Szent István lovagjai - Kalandvár

PÁLYÁZÓK - MNM BALASSA BÁLINT MÚZEUM

Idén két esztergomi intézmény is pályázik a Múzeumpedagógiai Nívódíjra. Elsőként a Balassa Múzeum programját mutatjuk be.

Cikk küldése

e-mail:

A Szent István Lovagjai – Kalandvár rendezvény az esztergomi pedagógusok és múzeumpedagógusok együttes munkájának eredményeképp jött létre, melynek elsődleges célja, hogy a résztvevő általános iskolás diákok játékos és kreatív módon ismerkedjenek meg a középkori magyar történelem jeles eseményeivel és személyiségeivel, külön figyelmet szentelve az egyes esztergomi helyszíneknek. A program nem titkolt célja az élményszerzés volt. Egy olyan rendezvényt igyekeztek megalkotni, amely mind a diákok, mind pedig a pedagógusok számára hasznos, s mindamellett, hogy figyelembe veszi az egyes korosztályokhoz kötődő iskolai tananyagot, a gyerekek igényeire is nagy figyelmet fordít. Így jött létre egy olyan komplex program, amely játékos feladatokkal tanít, élményt ad, és amely önálló gondolkodásra és kreatív feladatok megoldására ösztökéli a résztvevő diákokat.

 

 

A program meghirdetése különleges módon történt. A szervezők egy felhívást fogalmaztak meg III. Béla király nevében, aki bátor lovagokat és büszke udvarhölgyeket keres az ország minden szegletéből, és segítségüket kéri, hogy dicső őseinek nyomdokába léphessen. A felhívásra jelentkező csapatok néhány történetet és legendát kaptak (Szent István király hadjáratai, László király megmenti az elrabolt lányt, Szent Gellért legendája, Szent Imre herceg legendája), melyeknek elolvasásával felkészülhettek a rájuk váró kalandokra.

 

A Kalandvár napján a rendezvényt III. Béla király, neje, Capet Margit és hű udvartartásuk együttesen nyitotta meg az MNM Vármúzeuma előtt. III. Béla útjukra bocsátotta a bátor vitézeket, figyelmeztette őket az úton leselkedő veszélyekre s biztatta az ifjakat, hogy legyenek szemfülesek, ügyesek, talpraesettek és semmi se kerülje el a figyelmüket. A gyerekeket ezek után csapatokban indította útnak III. Béla és Capet Margit királyné. Egy mappában térképet és egy kalandlapot kaptak, melyet követve eljutottak az egyes állomásokig. Az indulásra várakozó csapatokkal az Aranysólyom Lovagrend tagjai foglalkoztak a Várhegyen – a gyerekek íjászkodhattak, megismerhették a középkori vívástechnika alapjait és különféle középkori jellegű játékokat tanulhattak.

 

A segítőkész lovagok és udvarhölgyek első megállója az Esztergomi Bazilika jobb oldali kereszthajójában volt, ahol két lovag várta őket, s a kereszthajóban található három Szent István életének egyes jeleneteit bemutató képről beszélgettek. A gyerekek a képek felismerésével és megbeszélésével kerültek közelebb első uralkodónk életéhez.

 

A második megálló a Bazilika mögött álló Szent István lovasszobra mellett volt. Itt egy szerzetes és egy apáca várta a lelkes utazókat. Elmesélték nekik, hogy a messzi cseh királyságból, Szent Adalbert otthonából érkeztek, egy kolostorból. Egy álmot láttak, melyben megjelent nekik egy angyal, aki elmondta, hogyan küzd a magyarok királya, Szent István a pogány lázadókkal, s kérte őket, induljanak útnak, hogy segítsék a királyt e dicső harcban. Ám szegények eltévedtek, s most nem tudják, merre visz tovább az útjuk. A gyerekeknek egy korabeli térképet kellett felismerniük, s a térképre felhelyezni a Szent István-kori európai és Európán kívül eső nagyobb birodalmakat. A feladatot megoldva a két egyházi személy köszönettel és áldással bocsátotta útjukra a csapatokat.

 

A harmadik megálló egy önálló feladat volt. Szent László szobránál egy László király nagy tetteiről szóló szöveget megtalálva a gyerekeknek 5 olyan tulajdonságot kellett megfogalmazniuk a szöveg alapján, mely László királyt a leginkább jellemzi.

 

A negyedik megálló Géza fejedelemmel foglalkozott. A gyerekek két ősmagyarral találkoztak, akik kissé lemaradtak és most Géza fejedelem országát keresik. Mivel csak utazóktól hallottak a nagy fejedelemről, kérik a csapatokat, hogy meséljenek róla, mégis milyen vezetője ő a magyaroknak. Miután a gyerekek számot adtak tudásukról, utána még egy szívességet kérnek. Elmesélik, hogy útközben elveszítették hőn szeretett sámánjukat, csak a dob maradt náluk. A csapatokat kérik meg, hogy írjanak egy elkántálandó szöveget az új hazáról, hogy a szellemek mihamarabb megmutassák nekik az utat.

 

 

Az ötödik megállónál a gyerekek két kétségbeesett udvarhölggyel találkoztak, akik elmesélték nekik, milyen tragédia történt a rengetegben, s hogyan halt meg István király örököse, Imre herceg. Utána kérték a bátor ifjakat, hogy segítsenek nekik hazajutni az erdőből. A gyerekek egy labirintust kaptak, s ha helyesen válaszoltak az udvarhölgyek kérdéseire, megkapták a helyes irányt, amerre haladniuk kellett s a végén, ha ügyesek voltak, kijuttatták a bajbajutott hölgyeket a rengetegből.

 

A hatodik megállónak az Esztergomi Dzsámi épülete adott otthont, amely mielőtt dzsámi lett, a várost védő várfal egyik bástyájaként szolgált. Itt a bátor lovagok és udvarhölgyek Gizella királyné segítségére siettek. A királynénak férje távollétében irányítania kell az országot, ezért jól meg kell ismernie az egyes társadalmi rétegeket. Kéri a gyerekeket, hogy segítsenek neki egy középkori társadalmi piramis összeállításában, ahol különféle eszközök, mesterségek, társadalmi osztályok képviselőinek képeit kell a megfelelő helyre illeszteni.

 

A hetedik megálló helyszíne a Keresztény Múzeum kárpitkiállítása volt. Az itt állomásozó szerzetes bemutatta a csapatoknak a Millenniumi kárpitot, melynek ábrázolásain keresztül a szerzetes elmesélte a csapatoknak Szent István életét, illetve játékos feladatok segítségével a gyerekek megismerkedhettek az intelmekkel, melyet István királyunk Imre herceg felé intézett.

 

A nyolcadik megállónál egy lovag és egy udvarhölgy fogadta III. Béla király segítőit. A kalandorok Salamon király életével ismerkedhettek meg, ám csak egy módon, ha feljutnak hozzá a toronyba, ahol raboskodik. Egy képzeletbeli csigalépcső vezet hozzá, amin csak akkor juthatnak tovább, ha jól válaszolnak az őrzők kérdéseire.

 

A kilencedik állomáson III. Béla király testőrei fogadták a megfáradt utazókat. Egy fondorlatos logikai feladat megoldása után a fáradt utazók egy kulcsot kaptak, mely III. Béla királyunk titkos ládikáját nyitotta. És hogy mi volt a ládában? Némi frissítő a megfáradt utazóknak, hogy újult erővel folytathassák küldetésüket.

 

A tizedik állomáson a Bibliotheca kapui előtt egy névtelen krónikás várta a csapatokat. III. Béla királyunk bízta meg őt a Gesta Hungarorum megírásával, ám összekavarodtak az iniciáléi és most nem ismeri fel, melyik középkori iniciálé milyen betűt rejt. A gyerekek, miután kitalálták milyen betűt rejtenek az iniciálék, a megoldásokból megkapták a rejtélyes krónikás nevét.

 

 

A tizenegyedik állomáson Szent László vitézei várták a csapatokat. Épp László királyunk hódító körútjára készültek és nem tudták eldönteni, milyen fegyverzetet vigyenek magukkal. Ebben kérték az utazók segítségét, cserébe miután kiválasztották a fegyvereket meséltek nekik a vitéz királyról.

 

A tizenkettedik megállónál a csapatoknak erejükről és ügyességükről kellett tanúbizonyságot adni. Be kellett bizonyítaniuk, hogy méltóak III. Béla királyunk bizalmára, s nemcsak elméjüket pallérozzák, hanem testük is jó karban van. A csapat egyik tagja egy láncingben futott egyik állomásról a másikra, hogy begyűjtse az egyes helyeken elrejtett felszerelést, melyet vissza kellett vinnie a kiindulópontra. Így bizonyította, hogy valóban megállná a helyét III. Béla testőrségében.

 

A tizenharmadik megállónál Könyves Kálmán életével ismerkedhettek meg a kalandorok. A tudós király segítői fondorlatos logikai feladatokkal és fejtörőkkel várták az utazókat, melyeket ha megoldottak, közelebb jutottak a jó király egyes tulajdonságaihoz.

 

A tizenhárom megállóból álló, a Várhegy és a Víziváros egyes részeit érintő kalandtúra végén az csapatok a Lipót terasz hűs fái alatt pihenhettek meg. Ott várta őket ugyanis III. Béla királyunk és hűséges neje, Capet Margit, akik egy utolsó feladattal bízták meg a bátor ifjakat. Az úton tanultak alapján egy királytükröt kellett összeállítaniuk, s szavakba foglalni, milyennek kell lennie egy jó magyar királynak. A hős vitézek és úrhölgyek tanúbizonyságot adtak tudásukról, s hozzásegítették III. Béla királyunkat ahhoz, hogy a dicső nagy királyok példáját követve jó uralkodója legyen a magyar népnek. Munkájukért és segítőkészségükért a király és a királyné oklevéllel jutalmazta az ifjakat.

 

A rendezvény komoly tanulságokkal zárult. Elsősorban a pedagógusokkal való együttműködés és közös munka bizonyult remek ötletnek, mivel ők azok, akik pontosan tisztában vannak az egyes korosztályok igényeivel, illetve a tanagyag egyes részeivel. Emellett a rendezvény időpontját is együttesen határozták meg az iskolaév lefolyásának megfelelően. Minden bizonnyal ennek volt köszönhető, hogy az elégedettség decibelben mérhető volt. A gyerekek élvezték a játékokat, a pedagógusok pedig nagy elégedettséggel szemlélték az egyes feladatok kidolgozottságát és igényességét. Így mindkét fél boldogan távozott, a segítők pedig elégedetten zárták a napot, azzal a tudattal, hogy ennek a játékos tudásközvetítésnek ők is aktív részesei lehettek.