Két maszk

Két tárgy:látszólag egyetlen közös pontjuk, hogy mindkettő maszk. Mit mondhatnak így együtt? Talán azt, hogy ittlétükkel átlépik az időt, és ehhez bennünket is hozzásegítenek. Ez így persze túl általános, hiszen valamilyen módon minden tárgy képes erre.

Cikk küldése

e-mail:

A délkelet-ázsiai skorpió

Az első maszk egy skorpiót ábrázol. Valójában egy pár egyik tagja, ahol mindkét tárgy egy-egy skorpiót formáz. Az ábrázolás meglepően valósághű. A lábak, a csápok és a farokrész ízei, valamint az ollók rovátkái aprólékosan kidolgozottak. A megformálás és a díszítés vizsgálatával megállapítható, hogy a maszkot Délkelet-Ázsiában készítették - és minden bizonnyal ott is használták. Ennél részletesebb ismeretekhez csak a gyűjtőtől juthatunk. Eszerint a skorpiópár a Közép-Vietnam fennsíkjain élő törzsek valamelyikétől származik. Ahhoz azonban, hogy még többet megtudhassunk, elemeznünk kell a tárgyakat.

A skorpiópár háta és ollói finoman díszítettek. A díszítés spirálokból, hullámvonalakból, levélmintákból és háromszögekből áll, a maszkok hátoldalán azonban egy-egy arcábrázolás is feltűnik. Az arcforma és a szőrzet alapján arra következtethetünk, hogy egy férfiról és egy nőről van szó.

A maszkok minden bizonnyal egy törzs vezetőié voltak. A különlegességüket az adja, hogy teljesen egyedülállók: sehonnan máshonnan nem ismerünk hasonló darabokat. Másrészt nem csupán egy férfi vezetőt díszítettek, hanem minden valószínűség szerint a feleségét is. A maszkok kora ismeretlen, viszont a díszítések erős kapcsolatot mutatnak az úgynevezett Dong Szon-kultúrával, melynek i. e. 2000-től i. u. 200-ig Délkelet-Ázsiában volt a központja. Ez a kultúra a mai emberek számára részben bronz-, részben vastárgyairól ismert, elsősorban a hatalmas méretű bronz- vagy esődobokról, melyek kései változatait Délkelet-Ázsia egyes népei ma is használják. A skorpiómaszkok használatáról egyelőre semmit sem tudunk, de valószínűsíthető, hogy álarcként nem hordták őket.

A melanéziai halotti rítus maszkja

A második maszk földrajzilag távolabb visz bennünket, míg időben jóval közelebb. Egy úgynevezett malangan (halotti rítushoz kapcsolódó) maszkról van szó, mely a melanéziai maszkok egy sajátos, a kutatók számára ismert és jól körülhatárolható típusa. A helyi gyakorlatnak megfelelően a maszkot többféle anyagból állították össze. Az arcrésze fából faragott, a szemet festett kagyló jelzi, a koponyarész háncsból készült, melyet zsinórok tartanak össze. A kész formát mésszel, tollal, csigákkal, rostokkal és kagylókkal díszítették. A maszk jellegzetessége, hogy a formája szimmetrikus ugyan, a díszítése, azaz az arc festése és a koponya két oldala viszont aszimmetrikus. A koponyarész közepén végighúzódó taréj a fiatal férfiak gyász során viselt, féloldalt borotvált hajviseletét utánozza. A fül nyújtott és átfúrt, a száj nyitott. Mindezek a jellegzetességek a tatanua típusú maszkok sajátosságai.

A tatanua annak a táncnak a neve, amelynek során e maszktípust viselték. A férfiak a hozzá kapcsolódó halotti rítusok (malangan) alkalmával a közösség elhunyt vezetői előtt tisztelegtek. A halotti ünnepet megszervező és kifizető személy határozta meg a szertartáson bemutatott táncokat és zenéket. A rítuson használt maszkokat pedig specialisták faragták ki. A megfelelő formát és díszítési stílust egy-egy család birtokolja, és valójában ez a terv állandóan jelen van a kultúrában. A maszk mint tárgy csak a rítuson jelenik meg rövid időre. Utána elpusztul. A maszk birtoklásához kapcsolódnak egyéb jogok is: mint például a földhasználat joga. Egy-egy maszk csak a halotti szertartáson tűnik fel. A maszk "belső" képe az, amit az egyes családok tulajdonképpen birtokolnak, a szertartások során újra és újra életre keltenek.

A halotti rítus előkészítése akár egy évig is tarthat. Ennek során a falu férfi lakosai aktívan részt vesznek a zene, a tánc, a halottat jelképező és megszemélyesítő faragványok és a maszkok megkomponálásában. A szertartás végeztével a faragványokat és a maszkokat a hagyományoknak megfelelően kint hagyják az esőerdőben az enyészetnek, vagy egyszerűen elpusztítják. A faragványok és maszkok tehát életútjuknak csupán egy rövid részét töltik anyagi mivoltukban, materializált alakban. Ezt követően csak tulajdonosaik fejében léteznek emlékként, hogy a következő rítuson ugyanolyan vagy hasonló formában újra megjelenjenek.

A halotti maszkot Biró Lajos gyűjtötte a 19. század legvégén. Akkor nem tudott helyszíni adatokat gyűjteni a maszkhoz, mivel a hat évből, amelyet Új-Guineában töltött, csak egy hónapot tartózkodott Új-Írországban. A leírásokat később, az Astrolabe-öbölben dolgozó, Új-Írországból érkező vendégmunkásoktól jegyezte le.

A reciprok kapcsolat

Láthatjuk tehát, hogy a két maszk szinte egyetlen ponton sem kapcsolódik. A skorpiómaszk származása helyileg és időben is ismeretlen, a használatáról, készítéséről szinte semmit sem tudunk. A másik, a halotti rítusok során használt táncmaszkkal kapcsolatban viszont jól ismert a rítus, a gyűjtő személye, a készítés és a gyűjtés körülményei is. A kétfajta maszk ugyanakkor mintha egymás reciproka volna: a melanéziai maszk esetében a materializált forma a tárgy életútjának legrövidebb része, az idő jelentős részében ugyanis a maszk csak mentális képként, emlékként él tovább. Az aranymaszknál a fordított szerepkör látható: a tárgy az idő jelentős részében mint tárgyiasult forma létezik, viszont a hozzá kapcsolódó ismereteknek csak nagyon rövid ideig van szerepük. Emiatt ezeket belső tartalmakat és ismereteket ma már nagyon nehéz megérteni és lefordítani.


A maszkok megtekinthetőek az Aranyba rejtett arcok - aranymaszkok Ázsiából. A Zelnik-gyűjtemény a Néprajzi Múzeumban című kiállításon.


Skorpió, törzsi maszk
Arany
Teljes h: 76 cm, h: 9 cm, sz: 45,5 cm
Zelnik István tulajdona, ZC 26

Malangan rítushoz kapcsolódó tatanua típusú maszk
Melanézia, Új-Írország, 19. század
Puhafa (Alstonia), mész, növényi rost, csiga, kagyló (Turbo petholatus)
Faragás, festés
M: 37 cm, sz: 18 cm, mélység: 37 cm
Vétel Biró Lajostól, 1897
Néprajzi Múzeum, ltsz: 64 274.
Fotó: Sarnyai Krisztina


Szegő László - Wilhelm Gábor (szerk.):
2010 Aranyba rejtett arcok - aranymaszkok Ázsiából. A Zelnik-gyűjtemény a Néprajzi Múzeumban. Kiállításvezető. Néprajzi Múzeum - Magyar Indokína Társaság Kft., Budapest.

Jelen János - Wilhelm Gábor (szerk.):
2010 Aranyba rejtett arcok - aranymaszkok Ázsiából. A Zelnik-gyűjtemény a Néprajzi Múzeumban. Katalógus. Néprajzi Múzeum - Magyar Indokína Társaság Kft., Budapest. imho.