MC50
IDŐCSAPDA
Megjelent a MúzeumCafé 50. száma. Szerkesztői ajánló.
| Magyar Múzeumok Online |
2015-12-16 17:00 |
Önmaguk múzeumává merevedett múzeumok, avagy állandó kiállítások egykor és ma. Szakmai kirándulás a Vajdaságba és egy múzeum Jeruzsálemben a zsidó és az arab városrész határán. Párhuzamos asszonysorsok egy székelyudvarhelyi tárlatban és az El Kazovszkij-kiállítás kurátori kulisszatitkai. Hogyan lehet majd megmenteni az utókornak a mai digitális technikával készülő műalkotásokat, illetve ki és hogyan férhessen hozzá a múzeumok fotógyűjteményeihez? Mindezek és még sok más további érdekesség a múzeumok világából a most megjelent legújabb, jubileumi MúzeumCaféban.
A lapot bevezető szokásos színes rovatok – hazai és nemzetközi múzeumi hírek, kiállítás-, weboldal- és könyvajánlók – után a Múzeumguide-ban Ausztria és Németország után ezúttal Csehország múzeumi rendszerének kialakulását és jelenlegi helyzetét mutatja be az első nagyobb lélegzetű írás. A Disputában arra a szerkesztőségi kérdésre fejti ki a véleményét négy hazai múzeumi szakember, hogy vajon mennyi időre kell ma szólniuk a múzeumok állandó kiállításainak? Ehhez kapcsolódik a Műhely rovat első írása is, amely külföldi és hazai példákkal mutatja be, hogy egy múzeum állandó kiállítása hogyan tud időről időre ideiglenesen is „megújulni”, felfrissülni, Még mindig a Műhelyben ezt követően Óbecsére kalauzol el egy vajdasági szerző, hogy bemutassa az ottani Than Emlékházat és beszámoljon Than Mór Erzsébet királyné portréjának restaurálásáról; innen Székelyudvarhelyre ugrunk, ahol egy izgalmas, több úton is bejárható „párhuzamos” kiállítás mutatja be egy 20. századi székely asszony sorsának lehetséges útjait; a következő tanulmány a szemantikus web által a múzeumok számára nyújtott lehetőségeket elemzi; végül pedig Barbizon mai emlékmúzeumaiban kereshetjük az egykor ott alkotó magyar művészek mára igencsak elhalványult nyomait. A Posztamens a múzeumi állandó kiállítások egykori és mai szerepét, illetve ezzel kapcsolatban a gyakran önmaguk múzeumává „megkövesedett” intézmények problémáit elemzi. A Múzeumnegyedben először a budapesti Kiscelli Múzeumba látogathatnak el a lap olvasói, hogy megismerjék ennek a különleges helynek a múltját és jelenét; majd a szabadkai Városi Múzeum és a Vajdasági Képtár történetét és mai működését mutatja be az intézmény munkatársa; végül pedig egy különleges jeruzsálemi kiállítóhelyre, az egy egykori határátkelő-poszt épületében működő, a legkülönfélébb népcsoportok együttélésének problémáiról beszélő Museum on the Seam-be vezet az út. A Múzeumőr rovatban elsőként Romváry Ferenc művészettörténész mesél Csontváry képeinek Pécsre kerüléséről és a Pécsi Képtár megalakulásáról; Rényi András esztéta a Nemzeti Galériában kurátorként általa létrehozott El Kazovszkij-kiállítás készítésének kulisszatitkaiba avat be; Kónya Béla Tamás restaurátor az idő-alapú műalkotások megőrzésének szakmai problémáit és lehetőségeit mutatja be; végül Tamási Miklós, a Fortepan internetes fotóarchívum alapítója mondja el a véleményét a közgyűjteményekben lévő fotográfiák felhasználásának mai buktatóiról. A lapot szokás szerint minden egyes írásának angol nyelvű összefoglalói zárják.
A többszörös hazai és nemzetközi dizájn-díjas MúzeumCafé megvásárolható a Relay és az Inmedio nagyobb hírlapüzleteiben, az Alexandra könyvesbolt-hálózatban és a jelentősebb fővárosi, valamint a szentendrei múzeumok shopjaiban.
