújt(hat)nak, s megállás nélkül kérdésekre adhatnak választ. A Szigeten a siker nem marad el, aki bekukkant sátorba, lakókocsiba, hosszabb időt eltölt padokon, plédeken, közelebb kerül a magyar közel- és régmúlt örökségéhez. Nem tudom, hogy mennyit hoz a magyar múzeumügy, turizmus konyhájára e sok kreatív ötlet, mának szóló üzenet, a múzeumok pár napos szereplése. A több százezerre tehető, nagyrészt külföldiekből álló közönségből néhány ezer fiatal és idősebb feltételezhetően Budapest más érdekességeire is fogékony, legalábbis ezt bizonyítja a város több pontján ez időben térképpel kószáló csoportok zöme. Meggyőződésem, hogy a szigetlakók közül sok ezer megnézi a kocsmákon kívül a város nevezetességeit is, és ebbe a múzeumok is beletartoznak. Meg kellene talán próbálni egy közös stratégiát kialakítani: a nyár folyamán múzeumonként legalább egy, speciális, érdeklődést felcsigázó kiállítást (is) beiktatni, a programfüzetben, szórólapokon, a városban a múzeumok szigeti megjelenését, a Szigeten pedig a kőszínház szó mintájára a „kőmúzeumot” hirdetni. Nem lenne rossz direktmarketinget alkalmazni, a Sziget programfüzetébe beletenni az ajánlott kiállításokat, programokat. A nyár folyamán a könyvtárakhoz hasonlóan a múzeumok is kicsit fél árbocra eresztik a zászlójukat, mérni kellene, hogy a Sziget előtt, után, alatt emelkedik-e a látogatószám. S ha megfigyelhető speciális igény, oda kell mozdulni. Hogy meleg van, süt a nap, s jó lenne nekünk is pihenni? Több múzeumnál önkéntesek, fiatal szimpatizánsok, gyakornokok segítették az amúgy fárasztó, de szórakoztató munkát. Hiszen a museologists are human beings too…