©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Speciális igényű csoportok fogadása a Csíki Székely Múzeumban

A Csíki Székely Múzeum két éve nyitotta meg foglalkozásait speciális igényű gyerekek és fiatalok számára is.

A közelmúltban a romániai múzeumi szférában is meghirdettek speciális igényű csoportok múzeumi térbe történő bevonását támogató programokat.[1] Ugyanakkor nem csak múzeumi térben tapasztaljuk a speciális csoportok kulturális esélyegyenlőségét lehetővé tevő kezdeményezéseket. Székelyföld viszonylatában a látássérültek kulturális hozzáférését megteremtő projektek közül kiemelkedő a Láthatatlan Csíkszereda és Láthatatlan Udvarhelyszék kezdeményezés, amelynek keretén belül elkészültek a környék épített örökségének emblematikus épületmakettjei. Ezek egy-egy kiállítás keretén belül visszakerülve a közösségbe lehetővé tették, hogy a vakok és gyengénlátók is megismerjék lakóhelyük kiemelt épületeit.

A Csíki Székely Múzeumban hat éve működnek múzeumpedagógiai foglalkozások. Két éve pedig kiterjesztettük foglalkozásainkat speciális igényű gyerekek és fiatalok számára is. A múzeum akadálymentesítése az épület műemlék jellegéből adódóan nehézségekbe ütközik, viszont a nyitott kapuk múzeuma fogalom értelmében fontosnak tartjuk a városban élő speciális csoportok múzeumi hozzáférésének biztosítását. Az elmúlt két évben három helyi intézménnyel működtünk együtt, amelyben speciális igényű gyerekek és fiatalok oktatása és fejlesztése zajlik.

A Szent Anna Speciális Szakiskola diákjait a pedagógusaik részéről érkező kezdeményezésre 2014-ben a Rippl-Rónai időszaki kiállításon fogadtuk először múzeumpedagógiai foglalkozásra a Múzeumok Éjszakáján. A kiállítás megtekintése után a résztvevők a festő jellemző technikáit próbálták ki egy alkotóműhely keretében.

Tavaly merült fel az ötlet, hogy nyissunk a város többi speciális igényű csoportjai felé is egy hosszútávú együttműködés céljából. Az előkészítés folyamatában a szentendrei MOKK oktatási segédanyaga, illetve külföldi múzeumoknak a témához kapcsolódó online elérhető útmutató kiadványai segítettek.[2]

Autizmussal élő gyerekek a múzeumban

Első lépésként felvettük a kapcsolatot a csíkszeredai Puzzle Oktatási Központtal, amit az autista gyermekek szülei által alapított Authelp Alapítvány működtet a környék autizmussal élő gyermekei számára. Az előzetes levelezést személyes találkozás követte az iskola tantermében tartott szülői értekezleten. A felkészülésnek, ráhangolódásnak fontos mozzanata volt ez a találkozás. Egyfelől alkalmunk nyílt személyesen találkozni a szülőkkel és pedagógusokkal, bemutatni eddigi múzeumpedagógiai foglalkozásainkat, beszélni a mindkét fél részéről felmerülő aggodalmakról és kérdésekről. A tanterem sajátos tanítási eszközei ugyanakkor közelebb vittek az autista gyerekek valóságérzékeléséhez. Az autizmus jellemzőiről olvasott szakirodalmi leírásokhoz személyes élmény társult és ezáltal a gondolkodásmódunk is közelített az autizmussal élők látásmódját jellemző mássághoz.

A személyes egyeztetés után a pedagógusok úgy döntöttek, hogy a nagycsoporttal vesznek részt a néprajzi kiállításhoz tervezett múzeumpedagógiai foglalkozáson. A gyógypedagógusokkal együtt előzetesen felmértük a múzeum és a kiállítótér adottságait. A látogatást egy hétfői napra tűztük ki, mivel zárva tartás miatt a kiállítás tereit a csoport igényei szerint alakíthattuk át. A látogatás előtt egy fényképekkel és rövid magyarázó szövegekkel ellátott segédanyagot küldtünk a pedagógusoknak, amely az érkezés sorrendjében bemutatta a múzeumépület külsejét és belsejét, múzeumpedagógusait, valamint az épületen belül használt különböző jeleket. A néprajzi kiállítás üzenetének, a múzeumpedagógiai foglalkozás menetének módszertani átfogalmazása érdekes és kreatív kihívás volt. Az autisták sajátos időérzékeléséből adódóan a múltat, régi idők szokásait, rég élt emberek mindennapjait bemutató tartalmak helyett a kiállítás jelenkori üzenete került előtérbe.

A foglalkozás a gyógypedagógusokkal való szoros párbeszédben zajlott. Értékes tapasztalat volt megélni azt, ahogyan a múzeum az együttműködés helyszínévé válik, ezáltal megnyitva kapuit egy új célcsoport előtt. A nagycsoport sikeres látogatását követte a középcsoportosok kétszeres látogatása. Az ismételt látogatás biztató volt számunkra. ,,Eléggé félve indultunk neki a programnak, lévén hogy speciális csoporttal érkeztünk a múzeumba, viszont az ötlet, hogy próbáljuk meg nagyon is tetszett és úgy gondoltuk, hogy végre a „mi” gyerekeinket is kivihetjük a „négy fal” közül. Úgy gondolom, nagyon fontos volt az előzetes megbeszélés, amikor elmondhattuk melyek a speciális igényeink. Az előzetes megbeszélések alapján elküldött rövid fényképes ismertetőt a gyerekekkel feldolgoztuk, megbeszéltük. Ez a mi csoportunk esetében egy lényeges mozzanat volt. Pedagógusként nagyon tetszett, hogy a múzeumpedagógusok nem ragaszkodtak a megszokott programhoz, hanem a gyerekek igényeihez alakították, például a kiállítás hangeffektusait lekapcsolták a hangokra nagyon érzékeny gyerek kedvéért. Jó volt, hogy több szenzoriális csatornát (látás, tapintás) felhasználva építettek be a gyerekek tudásába néprajzi fogalmakat, történeteket. A látogatást követő napokban sokat beszélgettünk a gyerekekkel az élményeikről. A csoportommal együtt bármikor újra átélném a múzeumi élményt.” (László Mónika, pszichopedagógus).

Fogyatékkal élő fiatalok a múzeumban

A Szent Ágoston Nappali Foglalkoztatóközponttal együttműködve tavaly indítottuk útjára a fogyatékkal élőknek szóló múzeumi táborunkat. A központ által foglalkoztatottak körébe autista, Down-szindrómás, skizofrén, értelmi fogyatékos, halmozottan fogyatékos, látássérült és mozgáskorlátozott egyének tartoznak. Az előkészületi folyamathoz ugyancsak hozzátartozott a pedagógusokkal való személyes találkozás. Ezúttal viszont nemcsak velük, hanem a fiatalokkal is találkozhattunk. Bepillantást nyertünk a központban zajló mindennapjaikba, ahol naponta 9–14 óra között várják őket fejlesztő foglalkozásokra. A tábor idősávját is ehhez igazítottuk. Egy nap szerkezete követte a foglalkoztató-központban kialakított napi rutint. Reggel játékkal, tornával kezdtünk. Minden napra két fő tevékenységet terveztünk. Az elméleti részre délelőtt, tízórai előtt, míg a hozzá kapcsolódó alkotó tevékenységre ezután került sor.

Az első tábor nyári időszakra esett, ezért korábbi gyerektáborainkból kinövő diák önkénteseket is bevontunk. A tábor tartalmi részét a gyógypedagógusokkal történő egyeztetés alapján alakítottuk ki. Felépítése során lényeges szempont volt, hogy az alkotó foglalkozások kapcsolódjanak a délelőtt megtekintett kiállításhoz. Pozitív tapasztalat volt, hogy kérésünkre múzeumi kollégák (pl. papírrestaurátor) is bekapcsolódtak egy-egy tevékenység lebonyolításába.

Az első tábor alkalmával a Mikó-vár története állandó kiállításhoz kapcsoltuk saját tábori zászlónk és Mikó Ferenc pecsétjének elkészítését, illetve a Mikó-vár leképezését előkészített mértani formákból. Állandó néprajzi kiállításunkon a Csíki medencére jellemző pásztorkodást és fafeldolgozó férfi mesterségeket emeltük ki. Sor került tejtermékkóstolásra, székelykapu rajzolásra, valamint asztal és cipőtároló készítésére raklapból, ami később megtalálta helyét a foglalkoztatóban. A nyomdatörténeti kiállításunkhoz kapcsolódó foglalkozások között szerepelt a Mikó-várat ábrázoló linómetszet nyomatának elkészítése, textil használati tárgyak díszítése gyümölcs és zöldség nyomdázós technikával, valamint a vizes tisztítás kipróbálása könyvlapokon. A szárhegyi művésztelep alkotásait bemutató időszaki kiállításunkon a színhasználatra fektettük a hangsúlyt. A fény megtöréséhez és a színek előcsalogatásához óriásbuborékokat fújtunk, ezt követően pedig pasztellkrétákkal „rögzítettük” a színes látványt. A tábor utolsó napján a fiatalok alkotásaiból kiállítást rendeztünk, amelyre a szülőket is meghívtuk. A közös zárás és kiértékelés által a ők is részesei lehettek az együttműködés eredményének.

Az idei táborra tavasszal került sor az év elején felavatott múzeumepdagógiai termünkben. Az állandó kiállításokon ezúttal más téma került előtérbe. A néprajzi kiállításon a népi tisztálkodás és a székely festékesek köré szervezetünk foglalkozásokat. A fiatalok kipróbálták a háziszappannal és mosódeszkával történő mosást, megismerték a környezetükben fellelhető gyapjúfestéshez is használt gyógynövényeket, illetve kifestős lapok által a székely festékesek mintáit és színeit is. A nyomdatörténeti és restaurálási kiállításon olajnyomaton és régi könyvlapokon próbálták ki a száraz tisztítást, továbbá a ferences könyvkötőműhelyben is előforduló csirizes technikával készítettek könyvelőzéket. Az időszaki képzőművészeti kiállításunkon különösképpen a festményeken fellelhető színekre, geometriai formákra figyeltünk. A mértani alakzatokat a hétköznapokban is használt formákkal kötöttük össze, például útjelző táblákkal. Igyekeztünk minél több érzékszerven keresztül közelíteni a festményekhez. Az egyik tájképet – különös tekintettel a csoport nem látó tagja iránt – megzenésítettük a zeneterápia hangszereivel.

A kiállítás-látogatás után az akvarell és pácporos technikát próbáltuk ki. A tábort ezúttal is közös kiállítás zárta, ahol a szülők ízelítőt kaptak az egyhetes tevékenységekből. A tábor ismételt megszervezése számunkra is láthatóvá tette az egyes fiatalok viselkedésében tapasztalható pozitív változást, ami ugyanakkor pedagógusaikat is megerősítette munkájukban. „Ami a fejlődésüket illeti rengeteg pozitív inger érte őket a múzeumpedagógiai alkalmak során, melyek mozgósították kognitív képességeiket: sok új dolgot tanultak meg a népi hagyományokról, kultúráról, mesterségekről és festményekről; fejlődött a kreatívitásuk és kézügyességük; javult a kedély állapotuk, illetve a figyelmük és kitartásuk. Ugyanakkor kizökkentek a hétköznapok rutinjából. Mind emellett lehetőséget kaptak egy új környezet megismerésére és a benne való szocializálódásra, illetve a táborzáró kiállításoknak köszönhetően úgy érezhették magukat egy kis időre, mint a város legtehetségesebb alkotói.” (Barabás Emőke, gyógypedagógus)

[1] Például a Mindenki Múzeuma projekt, amit 2012-ben indított el a bukaresti Grigore Antipa Természettudományi Múzeum egy romániai lefedettséggel is bíró francia mobitelefonszolgáltató 20 000 euró értékű támogatásával. A projekt több szinten hozzájárult a múzeum akadálymentesítéséhez. Az üzleti szférából érkező támogatásokon kívül a romániai Nemzeti Kulturális Alap támogatásával az ország más múzeumaiban is szerveznek fogyatékkal élő személyeknek szóló múzeumi projekteket.

[2] Dr. Bereczki Ibolya – Sághi Ilona (szerk.): "Érted?! - Értem!" Hogyan fogadjuk fogyatékos embertársainkat múzeumainkban? Múzeum Iskola 4. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, 2009.

Autism in the Museum: http://www.autisminthemuseum.org, Resources for Visitors on the Autism Spectrum: www.metmuseum.org