Történelem à la carte, avagy múzeumi tudás a való világban

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteménye olyan, nem mindennapi gyűjtemény, amellyel a mindennapokat tehetjük színesebbé.

Cikk küldése

e-mail:

Mindannyian tudjuk, hogy mi a muzeológusok legfontosabb feladata: gyűjtés, bemutatás, feldolgozás. E szentháromság mellett mégis úgy alakult, hogy különleges gyűjtőköre miatt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum sajátos helyzetbe került. Miután a szigorú szakmai gyűjtés például az iparszerű vendéglátás tárgyaival és dokumentumaival foglalkozik, a korszak két évszázadra szűkül. Ezt a határt nemcsak a külső kutatók, látogatók feszegetik, de szakmai érdeklődésünk is messzebbre terjed – éspedig nemcsak időben, hanem a témákat illetően is. A gazdasági, történeti búvárkodás rendszeresen túlvezet a szigorúan vett gyűjtőkörünkön, arról nem beszélve, hogy a beérkező anyag nagy része nemcsak ipari, hanem háztartási tárgyakkal is gyarapítja kollekciónkat. Az egyszerű látogató nem keresi a cég emblémáját az edényen, csak örömmel megjegyzi, hogy otthon is van ehhez hasonló, amelyet a nagymama használt, és legközelebb lelkesen elhozza ajándékba.

Szezonális kedvencek

Mit tehet a muzeológus? Nagyon szívesen megadja magát. Így kerül sor kalandozásra a gasztronómia történetében és egyes területein, zsűritagságra különböző fesztiválok versenyein, ismeretterjesztő előadások sokaságára diákoknak, krampampuli-„szakértésig” és -kóstolásig a könyvtári éjszakákon. Nyáron fagylaltügyben nyaggatnak minket, év végén a szaloncukor és a bejgli a legfontosabb „kutatási téma” tévének, rádiónak, újságnak, iskolának és nagymamának egyaránt.

Hatásos alkalmak

Ritkán adódik olyan sokoldalú eseménysorozat, mint amilyen 2006-ban Gundel Károly halálának 50. évfordulóján volt. A BGF-KVI Főiskolai Karral és a szakközépiskolákkal összefogva, a Gundel család részvételével többhetes programot szerveztünk. Kiállítást, konferenciát és előadás-sorozatot is rendeztünk, valamint a diákok részvételével főzőversenyt, amelynek elméleti és gyakorlati része is volt. A díjakat ismert vendéglátósok és szállodások ajánlották fel. A két intézmény kiadásában elkészült egy „Gundel emlékkönyv” is.
Mindannyian szívesen emlékszünk a sikerekre, és azóta még szorosabb a kapcsolatunk mind a főiskolával, mind a családdal. Például a diákok múzeumi órákat, előadásokat hallgatnak, ennek eredménye számos szakdolgozat ipartörténeti vagy gasztronómiatörténeti témában. A kereskedelem történetéhez azok a kereskedelmi, művészettörténeti vagy iparművészeti témájú, egyetemi és főiskolai hallgatóknak tartott előadások kapcsolódnak, amelyek a reklám történetével, a csomagolással, a plakátokkal vagy csak egyszerűen a tárgyak „dizájnjával” foglalkoznak, vagy a restaurátorhallgatók számára kínálnak érdekes anyagokat, technikákat és feladatokat.

A fesztiválok szolgálatában

Az idegenforgalom vérkeringésébe a kisebb települések is igyekeznek bekerülni. Az elsők között volt Nagyszakácsi községe, amely a középkori királyi szakácsok hagyományait felkarolva 1993-ban rendezte meg az első „királyi szakácsversenyt”. A rendezvény minden évben csiszolódott, majd az országhatáron is túlnőtt. A verseny zsűrijében éveken át nemcsak a szakács szakma nagyjai kaptak helyet, hanem a „krónikás” szerepét vállaló, középkori gasztronómiatörténettel foglalkozó muzeológus is. Azóta a gasztronómiai fesztiválok szinte külön „iparággá” nőtték ki magukat, a lehetőségek és ötletek tárházát bővítve, ami a „szakértők” számára is újabb és újabb kihívás.

Séf a múzeumi könyvtárban

Ebben az évben Röjtökmuzsaj Szidónia Kastélyszállodája keresett meg minket annak apropóján, hogy kínálatukat történelmi fogásokkal bővíthessék. A hónapról hónapra változó menü és a hozzá kapcsolódó műsor címe Történelem à la carte. Megható volt látni azt az igyekezetet, amellyel a séf és az éttermi igazgató jegyzetelt a könyvtárunkban, heteken keresztül. A két évszázadot átölelő rendezvény, amelyhez szakmai tanácsokat, írott történeti összefoglalót, illusztrációt és számos ötletet adtunk, 10 hónapon át kínál korabeli szakácskönyvek alapján összeállított ételsorokat az 1810-es évektől napjainkig. A média-visszajelzések alapján biztos a siker, amihez mi is bátran odaírjuk a nevünket.

Kortárs gyakorlat és a múzeum

Természetesen szoros kapcsolatot építettünk ki a két szakma szervezeteivel is: a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetséggel, a Magyar Szállodaszövetséggel, a Dekorszövetséggel, a Magyar Reklámszövetséggel, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával, a Magyar Élelmezéstudományi Egyesülettel, számos turisztikai és egyéb szervezettel. Kérésükre kiállításokat állítunk össze rendezvényeik kísérőjeként, vagy egyszerűen szakmai segítséget adunk. Többször helyet adtunk Az én cégérem című országos cég- és üzletnévverseny díjkiosztó ünnepségének, amelynek lebonyolításában és a bírálatban is részt vettünk. Volt pénztárgép-kiállításunk a West Endben, cukrásztörténet, kávétörténet a Foodapesten és a Hoventán, szállodák és éttermek kértek tőlünk kamarakiállítási anyagot, és évtizedekig volt látható a Pilvax étteremben a Pilvax család hagyatéka.

Utódok és évfordulók

A régi cégek utódaival és tulajdonosaik leszármazottaival fontos kötelességünk jó kapcsolatot fenntartani. Általában kerek évforduló vagy haláleset alkalmával, a hagyaték rendezésekor kérik a segítségünket. Ez történt a 110 éves Royal Szálloda ünnepén, de a Törley esetében is, amikor a 125. éves jubileumra kiállítást rendeztünk, könyvet állítottunk össze, majd a kiállítás Észtországba is elutazott, ahol több városban is gyönyörködhettek benne. A magyar hanglemez, az Utasellátó, a Dobos-torta jubileumán már túl vagyunk, az Oetker, a Nivea, a Párisi Nagy Áruház a küszöbön. Majd meglátjuk, mit tehetünk. Repertoárunk igen széles, lelkünk edzett. És nem kötelességtudatból vagy udvariasságból, hanem valóban örömmel és kíváncsian várjuk az újabb lehetőségeket.