66 ezer négyzetméternyi csoda

Régészeti feltárások Perkátán

A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat és a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központja által végzett munkálatok révén középkori kun örökségünk kincsei és egy összetett, közel hétezer négyzetméteres temetőrendszer került napvilágra.

Cikk küldése

e-mail:

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyilvántartása szerint határainkon belül megközelítőleg százezer darab régészeti lelőhely található. Közéjük tartozik a Perkáta nagyközségi terület is, ahol 2009 júniusától nagyszabású ásatási munkálatok kezdődtek. A hatalmas területen Kovács Loránd Olivér, a feltárás vezetője, Dávid Áron ásatásvezető-helyettes és állandó munkatársként Ács Zsófia, mellettük szakmai tanácsadóként Hatházi Gábor dolgozik, valamint tizenkét - olykor huszonegy - régésztechnikus és átlag hatvan munkás, kubikus. A régészeknek nincs könnyű dolguk: az eredeti szerződött területet mielőbb el kell hagyniuk, mert a 62-es elkerülő út - amely a Székesfehérvár-Dunaújváros teherforgalmát csökkentené - bővítése elkezdődött, a feltárt és a mezőgazdasági földterület alól kifejtett, különleges lelőhelyre hamarosan több köbméternyi útfelület kerül.

Perkáta: kettő az egyben

A kelta leleteiről is méltán ismert, 15-16. századi Perkátát két települési egység alkotta, erre utal az Ozorai Pipo 1417-es oklevelében megemlített "Kétperkáta" elnevezés is. A Mezőföldnek ez a vidéke rendkívül gazdag vízhálózattal rendelkezett. 
Az 1995 óta ismeretes lelőhelyegyüttesből Magyarország legnagyobb középkori temetője került elő. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy több, egymásra épülő és párhuzamosan is használt temetkezési helyről van szó: az első egy kora Árpád-kori, úgynevezett egyenes sírsoros köznépi temető, a második a templom köré szerveződött, mely a 13. századig működött. A harmadik már egy leszűkített területre koncentrálódott, ugyanis a kunok a templom erődítésével csökkentették a második temetkezési területet.

Hétköznapi és exkluzív kincsek

A kutatók a löszös-homokos anyagszerkezetből olyan leletekre bukkantak, amelyek egyben a keresztény és a sztyeppei népek kultúráját és pogány eredetű temetkezési szokásait is felidézik.

Habár a kun törzseket kötelezték a keresztség felvételére, a sírokban a túlvilágra kerülő lelkek táplálására feláldozott állatmaradványok is megtalálhatók. A leletek gyűjteményét gyarapítja még spirálcsüngős karikaékszer, számos s-végű karika, emellett zömében a falu piacán árusított pecsétgyűrűk is, melyeken a monogramjelölések, életfa-ábrázolások és az Anjou-liliom ornamentika dominál. A 900-as évektől az 1531-ig tartó periódusból előkerült, középkori életmódra utaló tárgyi emlékek közül talán a legszebb az a 13. századi limoges-i keresztről származó ónbronz Jézus-alak, amelyből csak tucatnyi ismeretes Magyarország területén.
Hála a régészeti precíziónak, a két éve zajló ásatáson tárlóvermek, fazekasműhely és cölöpszerkezetes házalap, valamint több, átlag 3 × 4 méteres, parasztház jellegű építmény is előkerült. 
A feltárt templomot a kunok erődített fapalánk falakkal látták el, az újkorban azonban elhordták a templom építőköveit, mára kevesebb mint a tíz százaléka látható csak. Szomorú tény, hogy a tervezett főút pontosan az egykori építmény központi tengelyén fut végig. Kovács Loránd és csapata pedig a templomtól délkeletre egy feltételezett ossarium, azaz csontkamra maradványait találta meg. Fennáll az esélye, hogy a templom pótlására építhették, s kápolnaként vagy esetleg haranglábként funkcionált. Egy második világháborús lövészárok nyomaira is rábukkantak, de valószínűleg sosem került rá sor, hogy éles bevetésekre használják az orosz vagy német csapatok.
A leleteket jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum fogadja, de lehetséges, hogy később Fejér megyébe kerülnek. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum - Nemzeti Örökségvédelmi Központ biztosítja a konzerválást, raktározást és az elsődleges feldolgozást. 

További információ, részletes beszámoló a www.sirasok.blog.hu oldalon található.