„Varázsbot” az ókori Egyiptomból
Mágikus védelem a születéskor
Az egyik legkülönösebb ókori egyiptomi varázseszközt, az általában víziló agyarból készített "varázskést vagy "varázsbotot" a születést kísérő mágikus eljárások és rituálék során alkalmazták.
| Dr. Liptay Éva |
2013-03-04 09:52 |
A gyermek születését az ún. premodern kultúrákban a nemlétből a létbe való átmenetként értelmezték, így a terhesség, a vajúdás és a gyermekágy időszakában átmeneti rituálék egész sora zajlott. Az anya a család többi tagjától általában elválasztva, izolált körülmények között hozta világra az újszülöttet, mivel az általános vélekedés szerint ebben az időszakban baljós energiák szabadulhattak fel, amelyek veszélyeztethették az egész közösséget. Egy külön világba lépett tehát ki a megszokott környezetéből és szerepeiből, amelyben nem vonatkoztak rá többé az ottani szabályok sem, és a gyermek (különösen az elsőszülött vagy az első örökös) megszülése után már egy megváltozott szerepben (és egy új taggal) tért vissza abba az emberi közösségbe, ahonnan időlegesen kilépett. Az egyiptomi források, amelyek templomban és templomon kívül zajló rituálékról egyaránt meglehetősen szűkszavúan és homályosan nyilatkoznak, e tekintetben sem bőbeszédűek. Tudjuk azonban, hogy a vajúdás és gyermekágy időszakában az ókori egyipomi nők (az isteni gyermeket megszülő istennőket is beleértve) is a ház (istennők esetében templom) vagy a kert valamely elkülönített részében tartózkodtak.
A jelek szerint sok más néphez hasonlóan az egyiptomiak is fontosnak tartották az anya és az újszülött mágikus védelmét, mivel – a magas csecsemő és gyermekágyi halandóság miatt logikusan – úgy hitték, hogy a gyermek világra jöttekor mindketten nemcsak fizikailag, de spirituálisan is sokkal sebezhetőbbek, ezért gonosz szándékú démonok egész sora igyekszik az életükre törni. A szülés nehéz, legyőzendő veszélyekkel teli átmenet volt a számukra, amelyet különböző varázserejű lények támogatását biztosító rituálékkal igyekeztek zökkenőmentesebbé tenni.
Az egyik legkülönösebb ókori egyiptomi varázseszközt éppen a születést kísérő mágikus eljárások és rituálék során alkalmazták. Az egyiptológusok által gyakran „varázskéseknek” vagy „varázsbotoknak” nevezett bajelhárító eszközök általában vízilóagyarból készültek, és jellegzetes alakjuk is a víziló agyarának természetes ívét követi. A tárgytípus használata a Középbirodalom idején és röviddel azután (12–17. dinasztia, Kr. e. 20–16. század) mutatható ki az ókori egyiptomi régészeti anyagban. Ezek a különleges varázseszközök az ókori egyiptomiak hite szerint mágikus erejű, démonokat elűző fegyverként szolgáltak a szülés és a gyermekágy időszakában vagy a halál utáni újjászületéskor.
A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményében lévő varázsbot domború oldalát teljes hosszában állat alakú isteni lények és mágikus szimbólumok finom kidolgozású, bevésett ábrázolásai borítják. Egyikük a víziló alakú istennő, a szülő nők leghatalmasabb védelmezője, akinek mágikus erejét a tárgy anyaga maga is közvetíti. A bot, sok más fennmaradt példányhoz hasonlóan még az ókori használat során kettétört. A világ különböző gyűjteményeiben őrzött darabok jó része töredék, és némelyiken látszanak azok a befúrt lyukak is, amelyek segítségével a törött részeket egymáshoz rögzítették. A budapesti darab ebben a tekintetben egyedülálló, hiszen az ókori restaurálás teljes egészében, a rézből készült keresztpánttal együtt megmaradt rajta.
A figurák sora úgy jelenik meg, mintha valódi rituális processzió vonulna végig a tárgyon. A különös alakok (víziló, oroszlán, krokodil, pávián alakú lények) keze ügyében lévő kések a démoni ellenség elpusztítását szolgálják, a szájukban tekergő kígyók pedig az ártó erők legyőzését szimbolizálják. Ugyanezek a segítő lények díszítik egy 4000 éves egyiptomi etetőcsésze és egy szülőtégla falait is: a szüléskor segítő mágikus védelmezők tehát a gyermeket születése pillanatától egészen addig körülvették, ameddig elég erős és önálló nem lett, hogy maga védekezzen ellenük.
Gyakran visszatérő szimbólum ezeken a mágikus eszközökön a tűz hieroglifája is, hiszen a tüzet (pl. égő fáklya formájában) tartották az egyik leghatékonyabb erőnek a gonosz erők távoltartására. A tűznek tulajdonított mágikus hatalmat más kultúrákban is előszeretettel használták. Hasonló célja volt például Délkelet-Ázsiában és Indonéziában annak a rituálénak, amelynek során az anyát napokig tűz közelében vagy tűz fölött tartották (’mother roasting’).
Azt azonban nem tudjuk pontosan, hogy hogyan és milyen rituálé során használták a varázsbotokat. Ismerünk olyan sírábrázolásokat is, ahol a jelenetek egyes női szereplőit (pl. előkelő családban szolgáló dajkát) ilyen alakú tárgyakkal a kezükben ábrázolják nyilvánvalóan rituális kontextusban. Egyes elképzelések szerint egy mágikus kört írtak le vele a szülőtéglákon guggoló vagy szülőszéken ülő vajúdó anya és az újszülött ágya körül, a testükre vagy az ágyuk alá helyezték őket. Az ásatások tanúsága szerint a varázsbotok a sírba is elkísérték hajdani tulajdonosaikat, ahol az ókori egyiptomi elképzelés szerint a halál utáni újjászületés során is a segítségükre voltak.
