Újra fűszerek, sültek illata járta át Mátyás király visegrádi konyháját
FŐZÉS
A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok alatt két teljes napon át újra üzemelt a királyi magánkonyha a Mátyás Király Múzeumban. A bemutató célja a 15. századi konyhakultúra bemutatása volt.
| Zay Orsolya |
2016-07-13 09:00 |
Amióta elkészült a MNM Mátyás Király Múzeumában a konyha rekonstrukciója, az intézmény igyekszik hangsúlyt fektetni a hiteles, kísérleti régészeten alapuló bemutatásra. Így 2002 óta évente egy-két nap erejéig újra füstöt ereget a konyha kéménye. A kísérleti régészeti munkában sok régész, történész, katonai hagyományőrző, egyetemi hallgató, de számos érdeklődő önkéntes is részt vett az évek során, amelyet dr. Buzás Gergely igazgató minden alkalommal lelkesen támogat. Bár az ételekből – az előírások miatt - a látogatók nem fogyaszthatnak, de maga a főzés-sütés menete, a munkafolyamatok bemutatása, illetve a korhű tárgyak használata is szemmel láthatóan lenyűgözi őket. Főleg, miután a konyhában dolgozók arra is időt szakítanak, hogy meséljenek a 15. századi étkezési szokásokról, vagy azokról a tapasztalatikról, amelyeket az ételek elkészítése közben szereztek az évek során.
Fotó: Lakatos Erik
Bár a laikus érdeklődő számára első pillantásra a munka könnyed szórakozásnak tűnhet, mégis az ott dolgozók és a program mindenkori kitalálója számára sok hét kutatómunka előzi meg a bemutatót. A szakemberek írott és képi forrásokkal dolgoznak, későbbi korok és népi párhuzamok segítségével tudják kiegészíteni ismereteink hézagos részeit, hogy könnyed, szórakoztató, mégis tudományos programot láthassanak a múzeumba érkezők. A konyha és az ott zajló munkafolyamatok rekonstruálása egyáltalán nem számít újdonságnak Európában. Számos más múzeum és kiállítóhely vállalja fel évtizedek óta az ilyen interaktív, a szokásos múzeumi bemutató tevékenységtől eltérő programot a látogatószám növelése érdekében. A kérdés csupán az, hogy mennyire helyeznek hangsúlyt a korhűségre,[1] mennyi szellemi és anyagi befektetést ér meg az intézmény számára a hiteles megvalósítás.
A régész-történész személye
A sütés-főzésen túl ugyanakkor a program megvalósítóinak személye is érdeklődés irányul. Joggal kérdezheti a konyhába lépő, mi motiválhatja az embert, hogy az amúgy is nagy melegben történeti ruhákba öltözve főzzön-süssön a parázs mellett, időnként füstmérgezéssel küszködve. Nagyon sok érdekes emberrel találkozhatunk, hiszen Kohári Gabriella régészhez hasonlóan van olyan, akinek a gasztro-történet a fő kutatási témája. Évek óta rendszeresen részt vesz ezeken az alkalmakon Pláner Lajos történész, aki a pék szakma rejtelmeit évekig gyakorolta, így a történeti források mellett a kenyerek és kelt tészták elkészítésének gyakorlati részét is jól ismeri. Akad olyan régészkolléga is, aki a családi hagyomány miatt cukrászatot is tanult, s bizony a kollégák számára is csak a program során árulta el, hogy ilyen „rejtett képességekkel rendelkezik”. A felismerés eredménye egy mézes ostyás torta lett, amelynek a tetejére egy igazi, zöld marcipán Mátyás címer került.
Fotó: Zay Orsolya
Élethosszig tartó tanulás a főzés jegyében
2016-ban az eddigiektől eltérő, két napos főzőbemutatót szerveztünk meg a több ezer Visegrádra érkező látogató számára a Mátyás Király Múzeumban. A múzeumba érkező látogató a kulturális intézményben látottakat, hallottakat általában fenntartások nélkül elfogadja, „hiszen szakembertől kapta az információt”, így különösen fontosnak tartottuk a korhűséget. A múzeum területén előkerült tárgyak és korabeli párhuzamok alapján készíttettünk el tárgymásolatokat, ruharekonstrukciókat, hogy a vendégek hiteles képet kaphassanak a magyar és európai reneszánsz életmódról. (A cikk szerzője kutatásai alapján összeállított szakácskönyv itt érhető el - szerk.)
A játszva tanulás és az élethosszig tartó tanulás az Európai Unió főbb irányelvei közé tartozik az oktatás és kultúra témakörében, melybe jól beleilleszthetőek az olyan újfajta programok, mint az életmód- és gasztro-történetet központba helyező alkalmak. A megszokott és bevált szakmai előadások mellett a múzeumba látogatók igénylik a különlegesebb, a más történelmi megközelítést nyújtó kutatásokat és bemutatókat. Ebbe az irányvonalba kapcsolódik be tudatosan a visegrádi intézmény is.
Fotó: Lakatos Erik
Visegrád után Sárospatakon
A kísérleti régészeti módszerek használata nem egyedülálló a Magyar Nemzeti Múzeumban és a hozzá tartozó tagintézmények körében. 2010 óta rendezi meg a sárospataki Rákóczi Múzeum a Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesülettel karöltve az Ostromhétvégét július harmadik hétvégéjén. A tokaji borvidékre érkező látogatók ilyenkor csatarekonstrukciókkal, zenei programokkal és a 17. századi sütőház működésével ismerkedhetnek meg. Ez utóbbi a 16. században vált el a konyhától, hogy benne az uradalmi ellátást biztosítsák. A pataki sütőházat Kovalovszky Júlia 1957-es feltárása után 2008-ban építették újjá, 2013 óta pedig rendszeresen beüzemeljük. Célunk, hogy a katonai hagyományőrző csapatok egy napi pékáru ellátmányát megsüssük, ahogy ez a 16-17. század folyamán is történhetett. Nézd meg, hogy sikerül-e!
[1] Az egyik legismertebb kísérleti régészettel és élő interpretációval foglalkozó helyszín a Nagy britanniai Hampton Courtban látható évtizedek óta. Részletek!
