©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Múzeumba a kézírást!

A kézzel írás gyakorlatilag eltűnt a mindennapi életből. A toll és papír szerepét átvette a billentyűzet. A kézírás a múlté? Tegyük múzeumba? Akár. Igen. Ahogy A Magyar Nyelv Múzeuma meg is tette ezt.

De vannak azért jó példák is. Oroszországban reneszánszát éli a szépírás. A moszkvai „Kalligráfia Múzeumban” különböző nemzetek írását csodálhatja meg a látogató. Így a cirill és a latin betűk mellett a zsidó és az arab, valamint a japán és az ősi kínai írásjelekkel megalkotott dokumentumokat, leveleket és tárgyakat is őriznek. Ebben a múzeumban nem alapszabály a „mindent a szemnek, semmit a kéznek”. Miután a látogató nagyítón keresztül megvizsgálta a különböző írásmódokat, beiratkozhat mesterkurzusokra. Felnőttek és gyerekek ragadnak tollat, és a kalligráfia nemzetközi mestereitől sajátítják el a szépírás fortélyait, ismerhetik meg a betűtípusok kialakulásának nemzetenként változó történetét. És miközben dolgozik a kéz, dolgozik az agy is. Kutatások bizonyítják, hogy a kézírás olyan alvó agyi területeket mozgat meg, amelyekre csak a finom motorikus mozgás hat. Az ujjak, a kéz ritmikus, összehangolt mozgása pozitívan hat többek között az asszociációs képességünkre.

Magyarországon A Magyar Nyelv Múzeuma vállalkozott a kézzel írás újbóli divatba hozatalára. Egyrészt a név kötelez, másrészt tisztelgés is ez a világirodalom egyik legmozgalmasabb levelezője, Kazinczy Ferenc előtt, aki azon a széphalmi birtokon élt és alkotott, ahol a nyelvmúzeum ma működik. Itt nem a múlt egy részét őrzik és mutatják be, hanem az élő és folyton változó, beszélt és írott magyar nyelvet. A múzeum vállalja, hogy időről-időre felhívja a figyelmet olyan, kevéssé tárgyalt témákra a közművelődés-nyelvművelődés terén, amelyek méltók a népszerűsítésre. Ilyen a kézírás, amit a Facebook- és sms-generáció múzeumba kíván. Szerintük már meg vannak számlálva a kézzel írás napjai, hatalomra tör az e-mail és a chat. Igazukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy A Magyar Nyelv Múzeuma pályázatára („Írj levelet Kazinczy

A receptfüzetekben sok a személynévvel ellátott étel, például: Béla torta. Elképzelhető, hogy ez a sütemény valamely családtag kedvence volt, így róla nevezte el a gazdasszony, és az édesség más családban vagy az ország más-más táján más néven szerepel a receptgyűjteményekben.

A múlt évszázad elején nyitott receptfüzet nagy kincs néhány családban. Generációk öröklik egymástól. Grafit, töltőtoll, golyóstoll váltja egymást. De nemcsak a tolltechnikák változása mutat érdekességet. Míg a dédmamák, nagymamák a szomszéd, rokon nevét írják a recept mellé – attól függően, kitől kapták –, a mai tulajdonosok bloggerek, médiasztárként ünnepelt gasztronómia-szakemberek neveit, televíziós műsorok címeit jelölik meg a sütemény, saláta, főétel stb. forrásaként.

Kazinczy Ferenc és kortársai a korabeli távolsági közlekedés miatt szinte alig, vagy egyáltalán nem találkoztak, leveleikből mégis pontos képet kaptak egymásról, köszönhetően a kézírásnak, amely a fogalmazás tartalmát, stílusát és a betűkerekítést is figyelembe véve saját maguk „lerajzolt” mása volt. Az elnagyolt, hanyag kézírás szétszórtabb, a konvenciókat elutasító emberre vallott. Aki szépen ívelt, kerek betűket használt, azt a szabályokat elfogadó, művészi hajlammal rendelkező, pedáns személyiségnek tekintették. Egy mai levélbe több belefér, mert annyival elnézőbb a társadalmunk. Kézírásunkat díszíthetjük, kiegészíthetjük rajzokkal vagy a falfirkákhoz hasonló „kriksz-krakszokkal” is, sőt akár bohókás képet készíthetünk az adott szóból pl.: a pálmafa „F” betűjére a trópusi növény jellegzetes leveleit rajzolva -, hiszen a kézírás szabadságot ad. Tehát, lehet, de nem érdemes múzeumba zárni. Szabadjára kell engedni, élni kell vele, használni azt. Kézírásra fel!

Fotó: Szigeti Sándor