©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Ezt SMEC kell próbálni!

Élménybeszámoló egy nemzetközi kurzusról, nyolc szólamban.

A SMEC, azaz későbbi nevén „School and science museum: Cooperation for improving teaching, learning and discovery” egy Socrates/Comenius Program által támogatott, hat országot érintő projekt volt 2001-2004 között. A Magyar Természettudományi Múzeum közművelői a projektben, és a kidolgozott, EU által akkreditált SMEC kurzuson az oktatásban is részt vettek és vesznek. Ezt az oldalt az utolsó szerző képviselte idén februárban.

A képzési hét végén a magyar résztvevők elhatározták, megírják véleményüket, tapasztalataikat. Ezt tárják most az olvasó elé. Az írás a szokásosnál talán hosszabb, de a nézőpontok, stílusok és személyiségek különbségei indokolták, hogy afféle „öninterjú” formájában, csak a szigorú ismétléseket elhagyva adják közre anyagukat. Elvégre az egyéni megoldások, tapasztalatok, vélemények változatossága is információt jelenthet az érdeklődőknek.

 

Miért is jött létre ez a továbbképzés?

Világszerte tapasztalható, hogy a tudományos és műszaki kutatás-fejlesztés egyre gyorsabb iramban halad, miközben az átlagos képzettségű emberek egyre jobban elmaradnak a felfedezésektől és azok gyakorlatba ültetésétől. Másfelől mindenhol lábra kaptak tudománytalan tanok, áltudományok, ami önmagában még elfogadható (bár sajnálatos) volna, de ezeket gyakran úgy adják el, mint tudományos módszerekkel és tudományos megbízhatósággal szerzett ismereteket, és ezzel félrevezetik a rációban mégiscsak jogosan hívő embereket. A tudományos ismeretekről, tudományos igényű gondolkodásmódról azért is érdemes tudni, mert általában megkönnyíti a magánéletre vonatkozó döntéseink egy részét is, így állampolgári jogainkban is megerősít mindnyájunkat. A kurzus filozófiájáról, a múzeumok szerepéről, a múzeumi tanulásról szól Maria Xanthoudaki írása, mely rengeteg egyéb forrással egyetemben megtalálható magyar nyelven is a www.museoscienza.it/smec honlapon.

 

A projektmunka eredménye egyhetes, bentlakásos pedagógus és múzeumpedagógus továbbképző program a Deutsches Museumban, a világ egyik legjelentősebb műszaki és természettudományi múzeumában. Hatalmas a kiállítótere (57 000 m2-én a vitorlás hajózástól vagy bányászattól az űrhajózásig és nanotechnológiáig változatos témákban mutatják be elsősorban a németek, de általában az emberiség legnagyobb tudományos és műszaki teljesítményeit). A múzeum épületegyüttesében egy kollégium is van, hálószobákkal, előadóteremmel és minden szükséges infrastruktúrával.

2013-ban 7 sikeres magyar pályázó jutott ki a Grundtvig vagy Comenius program támogatásával, teljes költségfedezettel, a nyolcadszor megrendezett tanfolyamra, amelyen 12 országból 33-an vettek részt. Az alábbiakban néhány körkérdésre válaszolva mondjuk el élményeinket, véleményünket. Talán sikerül kedvet csinálnunk másoknak is...

 

Hogyan szereztünk róla tudomást?

A MOKK által létrehozott regionális hálózat kiváló lehetőséget kínált arra, hogy egy nagy körlevél minden koordinátorhoz eljuttassa a képzés hírét. Az ismétlődések elkerülésére ennek említését rövidítettük a válaszokban.

Marosi Ágnes múzeumpedagógus, Miskolc, Herman Ottó Múzeum, MOKK megyei koordinátor: Régóta kerestem a lehetőségét annak, hogy a hazai múzeumi gyakorlat után európai példákat is megtapasztalhassak, a körlevél informált és bátorított.

Csesznák Éva osztályvezető, Szentendre, Skanzen, MOKK koordinátor: Nagyra becsülöm a Tempus Közalapítvány tevékenységét és régóta figyelem a honlapját, az azon meghirdetett képzéseket és pályázatokat, évek óta kapom a hírlevelet is. A megerősítést, hogy erre a képzésre én is jelentkezhetek, a körlevélből kaptam, amit ezúton is szívből köszönök. Úgy látom, elég nehéz kiszűrni a kínálati listából azokat a képzéseket, amelyekre nem csak pedagógusok jelentkezhetnek, hanem a múzeumi szféra munkatársai is.

Oravec-Kis Éva múzeumpedagógus, Gödöllő, Királyi Kastély Múzeum (Évi): Már évekkel ezelőtt lelkesen ajánlotta az egyik ismerősöm, aki akkoriban részt vett a kurzuson, majd tavaly nyáron egy invitáló körlevélből értesültem róla újra. Ezt követően alaposabban utánajártam a SMEC honlapján, és a Comenius katalógusban.

Szabó Géza régész, Szekszárd, Wosinsky Mór Múzeum: Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet és beszélt rá a pályázatra. A sors fintora, hogy ő végül nem jöhetett, amit őszintén sajnálok. A baráti késztetés mellett azt is végig kellett gondolnom, hogy régészként milyen kapcsolódási pontok lehetnek számomra egy ilyen továbbképzésen, ahol alapvetően műszaki- és természettudományos múzeumpedagógiai kérdésekkel foglalkoznak. Tekintettel az általam vezetett korábbi kísérleti régészeti táborokra, az érdeklődők széles körével végzett archaeometallurgiai kísérletekre, ezen nem sokáig kellett töprengenem. Aztán ott volt még a sok csábító környékbeli régészeti kiállítás…

Csaba Zsolt tanár, Budapest, Bornemisza Péter Gimnázium: Comenius katalógusból kerestem. Több órás keresés után ezt találtam a legérdekesebb képzésnek, ami a természettudományokhoz kapcsolódik.

Milyen élmény volt számodra személyesen, hogy érezted magad?

Itt a Deutsches Museum megismerésére vonatkozó ismétlődéseket töröltük csak ki. Az első, teljes néven történő említés után a továbbiakban a keresztnevek használata talán érzékelteti a közvetlen hangulatot.

Ági: Motivációt kerestem saját múzeumpedagógiai gyakorlatom frissítéséhez és úgy gondolom a Münchenben megélt élményekből hosszú távon fogok tudni meríteni. Rendkívül tanulságos volt betekinteni a Deutsches Museum mindennapjaiba, közvetlen közelről ízelítőt kapni abból, hogy egy monumentálisként jellemezhető intézmény miképp törekszik az aktuális és megújuló igények kiszolgálására, míg mindeközben megláthattam a látvány mögött megbújó emberi tényezőt. Mindezt olyan kulturális és szakmai sokszínűséget felmutató, értékes kapcsolatokkal szolgáló nemzetközi közegben, amelyben a magyar csapat hangulata a mediterrán résztvevők jókedvével vetekedett.

Éva: Nagyon jól éreztem magam. Sokat vártam, sokat kaptam szakmailag és személyesen is.

Izgalommal vegyes kíváncsisággal vágtam bele, hiszen különböző kultúrákból, különböző intézményi és személyes háttérrel érkeztünk. Kemény volt a csoportmunka. Ott éreztem igazán, hogy mennyire nehéz három reál szakos tanár és jómagam ötleteit egy közös projektben összefűzni. Meg kellett tanulnunk nemzetközi színtéren is érvelni az elképzeléseink mellett, hiszen nem csak önmagunkat, intézményünket, hanem a hazánkat is képviseltük. Ezen kívül természetesen a kávészünetek és az esti beszélgetések is lehetővé tették, hogy közelebbről is megismerhessük egymást, és a szakmainál kicsit szorosabb, mondhatni baráti kapcsolatok is kialakulhassanak.

Évi: Különleges élmény volt ilyen helyszínen egy nemzetközi csapat aktív tagjának lenni, az itthon szerzett tapasztalataimat, ismereteimet csoporttársaimmal megosztani és más országokban működő gyakorlatokkal bővíteni. Mindvégig nagyon jól éreztem magam, a hangulat nagyon közvetlen, baráti volt az oktatók és a hallgatók között, nagyon szerettem ebben a pezsgő, vidám közösségben tanulni.

 

Géza: A sok lehetőség, látnivaló, és a kurzussal nagyon elfoglalt napok miatt állandó időzavarban voltam. Igyekeztem a rövidke egyhetes időkeretet minél célszerűbben kihasználni. Ez nagyjából sikerült is, de például éppen a vendéglátó Deutsches Museum kiállítását minden igyekezetem ellenére sem tudtam végigjárni. Ezzel legtöbben így voltunk, mert a hatalmas épülettömb minden próbálkozásunk során rejtett csodáinak más és más zugait, a tudományok tárházának eltérő szeleteit tárta fel előttünk. Volt, ahol régóta kutatott konkrét szakmai felvetésre kaptam választ, másutt a tudomány legújabb eredményei alapján gondolhattam újra a már lezártnak tűnt kérdést.

Ebben a lüktető közegben megélni azt, hogy több mint egy tucat ország eltérő gondolkodású, mentalitású képviselői miként válnak pillanatok alatt egymást tiszteletben tartó és megbecsülő közösséggé, különösen nagy élmény volt. Így könnyen érezhette mindenki szinte az első perctől úgy, hogy itt mindenki személyes barátja. Ebben persze nagy szerepe volt a szervezőknek, a kiforrt programnak, hiszen ez már a nyolcadik hasonló alkalom volt.

Mártfai Márta könyvtáros, Szombathely, Vasi Múzeumbarát Egylet (a Savaria Múzeum mellett): Hogyan éreztem magam? A képzés egyszerűen pompás volt, kreatív, vidám, szorgalmas csapat jött össze. Én egy vidéki múzeumban dolgozom, ahol a régészet és a néprajz a fő területek. Számomra újdonság volt olyan múzeum munkáját megismerni, amelyik aktuális társadalmi problémákkal is foglalkozik. Nagyon tetszettek a kiállító terek, az installációk, a szövegek, hogy minden az élmény-központú önálló tanulást szolgálja.

Németh Péter múzeumpedagógus, Keszthely, Balaton Múzeum, MOKK koordinátor: A kiutazásom előtt volt némi félelem bennem, ami talán egy nagyobb utazás, ismeretlenbe való belépés előtt egészséges is. A negatív érzések, azonban nagyon gyorsan eltűntek, és az utolsó napokban már úgy éreztem még szívesen maradnék! Ez köszönhető a nagyon gyorsan és jól összeszokott – nemcsak magyar – csapatnak, annak hogy szakmailag is egy magas színvonalú és érdekes képzésen vehettünk részt, egy olyan múzeumban, ami rengeteg új és hasznos élményt nyújtott!

Vásárhelyi Tamás muzeológus, Magyar Természettudományi Múzeum: Először fordult elő, hogy népesebb magyar csapat jutott el Münchenbe, ez önmagában jó érzés volt. Először volt harmincnál több résztvevő, ami nagyon félelmetesnek hangzott, de eleve nyitott volt majdnem mindenki, a vidámságra való hajlam és az együttműködés szelleme is erős volt bennük - minden oktató szerint kimagaslóan jól sikerült ez a forduló. Nagyon sokat tanultam a képzés során és három másik múzeumba is eljutottam. A bajor kosztról már nem is akarok beszélni.

Zsolt: Nagyon jól éreztem magam, jó hangulatú volt a tanfolyam. A program változatos volt. Különleges volt az, hogy a szállás a múzeum épületéhez kapcsolódott és így bármikor egy perc alatt át lehetett menni a múzeumba. Számomra az is sokat jelentett, hogy mint az előadók, mint a résztvevők sok országból érkeztek. Érdekes beszélgetések részese lehettem a szünetek és étkezések alatt. A hangulat baráti volt. A tanfolyamon az előadások érdekesek voltak és számomra különleges volt az is, hogy ha jól összeszámolom 8 előadót hallgathattunk meg a hét folyamán, akik a szakma különböző területeivel foglalkoznak.

Mit hoztam belőle haza a múzeumomnak, iskolámnak?

Ági: München múzeumaiban rendkívül szimpatikus az a „kézzel foghatóan” a látogatót előtérbe helyező szemlélet, amely a különböző korosztályok érdeklődésének megfelelő módon és eszközökkel marasztalja a kiállításokban közönségét. A kurzus műhelygyakorlatai során a más-más országokból érkező pedagógusok az iskolák szemszögéből közel azonos, elsősorban tananyag-orientált elvárásaiknak adtak hangot - a közös munka tapasztalatai a hazai múzeumpedagógiai tevékenységben is mindenképpen kamatoztathatók.

Éva: Húsz éves hazai és mondhatom nemzetközi múzeumi tapasztalat után érdekelt az, hogy amiért itthon annyit dolgozunk, a múzeumok és az iskolák együttműködése, hogyan realizálódik manapság más országokban. Bár a képzés helyszíne, a Deutsches Múzeum a tudományos technológiák múzeuma, több olyan jó példát is láthattunk a tudomány-alapú oktatás múzeumi módszertanából, amit mindenki könnyen lefordíthat a saját múzeumi területére. Az előadásokon és az utánuk következő beszélgetések során a sok új információ mellett megerősítést is kaptam, hogy jó úton haladunk itthon is, például a múzeumlátogatást megelőző felkészítés és a „follow-up” vagyis az utánkövetés tekintetében, de mindig vannak újabb és újabb módszerek, amelyekkel új kontextusba helyezhetjük a tanítás-tanulás folyamatát.

Évi: Amellett, hogy rengeteg megerősítést kaptam a tanfolyamon, az iskolák és múzeumok együttműködésének kialakításához, erősítéséhez új ötleteket találtam. A pedagógusok elvárásairól árnyaltabb kép alapult ki bennem, így nagyobb segítséget tudok majd nyújtani nekik munkám során. A Deutsches Museumban érdekes volt megismerni azt a szemléletmódot, amivel a látogatók és a diákok felé fordulnak, és aktív társadalmi szerepvállalásra ösztönzik őket. Az újabb kiállítások nem egyszerűen bemutatnak valamit, hanem személyes kapcsolatot teremtenek a téma és a látogató között, gondolatokat ébresztenek, segítenek válaszokat találni az aktuális kérdésekre.

Géza: Ezúttal is próbáltam minél jobban megismerni a múzeumok belső felépítését, működési struktúráját, a lehető legtöbbet fotózni, dokumentálni megfigyeléseimet, hogy azokat később másoknak is továbbadhassam. Ugyanilyen szemmel tekintettem a tanfolyamra és az eltérő ismeretekre, gondolkodásmódokra.

Hamar kiderült, hogy én a szakmuzeológusi gyakorlattal itt többszörösen is kakukktojás vagyok: a többség pedagógus, természettudományos végzettségű. Éppen ezért végig egyfajta tolmácsgépet játszva próbáltam átfordítani az előadások anyagát egy olyan környezet számára, ahol az európai gyakorlattól eltérően a műszaki- és természettudományi muzeológia csak egy-két helyen fordul elő, s a súlypont inkább a történeti megközelítésre esik. Ráadásul nálunk a pedagógusok és a múzeumi szakemberek is még mindig alapvetően ismereteket akarnak átadni, megtanítani. A kinti gyakorlatban pedig ez már szóba sem kerül, egyértelműen a kreativitás, az ismeretek gyakorlati alkalmazásának elősegítése a cél. Számomra az lesz az igazán izgalmas, hogy az alapvetően más tudományterületekre kiválóan kidolgozott módszertani háttérrel miként tudom majd a következő történeti, régészeti témájú múzeumi kiállítások, foglalkozások anyagát hasonló módon élvezhetővé és nem kevésbé használhatóvá tenni. Ehhez az elméleti alapok mellett – köszönhetően szorgalmasan kattogó fényképezőgépemnek is – számos, a mi viszonyainkra is jól átfogalmazható ötletet sikerült gyűjtenem.

Márti: Mit viszek haza a múzeumomnak? Szemlélet tekintetében, hogy megpróbáljam a történelmet a mai fiatalokhoz közelebb hozni, megmutatni nekik, hogy mindaz, amit a régészek megtalálnak, hozzánk nagyon hasonló emberek életének töredékes nyomai. Módszertanilag pedig azt, hogy mi kell ahhoz, hogy egy múzeum valóban csábító hely legyen tanárnak és diáknak egyaránt. És hogy manapság milyen fontos ebben a feladatban a web, a honlap, mert ott valósul meg a múzeumi látogatás előkészítése. Kellemes utóhatást is kiválthat a fiataloknál egy ügyesen animált weblap, egyfajta "virtuális barátom a múzeum"-érzést.

Péter: A Balatoni Múzeum munkatársainak a SMEC továbbképzésről tartott beszámolómon a következő gondolattal kezdtem: merjenek lépni, vegyenek részt hasonló rendezvényeken, mert én nagyon gazdagon tértem haza! A kurzus új barátokat, módszereket adott, megerősített abban, hogy amit a múzeumpedagógia terén elkezdtem, azt folytatnom kell. Gondolatokat indított el bennem atéren, miként lehetne egyes itthon meglévő módszereket, kiállítás rendezési módokat a kinti tapasztalataim alapján, az itthoni viszonyok között életre kelteni.

Tamás: Mélyebb ismereteket és tapasztalatokat szereztem a „felfedezéses tanulás” módszertanával kapcsolatban. Ezt a most futó Natural Europe – Mindenki múzeuma projektünkben (www.natural-europe.eu, illetve www.nhmus.hu/hu/NatEu) is tudom használni, és mindenfajta múzeumpedagógiai tevékenységben. Ráadásul ez az ELTE TTK Tudománykommunikáció a természettudományban mesterfokú képzésében is kapóra jön, mert a legmodernebb, leghatékonyabbnak gondolt tanulási módszerek egyike.

Zsolt: Mint tanárnak segített ez a tanfolyam, hogy jobban megismerjem a múzeumok világát, a múzeumban dolgozó emberek gondolkozását. Remélem a jövőben jobb látogatásokat fogok tudni szervezni. Az előadások és beszélgetések során egy kis kipillantást kaptam a jelenlegi európai állapotokról, hogyan élnek, mit gondolnak, milyen nehézségekkel küzdenek Európa sok országában. Ez is nagyon tanulságos volt. Mint természettudomány tanár is sokat tanultam mint a tanítás módszertan, mint a természettudomány területeiről.
Új ismeretségekre tettem szert, amik remélem a jövőben kölcsönösen hasznosak lesznek.
Nagy élmény volt, hogy kipróbálhattam egy Faraday kalitkát. Nem gondoltam, hogy erre lehetőségem lesz.

December első hetében ismét lesz SMEC kurzus Münchenben. Ajánljátok?

Ági: A képzés jól szervezett keretek között biztosít egyedi lehetőséget európai múzeumi gyakorlatok közvetlen megismerésére, együttgondolkodást kínálva a múzeumpedagógia legfőbb célcsoportját jelentő pedagógusokkal. A sokszínű nemzetközi környezetben a résztvevőktől legfőbb elvárás a nyitottság.

Éva: Mint hallottuk, az előző képzéseken Magyarország eddig nem nagyon képviseltette magát, így mindenki kíváncsian fordult kis csapatunk felé. Amiért mindenkinek ajánlom, hogy jelentkezzen, két szó: látni, és látszani. Tapasztalati úton megismerkedni a nemzetközi „trendekkel” és bemutatni a magyar múzeumok eddigi eredményeit.

Évi: A képzést jó szívvel ajánlom múzeumban dolgozóknak és tanároknak is, nagyszerű kitekintési lehetőség a nemzetközi múzeumi életre, a múzeumi oktatási lehetőségekre, szemléletmódok találkozására. Emellett hatalmas élmény, ami újabb lendületet ad.

Péter: A képzés azért is nagyon hasznos, mert együtt dolgozik a pedagógus és a múzeumi szakember. A pedagógus megismeri a lehetőségeket és módszereket, amit egy múzeum adhat az oktatás terén, a múzeumi szakember pedig az iskola elvárásait. Mindez Európa legnagyobb természettudományi múzeumában kiváló nemzetközi előadók segítségével valósul meg.

Zsolt: Aki szeretne tanulni, tovább fejlődni és egy érdekes hetet külföldön nemzetközi társaságban eltölteni, annak mindenképp ajánlom ezt a tanfolyamot. Már öt külföldi tanári továbbképzésen voltam eddig és ez volt a legjobban megszervezett tanfolyam.

Tamás: A kilencedik kurzus idén december 1-7 között lesz (vasárnap estétől szombat délutánig). Bővebb információ a www.museoscienza.org/smec honlapon található, angolul. A DE-2013-1260)-001 kódszámú kurzust meghirdette az Európai Bizottság, tehát a költségek megpályázhatók. Általános tájékoztatás, a hét vázlatos programja és az előpályázati űrlap innen tölthető le: (http://ec.europa.eu/education/trainingdatabase/index.cfm?fuseaction=DisplayCourse&cid=36333). Az előpályázati űrlapot el kell küldeni az ott megadott címre, és a pályázó postafordultával visszaigazolást kap arról, hogy a szervezők fogadják a kurzuson. Ezután lehet Magyarországon a Tempus Közalapítványnál támogatási pályázatot beadni. A tandíj, az utazási és szállásköltségek, a napidíj is megpályázható a Comenius vagy Grundtvig programból. A határon túli magyarokra is gondolunk: a legtöbb országban a decemberben induló képzésekre a pályázati határidő április 30, a nemzeti ügynökségeknél lehet erről tájékozódni.

Jó lenne, ha megint többen lennénk magyarok!

A továbbképzés az Egész életen át tartó tanulás program keretében az Európai Bizottság támogatásával valósult meg. Az Európai Bizottság nem felelős a cikkben foglalt információk bármely módon történő felhasználásáért.

Szerzők: Csaba Zsolt - Csesznák Éva - Marosi Ágnes - Mártfai Márta - Németh Péter - Oravec-Kis Éva - Szabó Géza - Vásárhelyi Tamás

Fotók: a szerzők fotói