©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Díjzápor Óbudán

GOOD DESIGN, Red Dot Design és MúzeumCafé Díj, Kassák-év, sikeres időszaki kiállítások. Egyszóval: a Kassák Múzeumban zajlik az élet.

Egy rendkívül sokrétű embert rendkívül nehéz bemutatni. Kassák Lajos és az interdiszciplinaritás közé pedig könnyen tehetnék akár egyenlőségjelet is. Sasvári Editnek és csapatának azonban nemcsak ez, hanem az életmű aktualizálása is kiválóan sikerült. A múzeum igazgatónőjével a nyitottságról, az avantgárd aktualitásáról és nem utolsósorban a nemzetközi és hazai elismerések hátteréről beszélgettünk.

Fotó: Németh L. Dániel/MúzeumCafé

- Ön előtt két igazgatója volt a múzeumnak. Mit tart kiemelkedőnek az ő munkájukból?

- Csaplár Ferenc igényes és konzekvens munkája a kassáki életmű felépítésére, feldolgozására irányult. A monografikus múzeumok karakterével szemben Csaplár nem egy statikus gyűjtemény lehetőségeire épített, hanem dinamikus múzeumban gondolkodott, tudományos feldolgozómunkája mellett kiállításokat, programokat is szervezett. Igazgatóságának harminc éve alatt sikerült elismertetnie Kassákot, kanonizálta mint képzőművészt, tanulmányok, cikkek, könyvek sorát jelentette meg. Kassák íróként már elismert volt a hatvanas évek közepétől, képzőművészként kevésbé, ő ezt a deficitet dolgozta le azzal, hogy elsősorban a képzőművészeti munkásságának bemutatására helyezte a hangsúlyt. Őt három évig Andrási Gábor követte, aki új fejezetet nyitott a múzeum életében: lebontotta a sok szempontból elavult állandó kiállítást, rendbe tette a gyűjteményt, és kortárs kiállításokat rendezett. A Kassák-értelmezés kritikai programját tűzte ki célul, e tárgyban két konferenciát is szervezett.

- 2010-es kinevezésekor milyen célokat tűzött ki maga élé?

- Két főbb vonalat határoztunk meg. Az egyik történeti szempontú, a másik a kortárs művészet múzeumi megjelenítésére vonatkozik. Folytatva az eddig megkezdett munkát: a történeti avantgárd és modernizmus kontextusában szeretnénk vizsgálni Kassák sokoldalú életművét magyar és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Kassák írói és képzőművészeti életműve mellett kevésbé ismert a mozgalomszervezői, folyóirat-szerkesztői aktivitása. Keveset tudunk a közegről, amelyben működött, és azokról a személyekről, akikkel együtt dolgozott. Kassák személyét és tevékenységét tehát elsősorban történelmi-társadalmi kontextusban vizsgáljuk. A kortárs művészet bemutatásakor is ennek a kassáki attitűdnek a mai követőit vagy az ezzel rokon törekvéseket szeretnénk megjeleníteni. Nemrégiben például a Turner-díjas Jeremy Deller szerepelt nálunk az 1984-es bányászsztrájkokat feldolgozó munkájával, aki a Velencei Biennálén idén Nagy-Britanniát képviseli.

- Volt olyan nemzetközi példa, amelyet a koncepció kidolgozásában szem előtt tartott?

- Főleg a német területet ismerem, régóta járok főleg Berlinbe. Figyelemmel kísértem a rendszerváltástól lezajló nagyszabású múzeumi átalakulást. Iskolapélda ez, hiszen 89-től valóban jelentős, mélyreható diszkurzus zajlott le ebben a témában Németországban. A kilencvenes években elvégeztem Bécsben egy múzeumkurátori képzést, ahol ízelítőt kaptunk arról, hogyan folyik a munka a nemzetközi térben. A képzés keretében tanulmányúton voltunk Berlinben és Amszterdamban, ahol múzeumokat és művészeti intézményeket néztünk meg a pincétől a padlásig. A Kassák Múzeummal kapcsolatos elképzeléseim kapcsán konkrét példák azonban nem voltak előttem, többféle impulzusból állt össze a koncepció.

- Milyen szerepet szán a múzeumnak az avantgárd kutatása terén?

- A történeti avantgárd kutatása hagyományosan műtárgycentrikus, manapság inkább a dokumentumkutatás, a kontextusvizsgálat kérdései kerültek előtérbe. Számos olyan archívumi anyag, folyóirat, kézirat, fotó van a két világháború közötti időszakból, amelyben jelentős kutatási potenciál rejtőzik. Ezeket a dokumentumokat szisztematikusan szeretnénk feldolgozni, nyilvánosságra hozni, célunk hosszú távon egy kelet-közép-európai kutatói centrum létrehozása, amit a hazai és a nemzetközi érdeklődés is indokol. Több külföldi szakemberrel állunk kapcsolatban, de sok hazai kutatónk van a fiatalabb generációból is.

- Miért érezték úgy, hogy szükséges új arculattal előrukkolni?

- A szó mai értelmében egyszerűen nem volt korábban arculata a múzeumnak, mert ebben a formában az intézmény nem akarta magát identifikálni. Az új koncepció ezt szinte kikövetelte magának. A múzeum életének markáns része lett a kommunikáció, amely arculat nélkül nem működik hatékonyan. Kassák karakteres dizájneri tevékenysége miatt is bűn lett volna ezt a sanszot kihagyni. Olyan arculatot szerettünk volna, amely nem másolja a kassáki konstruktivista designelemeket, hanem Kassák szellemiségére reflektál. A tervezőnk, Lepsényi Imre maximális érzékenységgel hangolódott rá a programunkra. Többen javasolták, hogy a logó, az arculat „kassákos” legyen. De Kassák az Kassák, és mi nem akartunk utánlövést, hanem ízig-vérig kortárs dizájnt akartunk létrehozni. Úgy érzem, ezt sikerült is.

- Mi a jelentősége az arculatért járó nemzetközi elismerésnek, a Red Dot design díjnak?

-A díjnak komoly PR-értéke van, melyet a szerény költségvetésből nem tudnák megfizetni. Egy olyan brand, amely egyszerre fejezi ki a minőséget, az innovációt és a koncepció hatékonyságát. A díjra is ezért pályáztunk, hogy felmérjük, ez a három tényező esetünkben hogyan működik, látszik-e, hogy mit akarunk. Hadd mondjam el, hogy egy amerikai díjat is kaptunk az idén, ez a chicagói alapítású GOOD DESIGN, amely a red.dot-éhoz hasonló kaliberű elismerés.

- Idén márciusban MúzeumCafé Díjban is részesült, mit gondol, miért Önre esett a választás?

- Talán mert viszonylag rövid idő alatt sikerült látványos eredményeket elérni közösen, mert természetesen ebben a munkában nagy szerepe van munkatársaimnak is, Csatlós Juditnak és Szőke Katalinnak.

- Ezen néha mi is elgondolkozunk, egyébként pedig a véletlen hozta így. Mindig férfi igazgatója volt a múzeumnak, és Kassák is egy férficentrikus világ meghatározó szereplője volt, ahol a nőknek inkább csak mellékszerep jutott. Ma világtendencia, hogy ez a helyzet megfordult.

- Kassákról köztudott, hogy több művészeti ágban is kiemelkedő volt. A múzeumban is megjelenik ez az interdiszciplinaritás?

- Feltétlenül. Amikor az első nagy konferencián összehívtuk az avantgárdkutatókat a környező országokból, meglepő volt, hogy az irodalomtörténeti és művészettörténeti értelmezések mennyire külön pályán futnak, és még egy életművön belül sem találkoznak. Ez azért is érthetetlen, mert Kassák életműve az interdiszciplinaritásról szól. Éppen ezért minden olyan irányban nyitni akarunk, amely gazdagíthatja és új szempontokkal árnyalhatja a Kassák-képet.

- Mi az kassáki örökség, ami 2013-ban is aktuális?

Kassák életművének erős motorja volt a kortárs szemlélet, a nyitottság a kor nagy kérdéseire. Ennek hatalmas gazdagsága van, nemcsak a művészet területén, de napi szinten is. Például az életmodus fejlesztése, tudatosítása, amely főként a politikailag láthatatlan rétegek, az elesettek, a munkások emancipációjában játszott nagy szerepet. Vagy egy másik nagy probléma: hogyan hangoljuk össze magyarságunkat az európaiság eszméivel. Ha elolvassuk Kassák egyik főművét, az Egy ember életét, megdöbbenünk, ma is milyen aktuálisak azok a problémák, amelyekről Kassák beszél.

- Milyen időszaki kiállításokat terveznek?

Most a MADI-csoportot mutatjuk be, ők 20 évvel ezelőtt a Kassák Múzeumban mutatkoztak be először. Ezt egy olyan kiállítás követi, amely a politikai design kérdéseivel foglalkozik. Jövőre Kassák nemzetközi reintegrációjának problémáival foglalkozunk. Kassák művészként a hatvanas években tért vissza az európai közegbe, ami egyszerre több problémát is felvet: emberileg, művészileg, a műpiac szempontjából és muzeológiailag is. Jövőre lesz az első világháború kitörésének 100 éves évfordulója, erre az alkalomra is kiállítással készülünk, ahol Kassák első lapját a Tett című antimilitarista folyóiratot és körét mutatjuk be. Kassák személyén keresztül foglalkozunk az értelmiségi emigráció kérdéseinek társadalmi, kulturális és emberi következményeivel.

- Mik a jövőbeli terveik?

- Az elmúlt két és fél évben leraktuk az alapokat, szeretnénk a ma látható irányban konzekvensen továbbépítkezni. Időszaki kiállításainkon a Kassák-tematika minél szélesebb aspektusait bontjuk ki, és továbbfejlesztjük kutatási programunkat is. Közben egy ilyen kis múzeum számára nagyon fontos a nemzetközi kapcsolatok bővítése: és e tekintetben is van igazán pozitív visszajelzésünk: 2011-ben a Berlinische Galeriében rendezett Kassák-kiállítás ötvenezres látogatószáma azt mutatta, hogy Kassák személye, életműve iránt nem csak a magyar közönség érdeklődik.