Katartikus élmény egy múzeumi foglalkozáson?
PARADOXONOK
Lehet-e a mai fiataloknak olyan múzeumi foglalkozást tartani, amelyen nem unatkoznak, ellenkezőleg: élvezik azt?
| Nagy Magdolna |
2013-08-21 16:10 |
Sokan gondolják azt, hogy nem, mert a két dolog paradox módon, „üti” egymást: ha egy múzeumi foglalkozás kötelező a diákok számára, ez a tény már eleve determinálja a kimenetét. Kizárt dolog, hogy katartikus élményt tudjon nyújtani, ami tanulással kapcsolatos, nem választható, ráadásul egy unalmas múzeumban.
A múzeumok nagy részének múzeumpedagógiai kínálatát nézegetve jogosnak tűnik a fenti vélemény. A fiatalok érdeklődését az kelti fel, ami pörgős, modern, izgalmas, trendi – és ebbe a legtöbb múzeum nem tartozik bele. Hogyan sikerülhetett ennek ellenére számos külföldi, és néhány hazai múzeumnak olyan fiatal látogatói bázist kiépítenie, ahol a vendégek diákként ismerkedtek meg az intézménnyel, majd lelkes önkéntesként évek múltán is visszajárnak a múzeumba? Vajon mit csinálnak ők másként, miként tudták megtalálni a fiatalokkal a közös hangot?
A külföldi múzeumok sikertörténeteit tanulmányozva kijelenthető, hogy a siker kulcsa az attraktív múzeumpedagógiai foglalkozás. Egy fiatal számára vízválasztó az első szervezett múzeumi élmény: akkor dől el, hogy unalmas kötelező programnak, vagy a tudása gyarapításának végtelen tárházaként könyveli el magában a múzeumot. Ahhoz, hogy ez utóbbi történjen, olyan múzeumpedagógiai foglalkozásokat kell kidolgozni, amely a célcsoport nyelvén íródott: a téma megközelítésében, a segédeszközökben, az interpretációban egyaránt a korosztály igényeihez kell alkalmazkodni.
Mindez nem könnyű feladat, de megtanulható. A Szórakoztatva tanulni, tanulva szórakozni (megint egy paradoxon?) – Projektmódszer a múzeumpedagógiában képzés nem kisebb célt tűz ki maga elé, minthogy megtanítsa a múzeumi szakembereknek, miként lehet olyan múzeumpedagógiai foglalkozásokat kidolgozni, ahol a résztvevők jól érzik magukat, sőt élvezik és visszajárnak! Mindezt olyan formában álmodták meg a képzés kidolgozói, hogy a résztvevők a képzés végére olyan élményekkel térjenek haza, hogy „ez valóban szórakozva tanulás volt, ide érdemes visszatérni másik képzésre is”.
Hogyan működik mindez a valóságban?
A képzés hallgatói – számos külföldi sikeres múzeumi példát is feldolgozva - azt tanulják meg, milyen eszközökkel és módszerekkel lehet a múzeumi gyűjtemények segítségével a különböző korosztályok ismeretét úgy bővíteni, hogy ne tanulásnak, hanem szórakozásnak tekintsék a múzeumi foglalkozásokat.
Arra, hogy az elmélet valóban működik a valóságban, bizonyíték a visszatérő hallgatók nagy száma, és a már végzett hallgatók beszámolója a képzés hatására megálmodott programjaik sikeréről, melyekből a www.mokk.skanzen.hu honlapon szemezgethetnek.
S hogy a képzés elnevezése „Szórakoztatva tanulni, tanulva szórakozni” nem csak ügyes szójáték, de a valóságban is élvezik a hallgatók a képzést, arra legjobb példa a „Ház a kutyában – kutya a házban” (ismét egy paradoxon!) mini színdarab, amelyet a 2013 májusában megtartott képzés hallgatói írtak és adtak elő a képzés szervezőinek utolsó napi meglepetésként. A színdarab elolvasható itt!
Utolsó lehetőség azok számára, akik szeretnének megismerkedni a múzeumi ismeretátadás leghatékonyabb formáival, a legújabb múzeumpedagógiai módszerekkel! Szeptember 2-ig még lehet jelentkezni szeptember 17-én induló Szórakoztatva tanulni, tanulva szórakozni képzésre!
További információ, és jelentkezési lap letölthető a szervező, SZNM Múzeumi Oktatási és Képzési Központ honlapjáról: http://www.mokk.skanzen.hu/szorakoztatva-tanulni.html
