NAGY KUNSZT

PÁLYÁZÓK – HERMAN OTTÓ MÚZEUM, MISKOLCI GALÉRIA

A Múzeumpedagógiai Nívódíjas pályázatok sorában a Nagy Kunszt Kortárs Képzőművészei Tanulmányi Múzeum következik.

Cikk küldése

e-mail:

A Herman Ottó Múzeum Miskolci Galéria Tagintézményének NAGY KUNSZT Kortárs Képzőművészeti Tanulmányi Múzeuma kortárs műalkotásokból rendez kiállításokat és ahhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai programokat óvodások, iskolai osztályok, egyetemisták, felnőttek, szépkorúak, fogyatékkal élők és hátrányos helyzetűek számára.

 

A 2008 őszén indult múzeumpedagógiai kezdeményezés alapgondolatát a kortárs képzőművészet népszerűsítése mellett két körülmény inspirálta. Az egyik a múzeum szerepének hangsúlyváltása, miszerint egyre fontosabb, hogy a gyűjtő, megőrző és kutató funkciója mellett széles körű ismeretbővítő helyszínné váljon. A másik ok egy újfajta közönségkapcsolati működésmód, a múzeumpedagógia lehetőségeinek minél teljesebb alkalmazásával.

 

 

A Miskolci Galériában 2001-től folyamatosan zajlanak múzeumpedagógiai foglalkozások, de igazán merész kísérletbe, egy „Nagy Kunsztba”, hat évvel ezelőtt vágtak. Arra voltak kíváncsiak, mennyire lehetséges a múzeum szakmai küldetésének határain belül maradva, a legteljesebben megfeleltetni egy kiállítást a közönségnek. A Miskolci Galéria esetében: miként lehet a diákság és az oktatás számára minél felhasználhatóbbá tenni.

 

Tartalom

Egy kortárs művészeti múzeum pedagógiájának középpontjában a vizuális művészet kifejezésmódjainak ismerete, értelmezése és ezáltal a nyitott, kritikus és kreatív véleményalkotó gondolkodásmód fejlesztése áll. A közoktatáson belül a vizuális-művészeti nevelésnek van talán legnagyobb lehetősége, hogy a személyiség fejlődését és a kreatív, problémamegoldó, alkotó magatartás kialakulását segítse. Ezt a hatalmas nevelési potenciált, valamint a vizuális-művészeti nevelés interdiszciplináris lehetőségeit alkalmazzák a Kunszt programjaiban. A műalkotásokat nem szemléltetőeszközként használják, hanem a művészetek által közvetített tartalmakat emelik be az oktatás amúgy is létező folyamataiba.

 

A Kunsztban alapjaiban változtatták meg a kiállítás-szervezés szokásos rendszerét: a művészetpedagógiai inspirációt helyezik előtérbe a művészetkurátori feladatokkal szemben. Diákok érdeklődésére számot tartó, az iskolai tananyagokhoz kapcsolható témákat gyűjtenek egybe, és ezekhez építenek fel egy kiállítást, vagy inkább bemutatót, a legfrissebb kortárs képzőművészet alkotóinak munkáiból válogatva. A kortárs művészet szinte minden műveltségi területhez talál kapcsolódási pontot, így alkalmazása nem csak a művészet iránt fogékony diákok számára is hasznos. Szóba kerülhetnek társadalmi viszonyok, emberi kapcsolatok, élethelyzetek, történelmi események, filmek, sztárok, reklámok – szinte minden hétköznapi aktualitás, és természetesen kortárs gondolkodók, művészek, alkotói folyamatok, új technikák.

 

Félévente egy-egy témát járnak körül, több művész és a diákok sokszínű felvetései kapcsán. Ebben a rendszerben a múzeumpedagógusra összetettebb feladat hárul. Pedagógiai koncepciókat gyárt és azokhoz interpretálási módszereket választ. Vagy azt sem, hiszen arra is volt példa, hogy egyenesen a művészeket kértek fel, hogy alkotómunkájuk során gondolkodjanak a közönséggel történő nyitott, partnerséget ajánló, párbeszédre épülő helyzeteket létrehozásán. Így jött létre pl. 2011-ben a HangON tematikánk, amikor a Miskolci Művésztelep résztvevői alkotásaikat a HANG témára készítették el úgy, hogy közben kidolgozták, beleépítették a múzeumpedagógiai prezentálásnak a módját.

 

 

 

A művészek gondolatait a gyermekek alapvető kíváncsisággal dekódolják, és a Miskolci Galériában lehetőséget kapnak arra, hogy ezeket saját szemszögükből értelmezzék. Ehhez a kiállítások létrehozói különféle installációs trükköket is használnak. Például figyelemirányítás céljából korhatár karikákkal takarnak el és vörös megvilágítással hangsúlyoznak amúgy nem is durva tartalmakat; vagy a diákok műtárgylopás következtében elkordonozott bűnügyi helyszínen találják magukat; vagy nagyméretű aranyozott keretben látnak egy tenyérnyi festményt; vagy erős vaníliaillat fokozza az édeskést; vagy őserdőhangok, szobanövények és álcaháló kelt igazi dzsungelérzetet; vagy éppen „textil-lézeres” biztonsági rendszer (piros hímző fonálból kifeszítve) hívja fel a figyelmüket az óvatosságra.

 

Forma

A tartalom mellett a megközelítés módja is lényeges. Még nem általánosan, de egyre elfogadottabb személet az oktatásban a komplex személyiségfejlesztés elve, amikor az ismeretátadás helyett az ismeretszerzés és -feldolgozás képességei kerülnek fejlesztésre. A foglalkozások problémaköreinek felvetése éppen ezért erős motivációra épül. A Kunsztban ezt meghökkentő múzeumi környezetben, szokatlan helyzetekkel is segítik. Amikor megtapasztalhatják, milyen is az igazi szabadságérzet egy kötélre felmászva, hat méter magasságból szemlélve a kiállítás valóságát; amikor filctollal ráírhatnak az üvegezett műalkotásra; vagy amikor a rajtuk található tetoválások, egyedi megkülönböztető jelek (sminkek, bizsuk, baleseti hegek) kerülnek lefotózásra és kiállításra; vagy a bejáratnál egy piszoár fogadja őket műtárgyként.

 

A foglalkozások során a készen kapott tudás helyett a tudás eléréséhez vezető utat keresik, aktív részvételre építve a gondolkodási folyamatban. Egyéni véleményalkotásra, konstruktív vitára ösztönözik a diákokat, együttműködésre törekszenek. Felfedező, kutató és nem utolsó sorban élményszerű, játékos problémafelvetéssel élnek.

 

 

Módszer

A foglalkozások résztvevői sokszínű feladatokkal, kreativitásra lehetőséget teremtő módon, esetenként a művészek bevonásával mélyülnek el az egyes témákban, miközben a munkáik fokozatosan beépülnek a kiállítás anyagába. A diákok maguk is részt vesznek a kiállítás építésében, amely így csak a záráskor, lebontás előtt válik egésszé. Falra nyomdáznak, írnak; rajzaikat, fotóikat a műalkotások mellett – egyfajta válaszként, vagy továbbgondolásként – helyezik el; feladatokat gyártanak az utánuk következő csoportoknak; a videó megoldásaikat monitorok vetítik.

 

 

 

A foglalkozás megtervezése a kiállított alkotások tartalmi, formai, technikai jellemzőihez, vagy az egész esztétikai összhatáshoz erősen kötődik. A feladatok kitalálása ezért úgy történik, hogy az alkotás kulcsszavaihoz rendelnek cselekvést, illetve az alkotás szellemében választják meg a felhasználandó anyagokat és eszközöket. Speciális díszletek, kellékek, anyagok, eszközök, segítségével; akár fizikálisan is belehelyezkedve a képek világába, vagy árnymozdulatokkal elmondva, véletlenszerű versírással, modellek építésével, fotográfiák készítésével, dramatikus játékokkal, különféle üzenetek hagyásával, üdítőkkel festve – és még sokféle módon, a diákok ötleteire is építve.

 

A Nagy Kunszt foglalkozásai esetében különösen fontos, hogy a múzeumi tevékenység során megteremtsék a szabadságra épülő, egyéni elgondolások, megoldások létrejöttének lehetőségét. A diákokat szuverén egyénnek tekintik, számít a véleményük és gondolataik sokszínűsége. Nem szorítják őket keretek közé, nem adnak megoldási utakat, kész példákat számukra. A cél az, hogy az interpretáló szerep „csupán” olyan motivációra korlátozódjon, amely elmélyült gondolkodást és cselekvést eredményez.

 

Kiadvány

A Nagy Kunszt könyv a foglalkozássorozatok öt éves folyamatát elemzi tanulmányokkal és kiemelt példákkal. Huszonhat művész alkotásához ad feldolgozási, képolvasási lehetőségeket, miközben hozzákapcsolja a Kunsztban megvalósult múzeumpedagógiai gyakorlatokat. Tartalmaz műelemzéseket, feladatleírásokat, ajánlásokat az iskolai oktatásban történő hasznosításra, és bemutatja a Tanulmányi Múzeum muzeológiai és múzeumpedagógiai módszertanának elveit. Az írásokat kétszáz műtárgy- és foglalkozásfotó illusztrálja.