©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Betlehemek kint és bent

Hagyomány és kortárs kultúra. Köztér és szakrális tér. Mindenki karácsonyfája az utcán és a néprajzos munkája ma.

Egyházi, magánéleti, ünnepi  szokásaink folytonosan változnak. Érvényes ez a karácsonyi szokásokra is. Néprajzos muzeológusként igyekszünk ezeket a folyamatokat nyomon követni, dokumentálni és lehetőség szerint értelmezni. A szocializmus évtizedeiben az egyházi ünnepek, így a karácsony megünneplése is családi körben, és igen szűk keretek között, a templom falain belül zajlott. A huszadik század végére ezek a keretek kitágultak, most a karácsony térbeli és időbeli kiterjedésének részesei vagyunk.

A karácsony fényei és maga a karácsonyfa is kikerült az utcákra, a szent térből a közösségi térbe. A "mindenki karácsonyfája" gyorsan népszerű lett, az együtt ünneplés jó érzése mellett némi hiányérzettel, "mert Krisztus csak egyszer születik meg". A köztéri adventi koszorúk mellett, a gyertyagyújtás új szokásában már inkább ott van az ünnep meghittsége. A közös gyertyagyújtás elsősorban nem egyházi, hanem a település lakóinak lokális összetartozását erősítő esemény.

Változnak az ünnep jelképei és azok jelentéstartalma. Újra ott van sok családban - az iskolás gyerekek révén - a hajtatott búza, lucabúza mint dekoráció. A karácsonyfa mellett a karácsony jelképévé vált az adventi koszorú, mely a templomból került hívők és nem hívők otthonába, később a közterekre. Jóval korábban ugyan, de ez történt a betlehemmel is.  A katolikus templomokban szokás volt "betlehemet" állítani, azaz a Megváltó születésének bibliai történetét szobrokkal, életképszerűen megjeleníteni. Krisztus születésének ünnepét napjainkban jóval megelőzik az advent kezdetén felállított köztéri betlehemek, közel életnagyságú figurákkal. Építményük a betlehemi istállót mintázza, benne Mária és József a jászolban fekvő kisdeddel, mögöttük angyal, körülöttük állatok. Gyakran látható a pásztor alakja és a három napkeleti bölcs. Néhol kirakati bábukat öltöztetnek fel, de jellemzőbb a természetes anyagok, a szalma és a gyapjú felhasználása. Az alkotók különböző közösségek gyakran iskolai vagy felnőtt kézműves körök.

Szentendrén a néphagyományőrző óvónők az elsők között állítottak betlehemet a Fő téren, a jászolba csak advent utolsó vasárnapján került a Kisjézus. Erről sajnos nincs korai fénykép a Ferenczy Múzeumban, de apjainkban megörökítjük a Szentendre térségében látható köztéri betlehemeket.

Munkánk visszaigazolása, amikor a betlehemet, mint alkotásukat, a helyi közösségek maguk ajánlják a muzeológia figyelmébe. Közzé is teszem  a Piliscsabán második éve látható betlehemet, amelyet a kézimunkakör tagjai készítettek.

A budakalászi betlehem a Kalász Suli növendékeinek és tanárainak munkája. Egy-egy településen ugyanaz a jelenet, ugyanazok munkája látható évről évre, elkészítésük fontos összetartó kapocs.