Egy régi technika újra éled

Válogatás a Magyar Múzeumok archívumából

Vas diatretum: milyen csoda lapulhat a különös hangzású név mögött? Milyen lehet az a tárgy, amelynek neve fúróval megmunkált üveget vagy féldrágakő edényeket jelöl? Pannóniából négy példány került elő.

Cikk küldése

e-mail:

Nem csak az embereknek, a tárgyaknak is meg kell birkózniuk a rájuk mért jó vagy rossz sorssal. Szekszárdon 1845-ben kétes körülmények között került napvilágra - az azóta méltán rendkívülinek tartott leletegyüttessel együtt - a VASDIATRETUM is. Kubinyi Ágoston A Szekszárdi régiségek (1857) című kiadványban erről igen szemléletesen beszél: "A sarkofag körül lelt és számos üvegdarab között, több vékony itt ott szivárvány színű, s több nagyobb görög betűkkel ellátott üvegtöredékek találtattak, melyek b. Augusz Antal, akkori tolnamegyei alispán neje, fáradhatatlan szorgalma s pontossága által felszedetvén összeragasztattak, azonban midőn a dicsőült Nádor által nekem átadattak, akkoron még több részecskéi hibázván, oly állapotban voltak, hogy a rajtok levő írást nem olvasni lehetett. Ezek közül még néhány előkerülvén, sikerült mindnyáját Piesch üvegész által úgy összeragasztani, hogy az egész üvegedény gyönyörű formája meglepően hat a nézőre."

Restaurálás újra meg újra

A korabeli rajz is hűen tükrözi az írást, és mutatja a diatretum megmaradt darabjait. Száz év elteltével Baky Győző (a MNM Restaurátor Osztályának vezetője), az idősebb kollégák számára tanítómester és a restaurálástörténet kiemelkedő egyéniségű alkotó embere, gondos előkészítéssel és a saját korát megelőző felkészültséggel restaurálta a díszüveget. A régi kiegészítéseket és ragasztásokat eltávolította. Majd az általa kikísérletezett celluloidos ragasztót és üvegporos kiegészítést alkalmazta a helyreállítás során. A generációmból, ha valaki ellátogatott múzeumunk akkori régészeti kiállítására, ebben a megjelenésében láthatta ezt az unikális üveget. A szemlélő számára készítéstechnikai bravúrt és légies könnyedséget képviselő műtárgy az évek alatt ismét meggyengült, de összeállításával, ragasztásaival és zsugorodott kiegészítéseivel is prezentálta a beavatkozó szakember hozzáértését. Ezt jól példázza az a fotódokumentáció is, melyet 1974-ben az újrarestaurálás előtt készítettünk.

Az összes szakembert felkerestem, aki abban az időben üvegrestaurálással foglalkozott.
Terveztem a restaurálás mikéntjét. Az ellentmondó vélemények letisztulása után, megtalálva az optimális, de kompromisszumos megoldást, elkészülhetett először a terv, majd a megvalósítása. Minden ilyen beavatkozás műtárgyat és embert próbáló feladat. Több év távlatából visszatekintve - nagyképűségnek hathat, mégis - a legjobb eljárást és anyagokat alkalmaztam.
Sajnos a tárgy 2000-ben, egy külföldi kiállításon megsínylette a mostoha körülményeket. Tragikus állapotba került. Itthon a műgyanta-kiegészítések állapota valószínűleg 30-40 év alatt sem romlott volna ilyen mértékben, bár a mi műtárgykörnyezetünk sem kifogástalan. A töredékeket összetartó ragasztó több területen kipotyogott, eltűnt. A kiegészítések nemcsak megsárgultak, de meg is barnultak. Új repedések, cikkanások, hiányok és hajszálrepedések keletkeztek.

Örökké tartó feladat?

Ezért a vas diatretum újrarestaurálási tervén jelenleg is dolgozunk. Elviekben több jó és kevésbé jó ötlettel vívódva ismét keressük, és remélhetőleg mihamarabb meg is találjuk a legjobb megoldást. Fenn már említettem, hogy a restaurálás olyan esemény, amikor a műtárgyat különböző hatásnak tesszük ki. Ezekkel a kezelésekkel szeretnénk jobb állapotba hozni, és meghosszabbítani az életét. A szakterületünkre nem engedjük be az újonnan felfedezett és reklámozott anyagokat. Mielőtt alkalmaznánk őket, szigorú próbáknak kell megfelelniük, és csak ezek eredményeitől függhet későbbi gyakorlati felhasználásuk. A pillanatnyi szeszély vagy divat nem fenyegetheti a féltve őrzött, híres vagy az akár kevésbé ismert műtárgykincsek épségét sem. Szerencsére a természettudományos vizsgálatok tökéletesedésével, a vizsgálatokból kapott eredményekből tisztább képet kaphatunk az állapotukról. Csak ennek ismeretében határozhatjuk meg a további konzerválás munkafolyamatát. Számunkra ugyanúgy kiemelkedő régészeti lelet a vas diatretum, mint az angoloknak a Portland Vaza.
Náluk is több évig tartott a tervezés időszaka, mielőtt újrarestaurálták a féltett római kori üvegtárgyukat. Itt különválasztanám az újrarestaurálást és a nemes másolat kérdését. Ez a két téma valójában összetartozó és elválaszthatatlan. Egy tárgy a készítése közben - az anyagok előkészítésétől a munkálatok befejezéséig - az összes munkafázis, amelyen keresztülmegy, meghatározza későbbi életét.

Nemes másolat

Az üveg mint amorf anyag rendkívül érzékenynek mondható. Sőt azt is tudjuk, hogy a csiszolással alakított formák, mivel megbontják az eredeti, összefüggő felületet, még érzékenyebbek az őket ért hatásokra. A régészeti leleteknél ezek a problémák hatványozottan jelentkezhetnek. A tárolásukra - akár raktárban, akár kiállításon - külön figyelmet kell fordítani. Ennek tudatában egyre fontosabbá vált a nemes másolat készítése. A nemes másolat "hiteles" másolatnak nevezhető, ha az eredeti, korabeli technikával készült. Csoportmunkában, Borkovics Péter és Bartus Ágnes üveges iparművészek együttműködésével született meg a vas diatretum nemes másolata. Borkovics Péter külön érdemeként egy elfeledett technika újraéledhetett. A megtévesztésig hasonló másolat kiállítható az állandó kiállításunkon és időszakos hazai vagy külföldi bemutatásokon.