Mindenünk a gyűjtemény (?)

Tárgyak, kollekciók, kontextusok a Vasi Múzeumi Látványtárban

A múzeumok funkcióváltásának 21. századi kihívásai elől a hazai regionális múzeumok sem térhetnek ki.

Cikk küldése

e-mail:

A szombathelyi Savaria Múzeum a 2012. decemberében avatott Vasi Múzeumi Látványtárra is támaszkodni kíván a jövőben, tovább bővítve szolgáltatásait a korszerű, kommunikáción és részvételen alapuló múzeumpedagógiai és egyéb iskolán kívüli oktatási tevékenységek felé.

A múlt

Az 1908-ban Szombathelyen alapított Vasvármegyei Múzeum, a mai Savaria Múzeum, a 19. században főként Közép-Európa és az Osztrák–Magyar Monarchia-szerte megszülető „enciklopédikus” múzeumok (Landesmuseum) egy viszonylag késői alapítású példája. Miként az erre a múzeumtípusra jellemző, az alapítás hátterében ez esetben is egy helyi tudóstársaság, Szombathelyen a Vasvármegyei Kultur-Egyesület állt. Amely ekkorra már az 1872-ben megalakult Vasvármegyei Régészeti Egyletet is magába olvasztotta. A nyugat-magyarországi múzeum működését kezdetben kijelölte egyrészt annak földrajzi meghatározottságú gyűjtőterülete, ez volt a – ma magyar, osztrák és szlovén államoz tartózó térségekből álló – történeti Vas vármegye, másrészt, pedig a többféle kultúrtörténeti és természetrajzi témakört felölelő gyűjteményi megalapozása, mely kezdetben öt tár működését jelentette. Ezek voltak a szépművészeti tár, a természetrajzi tár, a néprajzi tár és a régiség tár, amely utóbbit kezdetben hat alosztályra is bontottak, illetve a kor követelményeinek megfelelően a könyvtár.

A jelen

Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a mai napig is szervezetileg egyfajta regionális „egyetemességben” működő Savaria Múzeum – benne Természettudományi Tár, Régészeti Tár, Néprajzi és Történeti Tár, Könyvtár – egy évszázad alatt fejlődő gyűjteményeinek reprezentatív válogatását teszi közzé a 2012. december 12-én átadott Vasi Múzeumi Látványtár. A Szombathely–Szőlős városrészen fekvő központi múzeumi raktárbázison, a közvetlen környezetéhez illeszkedő, indusztriális hatású belsőépítészeti anyag- és formavilággal kialakított létesítmény mintegy 34.000 darabból álló, tulajdonképpen „Schaudepot” jellegű tanulmányi raktár. Ám az itt megtekinthető tárgyi emlékek a Savaria Múzeum nyilvántartásaiban szereplő műtárgyállománynak mindösszesen még csak tizedmennyiségét sem éri el – úgy, hogy nem valamely hazai, vagy Vas megyei állandó kiállítás anyagát vonta (akár csak részlegesen is) magába. Ez nem jelenti azt, hogy egyes különleges darabjai korábban ne szerepeltek volna időszaki kiállításokban, vagy azokat ne publikálták volna akár katalógusban is. Azonban az ilyen, a múzeumlátogató közönség számára már eddig ismertetett műtárgyaknak az aránya egészen elenyésző az újonnan bemutatott anyag teljességéhez képest. Mindennek köszönhetően ez az új „kiállítóhely” a hazai regionális múzeum „tárgyuniverzumának” egy meglehetős unikális metszetét kínálja.

Érdemes azonban még jobban ráközelíteni az újonnan összeállt, komplex, meglehetősen heterogén kiállítási gyűjteményre, és a Savaria Múzeumban működő, az egyes szakági gyűjtemények szerinti reprezentativitását legalább arányaiban felvillantani: régészeti tárgyak (1165 db) 0,2%, egyedileg nyilvántartott természettudományi „tárgyak” (20.256 db) 54%, ugyanilyen kataszteri nyilvántartásúak (10.160 db) 3,7%, néprajzi tárgyak (842 db) 4,7%, helytörténeti tárgyak (1576 db) 32%. Ezek az adatok abból a szempontból talán egészen imponálóak, hogy míg például a 2008-as helyzet szerint a Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményének mintegy egyötöde nyert közzétételt a Vas megyei szabadtéri néprajzi múzeumoknak és tájházaknak köszönhetően, addig sem a régészeti, sem a természettudományi, de sem a helytörténeti gyűjteményeknek 1-1%-a sem volt korábban látható valamely hazai múzeum vagy tagintézmény állandó kiállításában. Másfelől, a látványtár teremtette új és örvendetes állapot azonban felhívja a figyelmet a „megmaradt”, így is óriási mennyiségű raktározott múzeumi tárgymennyiségnek a műtárgyvédelmi feladatai további fontosságára és felelősségére.

A koncepció

Koncepciója szerint a szombathelyi látványtár az iskolás korosztályok, valamint az általános és középiskolai tanárok számára legkönnyebben befogadható módon, időrendbe rendezve mutatja be a múzeumi tárgyi és tárgyiasult természeti (növény- és állat és kőzettani) emlékeket. Hiszen az „enciklopédikus” múzeum szakgyűjteményei, a „múzeumi tárak” is ehhez hasonló logikába rendezettek. Tehát az ember megjelenése előtti időkből származó ősnövény (természettudományi) ritkaságaitól kezdve, az őskori, ókori, majd középkori (régészeti, biológiai antropológiai), újkori és végül modernkori (történeti, iparművészeti, néprajzi–etnológiai) tárgykultúrák „felvillantásán” keresztül, egészen a Nyugat-Dunántúl jelenkori (recens) természeti környezetéig ívelő „időutazásban” lehet része az idelátogatóknak.

Mi sem jellemzi a Kárpát-medence nyugati térségben valaha volt és még kontinuus (tárgyi) kultúrák történelmi sokszínűségét, minthogy a látványtár lineáris rendjében a legkorábbi ember alkotta tárgy egy középső újkőkori idoltöredék (Kr. e. 5000 k.), az utolsó pedig egy 1980-as évekből származó Rába kisteherautó, mint ipari tömegtermékként készült gyerekjáték. Az egyetlen légtérben, két szinten elrendezett 46 tárgycsoport és további alcsoportjaik egyszerre segítik a tárgyegyüttesekben, azok sorozataiban és önálló darabjaiban való elmélyülést, illetve, akárcsak a klasszikus antropológiai múzeumeszmény szerinti összehasonlításukat. Vagyis azt a Claude Lévi-Strauss által a 20. század közepén megfogalmazott gondolatot testesíti meg a Vasi Múzeumi Látványtár: a regionális keretekben, ám mégis az emberi (tárgy)kultúrákat holisztikus módon szemléltető múzeumi gyűjtemény a terep meghosszabbításaként is felfogható, és használható – nemcsak kutatók számára.

A bemutatótérben tájékozódást a kronologikus egységekként elhelyezett nagy méretű színes molinók segítik, illetve az egyes műtárgycsoportokat értelmező digitális prezentációk, amelyek megjelenítéséhez az egyes „téma-terek” önálló IKT-ponttal rendelkeznek, a tárgyak digitális katalógusban pozicionálva, metaadatakok (leíró alapadataik) alapján is kereshetők. Az óriási „iskolai szertárban” megtekinthető tárgyi emlékekkel kapcsolatos alapvető adatokhoz és információkhoz a hozzáférést a több felhasználói szinten működő saját internetes oldal biztosítja, melynek tartalma még bővülni fog. A látványtár része egy technikailag jól felszerelt, különálló múzeumpedagógiai terem is.

A jövő

A tervezett céljai szerint egyszerre oktató/informáló és szórakoztató/élménykeltő Vasi Múzeumi Látványtár ugyanakkor betekintési lehetőséget kínál a műtárgyak keletkezésébe is, tehát azok múzeumi formációs folyamataiba és feladataiba (gyűjtés – megőrzés – megóvás – tudományos feldolgozás – közzététel), illetve úgyszintén magukba a korszerű állományvédelmi módszerekbe. Nem mellékes módon, a történeti Vas megye eredeti és hiteles kulturális örökségében rejlő pedagógiai lehetőségeket egészen új minőségben, és a nyugati határmenti régióban – a határ mindhárom oldalán – teljességgel egyedi módon képes aktualizálni.

A fotóillusztrációk a szerző felvételei.

	55 millió forintos beruházás Szentesen Látványtár a Koszta József Múzeumban A múzeumpedagógiai munkát és a kutatást segítő, uniós támogatással megvalósuló új projekt első eredményei már láthatók!
	2011. augusztus 08. Béres Mária megtekint

	A palóc etnokultúra kincsestára Tanulmányi raktár Alig néhány nap, hogy a közönség és a szakma birtokba vegye a balassagyarmati Palóc Múzeum tanulmányi raktárát.
	2012. február 02. Lengyel Ágnes megtekint

	Most kiderül, mi van a Dohány utcai zsinagóga mögött! Itt lakott Rosenthal A Magyar Zsidó Levéltár (Milev) és a Budapesti Zsidó Hitközség mostantól két sztereotípiát is semlegesít a Wesselényi utcai épületében!
	2011. szeptember 09. Berényi Marianna megtekint