©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Bursza a tirpákoknál

A Múzeumpedagógiai Nívódíjra pályázók sorában most a nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu programsorozatát mutatjuk be.

A Sóstói Múzeumfalu Bursza a tirpákoknál elnevezésű programja évtizedes tapasztalatok tükrében 2012-ben kezdett testet ölteni, amikor igény lett az addigi tirpáksággal kapcsolatos foglalkozások, programelemek összekapcsolására, egy kerek egész csomaggá való összegyúrására. A múzeum közművelődési munkatársai inspirációt merítettünk a látogató visszajelzésekből is, de leginkább saját lelkesedésük eredményezte, hogy a múzeum területén álló Tirpák portát még hatékonyabban vonják be a közművelődés vérkeringésébe. Annak minden zugát kihasználva a köztudatból egyre jobban „kikopó” kort idézik meg, hogy éltessék hagyományaikat, s átformálják a tirpákságról élő, méltatlanul negatív képet. A nyíregyházi és környékbeli gyermekek minden nap találkozhatnak „tirpák témával” (sajnos olykor negatív értelemben is): focimeccsen, gasztrofesztiválon, könyvekben, táncházban, hagyományőrző rendezvényeken. A múzeumfalu felvállalta, hogy a velük „dolgozó” gyermekeknek irányt mutatnak, s egyéni belátásukra bízzák véleményük kialakítását.

A program teljes egészében átfogja és feldolgozza a nyíregyházi tirpákság történetét, életét. A munkával teli mindennapok (bokortanyákon és Nyíregyháza belvárosában is), a hagyományok és jeles napi szokások, a viseletek és mulatságok mind-mind megjelennek, de még a tirpák emberek életéhez kapcsolódó kis- és háziipar egyes elemei is.

A kidolgozott koncepció előre és visszautalások, folyamatos ismeretbővítés révén játékos formában tanít, támpontokat nyújt az egyéni és csoportos munka közbeni felfedezés megkezdéséhez. A részletekre kiemelten figyelő, egy-egy folyamatot az elejétől a végéig bemutató, ok-okozati összefüggéseket és következményeket megvilágító elemeket felhasználva jut el a kitűzött célig.

A játékos „mesevilágban” életre hívott vezérfonalat (Ilka és Trinka, a cserfes tirpák testvérpár) a program teljes egészén végigvezetik, illetve a foglalkoztató füzetet és az online tartalmat is erre építették. A testvérek mai szemmel nézve iskoláskorúak, „életre hívásukkal” a vidéki és nyíregyházi gyerekek számára is megteremtették a beleélés és azonosulás lehetőségét örömeiken és bánataikon, nyűgjeiken és csíntalanságaikon keresztül. Fizikai valójukban ugyan sosem találkoznak a gyermekekkel, azonban „jelen vannak” (hol szóban, hol rajzolt formában) a legtöbb tevékenységnél.

A foglalkoztató füzetben szintén főszerepet vállalnak, mégpedig úgy, hogy izgalmas többletinformációkkal szolgálnak a tirpákságról, illetve kihívások elé állítják a megoldó személyt, saját mindennapjaikat (bosszúságaikat és örömeiket) feldolgozó feladatokon keresztül.

Erre a vázra építkezik aztán a program: a hon- és népismeret témakörébe tartozó foglalatosságokon túl a tirpák munkás hétköznapokkal ismerkednek a gyerekek, végül egy táncos mulatságba, ún. burszába invitálják a résztvevőket, a tirpák hagyományok és szokások mélyebb megismerésének céljából.

A programsorozatot az életkori sajátosságok figyelembe vételével három célcsoport számára dolgozták ki, különböző mélységben. A legkisebbeket (óvodások, 3-tól 6 éves korig) igyekeztek nem kilendíteni többé-kevésbé megszokott világukból, inkább csak a régmúlt felelevenítésére koncentráltak. A múzeumi környezet és a gyűjtemény hasznosításával mindezt „soha nem látott” tárgyi illusztrációval, népi hangszereket is megszólaltató interaktív zeneelőadással, népmese feldolgozással, majd annak manuális foglalkozás zárta levezetésével végezhették: tehát minden olyan segítséggel/segédeszközzel, amely egy óvodának nem, vagy csak nehezen áll rendelkezésére.

Az általános iskolásokat már kihívások elé állították, saját feldolgozás, kutatás nyomán, bemutatók, játékos- és interaktív tevékenységek sorozatán keresztül bátorítottak az elfogadásra, ami a tapasztalatok alapján nagyon hamar meg is történt. Párbeszédet kezdtek a tévhitekről, s rengeteg új ismerettel és élménnyel sikerült bővíteniük a 7-14 éves korosztály világszemléletét.

A legnagyobbakat (szakiskolások, 14-18 év) már nem csak résztvevőként hívták a programokra, hanem olyan programelemekbe is bevonták őket, amelyeken tanult szakmáikban jeleskedhettek (például pék-cukrász), s amelyeknek produktumaiból a múzeum minden partnere részesedhetett.

[[-- insertion|title:none|video:200 --]]

A programfejlesztés során a tartalom és a forma együtt járt. A már részben kidolgozott foglalkozásokat (kenderfeldolgozás, nagymosás) felfrissítették, újakat hoztak létre (varrás- és viseletkészítés), oktatásokat és bemutatókat szerveztek (hon és népismeret órák, tánc- és énektanítások, hagyományos tirpák ételkészítések). Hangsúlyt fektettek a program egyes elemeinek átalakíthatóságára, hogy fogyatékkal élő gyermekekkel is tudjanak dolgozni. A több találkozóból álló programot végül az alkalmak során többször felbukkanó burszával, szervezett táncos mulatsággal zárták.

A programhoz kapcsolódó foglalkoztató füzetben az ismeretbővítésre és kikapcsolódásra helyeződik a hangsúly. Ilka és Trinka vezeti át az olvasót a feladatok rengetegén, jól látható, egyedi szövegbuborékokba foglalt utasításokkal. A tirpák testvérpár köszöntése és elbúcsúzása keretbe foglalja a saját életükből, élethelyzeteikből vett játékos feladatokat. A kiadvány animált, online játék formájában is elkészült, több elemében módosítva, illetve a kitöltés végeztével egy automatikus kiértékelő rendszerrel kiegészítve.