Festett kelmék a kora vaskorban
A Science Nordic jelenti Koppenhágából
A feltételezettnél fél évezreddel korábban, a kora vaskorban jöttek divatba a festett kelmék - derítették ki dán kutatók a mocsári múmiák öltözékét vizsgálták.
A Dán Nemzeti Múzeum kutatói összesen 180 olyan textilmaradványt elemeztek, amelyek 26 különböző lápi lelőhelyről kerültek elő - olvasható a Science Nordic hírportálon. Az eddigi elképzelések szerint a festett, mintás anyagok csupán Kr.u. 1. század után kezdtek széles körben elterjedni Európa északi részén, ám a mocsári textilleletek újabban elvégzett kormeghatározása azt bizonyítja, hogy legalább 500 évvel korábbiak.
Az elemzések kimutatták, hogy a vaskor kezdetén sárga, kék és vörös színezékeket használtak, s a korabeli ruhafestők magas fokú szakmai tudásról tettek tanúbizonyságot. Ráadásul nem csak festették a textíliát, de frissítették is a megfakult ruhanemű színét. „A bronzkori ruházatokon még nem találjuk nyomát a színezésnek, vagy a mintáknak” - hangsúlyozta a vizsgálatokat irányító Ulla Mannering, a Dán Nemzeti Múzeum régésze. A vizsgálatok megváltoztatták a mocsári múmiákról vallott nézeteket is, korábban ugyanis úgy vélték, hogy a lápban a korabeli társadalom számkivetettjei, bűnözők, foglyok, vagy szegény emberek végezték életüket.
„Az új felfedezés fényében felvetődik a kérdés, hogy a finom anyagból készült, színes ruhákat viselő embereket miért temették mocsarakban? Korábban senki sem foglalkozott a mocsári múmiák öltözékével, amit pedig mindenképp figyelembe kell venni, amikor az elhunyt társadalmi helyzetét akarjuk megállapítani” - magyarázta a régész, a huldremose-i asszony példájára hivatkozva, akinek 1879-ben találták meg földi maradványait. A nő juhbőrből készült felsőt, valamint természetes színezékkel festett gyapjúszoknyát és sálat viselt. Jobb karján sebesülés nyomai látszottak, ebből korábban azt a feltételezést vonták le a kutatók, hogy az asszonyt megverték, mielőtt feláldozták volna az isteneknek. A legújabb vizsgálatok során a szakértők viszont arra a következtetésre jutottak, hogy a sérülés már a halál után keletkezett.
A ruházat elemzése kiderítette, hogy tizennégy juh gyapjából szőtték a nő finom öltözékét. Ruházata színpompás volt, s készítői vörös festéket is használtak, ami nagy ritkaságszámba ment a vaskorban. „Nem tudjuk, hogy miként hunyt el az asszony, de ruházata magas társadalmi státusról tanúskodik. Sokkal valószínűbb, hogy az iránta való tisztelet jeleként temették a tőzegmocsárba. Esetleg tudását ismerték el ily módon, vagy a láp különös jelentőséggel bírt számára” - vélekedett Ulla Mannering.
Képek forrása: Science Nordic
