SZÉPMŰ PROJEKT – TELEKOM felsővezető fejlesztési tréning

PÁLYÁZÓK - SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

A múzeumi és az üzleti szféra újszerű együttműködése áll a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria Múzeumpedagógiai Nívódíjra beadott projektjének középpontjában.

Magyar Múzeumok Online

2014-09-28 18:00

A Magyar Telekom, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria közös projektje egy világviszonylatban is egyedülálló kezdeményezés a múzeumi és az üzleti szféra együttműködésére.

A Magyar Telekom felsővezetői (40 fő) egy 4 hónapon át tartó, a múzeumokhoz kapcsolódó programon vettek részt. A kezdeményezésnek kettős célja volt: egyfelől a részt vevőknek az átalakulóban lévő Szépművészeti Múzeum számára látogatói élményt fejlesztő ötleteket kellett kitalálniuk, másrészt mintegy klasszikus csapatépítő programnál, a vezetők közötti hatékonyabb kommunikáció, a munkakapcsolat javítása és a jobb munkahelyi közeg kialakítása volt a középpontban.

A program ismertetését követően a hazai és a külföldi múzeumok legjobb gyakorlatainak megismerésével, az önálló munkával és felfedezéssel, a múzeumpedagógiai órák és a múzeumpedagógusok segítségével a részt vevők motiválttá válnak a múzeumok jövőjét illetően, és innovatív ötletekkel gazdagítják a magyar múzeumi világot.

A résztvevők 5, egyenként 6-10 főből álló csoportokban dolgoztak. Első múzeumi élményük a februári nyitóeseményen volt, ahol a hivatalos megnyitás után a látogatóktól elzárt területekre léphettek be. Megismerkedhettek a restaurátor műhelyekkel, a raktárakkal, valamint a múzeumban dolgozó kollégákkal. Ezt követően március folyamán minden csoport eltöltött egy-egy napot a Szépművészeti Múzeumban, amelynek része volt egy két órás interaktív, múzeumpedagógiai foglalkozás is. Ennek keretében a múzeumokról általánosságban, a Szépművészeti Múzeumról, annak történetéről, adottságairól és a látogatói élmény természetéről beszélgettek. Ezek a két órás múzeumpedagógiai foglalkozások teremtették meg az első, valódi kapcsolatot a részt vevők és a múzeum, a művészet között. A javarészt kérdésekre és válaszokra épülő alkalmakon mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy saját, korábbi múzeumi tapasztalatait és élményeit felhasználva, el kezdjen gondolkodni a múzeumokról, a művészetről és tágabb perspektívában vizsgálja meg a muzeológia aktuális kérdéseit.

A projekt következő eleme egy külföldi utazás volt, amelynek során öt európai, jelentős múzeumi kultúrával rendelkező nagyvárost, Madridot, Londont, Párizst, Amszterdamot és Berlint látogattuk meg. Ezeken a helyszíneken aztán egy-egy múzeumpedagógus vezetésével azokat a múzeumokat keresték fel, amelyek a közelmúltban újultak meg és jó gyakorlataik példaként szolgálhatnak a Szépművészeti Múzeum számára is, vagy olyan nagy múltú intézményeket (Prado, d’Orsay), amelyek mintaként szolgálhatnak a hazai múzeumoknak. A múzeumok felfedezését a múzeumpedagógusok irányították, akik egyrészről a múzeumi élményt mutatták meg, másrészről gondolatébresztő kérdésekkel és támpontok megadásával segítették elő azt, hogy a korábban alig „múzeumbajárók” megtanulják a múzeumi nyelvet és nyitottá váljanak az élményekre. Ezen felül a külföldi múzeumokban egy-egy szakember beszámolt szakterületének aktuális helyzetéről és hogy milyen gyakorlatot követnek a nyugati muzeológiában és múzeumpedagógiában. A múzeumok és a kiállítások megtekintését követően közös beszélgetéssel zárultak a látogatások, ahol egyfelől az előzetesen feltett kérdések alapján folyt a diskurzus, másrészről a látottak nyomán újabb és újabb témák merültek fel a magyar múzeumi világgal kapcsolatban.

A csapatok hazatérése után néhány héttel egy közös, irányított brainstorming keretében osztották meg egymással az ötleteiket. Két fő mutatta be a többieknek, hogy milyen múzeumokban voltak, miket tapasztaltak és mit tartottak a legjobb ötleteknek. Így mindenki megismerhette a különböző európai múzeumi példákat. Ezen az alkalmon a múzeumpedagógusok is részt vettek, így számukra is lehetőség nyílt megismerkedni a vezető európai múzeumok legjobb gyakorlataival.

A következőkben a csoportok önállóan dolgoztak és így alakították ki koncepciójukat és próbáltak minél több ötletet összegyűjteni. A folyamatos párbeszéd a múzeumpedagógusokkal segítette őket abban, hogy a már alkalmazott, vagy kipróbált ötleteket kihagyva, csak a magyar múzeumi környezetben is sikerrel megvalósítható koncepciók maradjanak meg. Ekkor következett a múzeumi gyakorlatban még kevéssé használt, ugyanakkor nagyon fontos elem: a fókuszcsoportos beszélgetés, amelynek során különböző korosztályú, potenciális látogatókat kérdeztek meg a Szépművészeti Múzeumról, a kiállításokról és a konkrét ötletekről. Ezen felül az egyik csapat a múzeumi dolgozókkal beszélgetett a számukra ideális múzeumról és kiállításokról.

Ezeknek az eredményeknek és a saját tapasztalataiknak a birtokában a csapatoknak három hetük állt rendelkezésre, hogy a projekt zárására felkészülve, egy egyenként 15 perc hosszúságú prezentációban mutassák be, hogy az ő megítélésük szerint, hogyan lehetne látogatóbarátabbá és vonzóbbá tenni a Szépművészeti Múzeumot és a Magyar Nemzeti Galériát.

A prezentációkat egy 7 tagú szakmai zsűri bírálta el, amelyben a múzeumi szakemberek mellett a marketing szakma és a nagyvállalatok szponzorációért felelős munkatársai is helyet kaptak. A zsűri tagjai dr. Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria, tudományos főigazgató-helyettese; Káldy Mária, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, igazgatója; Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum, főigazgatója; Tímár Andor, a MUS-E Magyarország Művészeti Egyesület, elnöke, Kővári András, a Brandtrend alapítója; Winkler Nóra, televíziós újságíró és Igaz Zoltán, az ING, kommunikációs és marketing igazgatója voltak. Az értékeléskor mindegyik prezentáció erősségeit és gyengeségeit kiemelték.

A projekt lezárását követően a múzeum szakmai vezetése az ötletek sokaságából 14-et választott ki, amelyek megvalósítását az érintett terület képviselői el is kezdtek. Ezzel párhuzamosan a projektben részt vevőknek lehetőségük volt, hogy jelentkezzenek a kidolgozásra. Ezt igen nagy számban tették meg, 19-en jelezték, hogy be kívánnak kapcsolódni havi rendszerességgel múzeumi programok előkészítésébe. Ez az eredmény is jól mutatja, hogy a több hónapos munkánk eredményeként mennyire motiválttá, a múzeumi világ felé nem csupán nyitottá, hanem a múzeumi világ részesévé váltak ezek az emberek. A zárást követően a csapattagok közül többen is folyamatosan részt vesznek programjainkon.

Az elsődleges célcsoport, azaz a felsővezetőkön felül más csoportok is bevonódtak a projektbe. A Telekom részéről a teljes projektet koordináló HR csapat, akik a közös munka során szintén részesévé váltak a múzeumi élménynek, és megismerték, hogy mi is az a múzeumpedagógia. Egyikük megfogalmazásával élve: „Számomra a múzeumpedagógiai munka lényege közel hozni a művészetet az emberekhez. Élő csatornát kialakítani a művészet és a potenciális közönség között; megmutatni a közönségnek, hogy van értelme kapcsolódni a művészethez, mert azon keresztül nem csak élményekkel gazdagodnak, hanem életük többi területéhez is inspirációt, megoldásokat gyűjthetnek. Megtalálni a hangot – ez a kihívás és a művészet szerintem a múzeumpedagógusok munkájában.” Múzeumi részről érintetté váltak a fókuszcsoportos beszélgetés részt vevői (gyűjteményi, restaurátori, közönségszolgálati, kommunikációs osztályok vezetői), valamint a projekt záróeseményén részt vevő kollégák.

Ez a nem hagyományos múzeumi kezdeményezés egyfelől újfajta megközelítésben használja fel a múzeumpedagógia hagyományos módszereit és magát a múzeumot, mint helyszínt, másfelől a megvalósuló ötletek sokaságával növeli a múzeum társadalmi beágyazottságát. A tapasztalatok önbizalommal és erővel tölthetik fel a magyar muzeológiai szakmát, hogy a környezet, amelyben élünk, a művészet, amellyel foglalkozunk mennyire inspiráló közeg és mennyire könnyen be lehet kapcsolni ebbe a világba másokat is.