Beszélő köntös látássérülteknek
NÍVÓDÍJ PÁLYÁZAT
A kecskeméti Katona József Múzeum a Cifrapalota Beszélő köntös című kiállításának speciális célcsoport, vakok és gyengén látók számára tervezett interpretációjával pályázott a múzeumpedagógiai nívódíjra.
| Magyar Múzeumok Online |
2016-09-21 19:31 |
A Beszélő köntös nyomában című időszaki kiállításhoz kapcsolódó speciális múzeumpedagógiai foglalkozások célja az volt, hogy megismertessük Kecskemét és a környező települések fogyatékkal élő lakosságát a Duna-Tisza köze és Kecskemét város hódoltság kori életmódjával, történetével, valamint erősítsük a helyi identitást. Kiemelt célcsoportunk volt a gyengén látó és vak fiatalok, valamint felnőttek közösségei. A témát projektszerűen dolgoztuk fel, igyekeztünk minél több szempontból megközelíteni azt, és minél több érzékszervet bevonni a látás korlátozott képességének kompenzálására. A programokba beépített hangzó anyagok, korhű zene, piaci hangulat, a sok kézbe vehető, tapintható tárgy, a török kultúra megismerése során felfedezett török fűszer, valamint virág-illat, a kóstoló során felfedezett ízhatások mind-mind azt a célt szolgálták, hogy a vak és gyengén látó látogatók számára interpretáljuk, látogathatóvá, elérhetővé, megtapasztalhatóvá, szerethetővé és élményszerűvé tegyük a kiállítást.
Az újszerű lehetőséggel első körben a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét kerestük fel, és tájékoztattuk a speciálisan gyengén látók számára készült programról. Nagy örömmel fogadták a lehetőséget, és a programajánlót továbbították a helyi egyesületekhez. A célcsoport múzeumlátogatását egy bemutatkozó foglalkozás előzte meg. A Kecskeméti Vakok és Gyengénlátók Egyesületéből érkező vezetők először szerették volna felmérni, hogy mennyire használható fel a kínált program a látássérült emberek fogadására. A sikeres bemutatkozást követően szerveztek egy látogatást a kecskeméti látássérültek számára, majd felajánlották a lehetőséget a Szegedi, és a Bajai Vakok és Gyengénlátók Egyesületének is. Mindhárom településről érkeztek látogatók a kiállítás speciális módon történő megtekintésére. Teljesen vak látogatók nem vettek részt a programon. A nagyobb mértékben károsodott látású emberek kísérő családtagokkal érkeztek, ami nagy segítséget jelentett a kiállítás terei közötti közlekedésben.
Az épületbe lépve a látogatókat egy oszlopokból álló lőrésekkel ellátott városfal részlete fogadta. A városfalon a kiállítás logója volt látható, amelynek alapját a kecskeméti szabó céh 1562-es pecsétnyomója adta. A két szélső lőrésen egy-egy szakállas puska csöve vette célba az érkezőket, míg a két középső lőrésen keresztül lehetett megtekinteni a „Beszélő köntöst”, amely egy eredeti török kaftán másolata volt. A vendégeket fogadva dióhéjban megbeszéltük mi történt Mikszáth Kálmán művében. Hogyan jutott a város a csodatévő kaftánhoz, hogyan, mi módon veszítette el azt, miközben egy szép szerelmi történet bontakozik ki a főhős, Lestyák Mihály, a szabómester fia, később a város főbírája, valamint Cinna, a szegény cigánylány között.
A folyosóra lépve a falon látható volt annak a hivatalos kecskeméti okiratnak a másolata, kinagyított képe, amely az író fantáziáját elindította a mű megírására. Ugyanezen teremben a látogatót célba véve Eger várának egyik védőágyúja fogadta, mint a török kori várvédő és várostromló fegyverek megtestesítője. A kecskemétiek oly módon kapcsolódhattak Egerhez, illetve a kiállított fegyverhez, hogy a török korban nagyon sok kecskeméti kovács foglalkozott fegyverkészítéssel. A kiállítás megtekintése során az ágyú volt az első olyan tárgy, amelyet a látássérült vendégeink tapintással is érzékelhettek.
A következő teremben a török kor előtti Kecskemétet ismerhettük meg. A földön nagyméretű archaikus térkép volt látható, mely a 15-16. század fordulójának állapotában mutatta be a Kecskemét környéki településeket, falvakat, mezővárosokat, pusztákat, főbb úthálózatot és vízrajzot. A vitrinekben kiállított tárgyak a korabeli életmódot mutatták be a látogatók számára. A terem kialakítása oszlopszerű vitrinekből állt, melyet egy török kupola zárt le. A vitrinekbe a vallási élet, a konyha, a háztartás, a viselet, a földművelés és állattenyésztés tárgyai kerültek. A gyengénlátók számára elmondtuk, hogy mi látható a teremben.
A következő terembe lépve a török térfoglalás történetével ismerkedhettek meg a látogatók egy projektoros vetítés segítségével. Az animációt folyamatos szöveg kísérte, amely a gyengénlátó vendégeink számára is élvezhető volt. A terem többi részében vitrinekben török és magyar fegyverek segítettek a török-magyar harcok résztvevőinek, katonáinak, fegyverzetének megismerésében. Az élményszerű megtapasztalást segítette egy kézbe vehető korabeli török ágyúgolyó, amelynek megpróbáltuk megsaccolni a súlyát, valamint egy faragott fejű baltafokos, amelynek nagyon érzékletesen, jól tapinthatóan alakították ki a mintázatát.
A céhek termében, mintegy városkapun átlépve azzal szembesülhettek a látogatók, hogy bár a puszták elnéptelenedtek, a határokon török és magyar végvári csapatok portyáztak, a városon belül virágzó élet folyt. A teremben a szabó, a fazekas-, a kádár- és ötvösmesterek tevékenységével, szerszámaival, felhasznált alapanyagaival és késztermékeivel ismerkedhettek meg a látogatók. A legnagyobb hangsúly a Mikszáth-történetben is jelentős szerepet játszó szabómesterség bemutatására helyeződött. A városkapu falán a Kecskeméti Szabó Céh 1562-es pecsétnyomójának kinagyított ábrázolása, míg alatta egy kis ablakban az eredeti pecsétnyomó volt látható. A teremben gyengén látó látogatóink megérinthették a szabómesterek által felhasznált korabeli textilek, mint a posztó, a gyolcs, a pamut- és lenvászon, a kendervászon, a selyem és a selyembrokát anyagok másolatait, mai változatait, valamint ujjukra húzhatták a szabómester gyűszűjét is.
A Kecskemét piacterét és vásárterét bemutató teremben egy nagy dioráma révén kaphattunk képet a mezőváros kiterjedéséről, határáról, a város védelmi rendszeréről, kapuiról, a régi úthálózatról, az épületekről, mint a városháza, a ferences templom, a homoki kápolna, a szárazmalmok, a polgári, valamint a paraszti háromosztatú lakóházak, a vásártér és a piactér színtereiről, valamint a város közepén álló szégyenoszlopról. Mindezeken keresztül pedig képet kaphattunk a város lakóinak korabeli hétköznapjairól, megismerhettük a város lakóit, mestereit. Egy érintőgomb segítségével egy szöveggel kísért animációt kapcsolhattunk be, amely a látássérült emberek számára is élvezhető volt. A vásártéren kézbe vehették a fonott kosarat, a cserépfazekat, a vajköpülőt és a fateknőt. A piactéren egy kosár (műanyag-) zöldség és gyümölcs közül választhattak egyet-egyet. A korabeli büntetésmódokat megismerve a vállalkozó kedvűek kipróbálhatták a nyakkalodát és a béklyót. A kovácsműhelyt bemutató egységben működésbe hozhatták a fújtatót, kézbe vehették a kisméretű kézi fújtatót, valamint a kovács késztermékei közül a mintás, szarvasos ábrázolású ostyasütőt.
Az ötödik teremben a pásztorok életét ismerhették meg a látogatók. Olyan ma már ismeretlen tárgyak használatát ismerhették meg, mint a borjúpalóka, az érvágó, a kutyagerinc és a rovásfa. Ezek közül kézbe vehették a rovásfát, a kutyagerincet, a kásakavarót, a billogzóvasat, és ráülhettek a homorú ülőfelületű fejőszékre.
A kiállítás az emeleten folytatódott, ahol a beszélő köntös „önálló életével” ismerkedtünk meg. A látogatók megtudhatták, hogyan, miként és hányféle módon dolgozták fel Mikszáth művét. Találkozhattunk vele újság-sorozatként, önálló kötetként, megjelent képregény, diafilm, színpadi feldolgozás, operett és film formában. A látogatókkal meghallgattunk egy rövid jelenetet az 1953-as filmből.
A következő terem a török kori Kecskemét vallási életét mutatta be. A ferences-rendi és református emlékek megismerése közben, a gyengén látó vendégeink beülhettek a református imapadba és kitapinthatták a ferences térdeplőszék domború mintáit.
A kiállítás utolsó terme igazi török csemege volt: „A kádi szobája” az 1500-as években Kecskeméten is működött török jogi és gazdasági képviselő személyiség és tárgyi kultúrájának megidézése eredeti (törökországi, ausztriai) és hazai tárgyak, felszerelések segítségével. Ebben a teremben a látványon kívül a többi érzékszervre is igyekeztünk hatni. Belépve eukaliptusz illata volt érzékelhető. A gyengén látó vendégeink kézbe vehették, sőt fel is próbálhatták az aranyfonallal gazdagon díszített török kaftán egyik másolatát. A török kultúra részét képezte a különféle fűszerek használata, a sokféle virág termesztése, a csemegék készítése, így a program záró részében igyekeztünk ezekből is egy kis ízelítőt adni. A résztvevők megszagolhatták a korabeli fűszernövények közül az élő mentát és a rozmaringot, a szárított fűszerek közül a tárkonyt, az ánizst és a kakukkfüvet. A különféle fűszerillatok érzékelése után pedig megpróbáltuk kitalálni, hogy melyik milyen fűszer, és mire használták, használjuk őket. A virágok illatát (pl. rózsa, orgona) illóolajok megszagolásával tudtuk érzékelni. Az illatminták megszagolása után pedig szintén ki kellett találniuk a látogatóknak, hogy melyik milyen virág. A sokféle inger közül az ízek érzékelése sem maradhatott el. Különféle aszalékok kerültek terítékre, mint a szultánmazsola, az aszalt szilva, az aszalt paradicsom, a vörösáfonya, a hibiszkuszvirág; illetve különféle magvak, mint a pisztácia vagy a mandula. De megkóstoltuk a rózsaszörpöt és rózsateát, valamint egy igazi török különlegességet, a napraforgómagból, vagy szezámmagból mézzel készült halvát.
A programra érkező látássérült vendégek nagyon pozitív visszajelzést adtak a látogatással kapcsolatban. Nagyon örültek neki, hogy a kiállítást ily módon prezentáltuk a számukra. Mivel zömében látó, de különböző mértékben látásukban korlátozott emberek alkotják azt a magot, akik mozgósíthatóak különböző kirándulásokra, esetleges múzeumlátogatásra, általában valamilyen mértékben képesek látni a kiállított anyagot. De nagyon nagy segítségnek érezték, hogy egyes tárgyakat kézbe fogva, közvetlenül tapasztalhattak meg, a török kultúrát pedig valamennyi érzékszervükkel, így sokkal élvezhetőbb volt a számukra, mint egy szokványos kiállítás. A csoportokkal nagyon kis százalékban érkeztek olyan látássérültek, akik kísérő nélkül nem, vagy csak ritkán mozdulnak ki. Az arcukon lévő mosoly, a boldog szavaik egyértelművé tették, hogy ezt a kiállítást ők is megélhették, élvezhették. A kiállítás megtekintése után mindegyik csoport jelezte, hogy ha ismét készülnék hasonló programmal valamelyik kiállításunkhoz, feltétlenül értesítsem őket, mert szeretnének azon is részt venni.
A program megvalósítását azért tartottuk indokoltnak, mert bár egy szűkebb társadalmi rétegről van szó, a gyengénlátók számára ritkán készülnek múzeumok speciális programokkal. Ezekkel a lehetőségekkel pedig egy újabb közösséggel tudjuk bővíteni a múzeum látogatónak körét.
