Kiélhettük a kreativitásunkat

Ráhel, János, Jákob és a színésznő

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 17-18 évesekre szabott komplex foglalkozása az idei év egyik Múzeumpedagógiai Nívódíjasa.

Cikk küldése

e-mail:

A hely szelleme

Hogyan lehet felkelteni 17-18 éves gimnazisták érdeklődését egy múzeumi kiállítás iránt? Mik azok a kérdések, amelyek őket is érdekelhetik, mert saját tapasztalataikkal is összecsengenek? Milyen munkaformákat alkalmazzunk, hogy elkerüljük a tanórák stílusát? Mire alapozzunk, ha nem ismerjük a diákok előzetes tudását a témáról? Hogy használjuk ki a kiállítások épített és tárgyi környezetében rejlő egyedi megismerési lehetőségeket és a bemutatott szituációkat? Ezek a kérdések foglalkoztattak a foglalkozás tervezése során.

 

Képzeld el!

A zsidó-magyar együttélés bemutatására dolgoztuk ki a Ráhel, János, Jákob és a színésznő projektet, amelyben családtörténeti modelleken keresztül vizsgáljuk a XX. század elején egymás mellett élő különböző társadalmi rétegek, kisebbségi csoportok életmódját és szokásait a kiállítási szituációk alapján. Ezek megismerése után az asszimiláció vagy hagyományőrzés, az elfogadás vagy előítélet konfliktusaival foglalkozunk, így hívjuk fel a diákok figyelmét egymás elfogadásának fontosságára, a toleranciára.

 

A Skanzen felföldi mezővárost bemutató tájegységében található mádi kereskedőház első lakásában egy zsidó boltos bérelt lakását és szatócsboltját, a másodikban pedig a háztulajdonos katolikus iparoscsalád otthonát tekinthetik meg a diákok a XX. század elejének berendezése szerint. Az 1. lakásban bemutatott szituáció: a zsidó család a kikészített tárgyak, a terített asztal alapján a sabbat köszöntéséhez és az ünnepi vacsorához gyűlt össze. A 2. lakásban bemutatott szituáció: a háztulajdonos katolikus iparos család mindennapi élete.

 

A szomszédos ház egy gyöngyösi jómódú borkereskedő háza, ahol szintén két lakás található. Az 1. lakásban bemutatott szituáció: 1914. január 6-án a Szent Kereszt Társulat tagjai gyülekeznek, hogy megtartsák az új dékány megválasztása utáni első ülésüket. A 2. lakrészében a városban éppen vendégszereplő színtársulat vendégül látott színésznőjének személyes holmijai láthatók a reggeli készülődés pillanatában.

 

A projekt ehhez a négy kiállítási helyszínhez kötődő, az 1910-es évek életéből kiinduló múzeumpedagógiai foglalkozás kidolgozását és megvalósítását, valamint a múzeumpedagógiai foglalkozásra épülő, a holokausztot feldolgozó iskolai foglalkozást tartalmazza.

 

Alakteremtés

A diákok a négy kiállítási helyszín szerinti csoportokban önállóan megszerzett ismereteiket átadják a többi csoport diákjainak. Felhasználják a helyszíneken található kordokumentumokat, fényképeket, ismertető segédanyagokat, filmbejátszásokat, hangpaneleket, ruhákat, kellékeket, személyes tárgyakat.

 

Megteremtik, majd dramatikus jelenet formájában megszemélyesítik a helyszínhez kötődő szereplőket. Ebben segíti őket a foglalkozásvezető múzeumpedagógus, és a projektbe bevont középiskolai tanáruk. Ezt követően a csoportoknak a következő konfliktusokat kell feldolgozniuk és bemutatniuk az előbbiekben megteremtett alakok nézőpontja alapján:

 

- A katolikus iparoscsalád fia, János bejelenti családjának, hogy beleszeretett a zsidó család lányába, Ráhelbe.

- A zsidó fiú, Jákob közli családjával, hogy otthagyja a jesivát, és a színésznő hatására be akar állni a vándortársulatba színésznek.

- A katolikus apa a Szent Kereszt Társulat tagságára jelentkezik, amit a társaságnak mérlegelnie kell.

- A színtársulatnak döntenie kell a zsidó fiú, Jákob csatlakozási szándékáról.

 

A csoportok dramatikus formában mutatják be a konfliktusokat, mindenki az általa létrehozott alak nevében érvel. Az összegzés és értékelés után otthoni, önálló kreatív és kutatómunkát kapnak a diákok, ami a projekt második, már az iskolában zajló részének a bevezetője.

 

Rekonstrukció

Az első részben megismert és megszemélyesített szereplők életének feldolgozása a 2. világháborút követő évekig az első részben alkalmazott módszerek segítségével önállóan és csoportmunkában már az iskolában zajlik. A diákok életalternatívákat dolgoznak ki és jelenítenek meg, különös tekintettel a holokauszt időszakára. Dokumentumokat, naplórészleteket, leveleket és egyéb személyes emlékeket hoznak létre az általuk megteremtett alakok nevében. Átélik alakjaik döntési lehetőségeit, a korszakra jellemző dilemmáit. Szembesülnek a meghozott döntések következményeivel. Párhuzamosan követhetők és figyelhetők meg a különböző családi, vallási háttérrel rendelkező alakok sorsának, kapcsolatainak alakulásai, ezzel érve el egy komplex, árnyalt társadalomkép kialakítását. A foglalkozásvezetők azok a tanárok, akik az első részben a múzeumpedagógus munkáját segítették, a múzeumpedagógus pedig a tanárok munkáját segíti az iskolai munka során.

 

„Életszerű, figyelemfelkeltő, interaktív élmény”

(Róna B. 12.-es diák, PTE Babits M. Gyakorló Gimnázium, Pécs)

A foglalkozás után a diákok visszajelzéseikben az életszerűséget, a változatos, interaktív munkaformát és a kreativitás lehetőségét emelték ki. Leírták, hogy a zsidó család életviszonyairól sok újdonságot ismertek meg, élvezték a szerepjátékot és azt, hogy az érvelések során gondolkodniuk kellett.

 

Az iskolában a projekt második részeként a Rekonstrukció folyamán is nagyon színvonalas munkák – naplórészletek, levelek stb. – készültek. Ezekből az derült ki, hogy a résztvevő diákok képesek voltak szembesülni az általuk megteremtett alakok konfliktusaival, mérlegelték alakjaik választási lehetőségeit, átérezték sorsukat és érzelmeiket. A diákok szívesen bújtak az általuk elképzelt alakok bőrébe, mert úgy vitathattak meg fontos, általuk is átélt, őket is foglalkoztató kérdéseket, hogy a magánszférájuk, esetleges érintettségük rejtve maradt, nem érte őket indiszkréció a foglalkozás során. Mindez nyílt párbeszédre, a vélemények sokoldalú ütköztetésére adott lehetőséget számukra.

 

Eddig négy gimnáziummal kötöttünk együttműködési megállapodást a projekt megvalósítására, ezek közül kettő gyakorlóiskola, akik a tanárképzés során megismertethetik tanárjelöltjeikkel a projektet és annak módszertanát.

 

A múzeumpedagógiai projektre elnyert támogatás lehetővé teszi, hogy demonstrációs eszközökre cseréljük a műtárgyakat, így lehetővé válik, hogy a foglalkozás résztvevői, sőt a látogatók előtt is megnyissuk a kiállítási tereket, akik így részeseivé válhatnak a kiállítási szituációknak. Így egy olyan példa jöhetett létre, amikor a kiállításból kiinduló múzeumpedagógiai foglalkozás visszahat az eredeti kiállításra. Múzeumpedagógiai foglalkozás tehát nemcsak egy már elkészült kiállításhoz alkalmazkodva készülhet, hanem képes arra visszahatni, ezzel új értelmezési és élménylehetőségeket adva a múzeum összes látogatója számára.