1. Japán

Néprajzi Múzeum 1-es számú tárgya

Ezen a címen akár Esterházy Péter is írhatna tárcát - bár ő nem tenne pontot az egyes után -, de nevezhetnénk így tréfásan az első japán császárt is. A megoldás ennél sokkal prózaibb, de egy kis kalandot mégiscsak ígérhetek.

Cikk küldése

e-mail:

Az "1. Japán" felirat egy papírlampionon olvasható. A lampion a Néprajzi Múzeum egyes leltári számú tárgya. Ez lehet érdekes vagy izgalmas, de ugyanígy lehet teljesen észrevétlen és lényegtelen szempont is. Mindig az a kérdés, mit látunk meg benne, mit szeretnénk mutatni vele, milyen tartalmat bogozunk ki belőle látogatóink, olvasóink és magunk számára. Nézzünk ebből egy változatot!

Az első - ugyan miben?

A lampiont Xántus János a Monarchia zászlaja alatt 1868-ban útnak indított, kelet-ázsiai kereskedelmi expedíció során vásárolta Japánban. Az utazásra azzal a céllal indult, hogy természettudományos és néprajzi tárgyakat gyűjtsön a Nemzeti Múzeum számára. 1870-ben tért haza egy több ezer darabból álló természettudományos és egy majdnem háromezer tételből álló néprajzi gyűjteménnyel. A néprajzi anyagból 1871-ben rendezett kelet-ázsiai kiállítást a Nemzeti Múzeumban. A lampion ezen a kiállításon már szerepelt, majd az 1872-ben létrehozott Néprajzi Osztály intézményesülését követően, a leltárkönyvek tanúsága szerint ez lett az első beleltározott néprajzi műtárgy. Ekkor került rá a lampion belső élére az "1. Japán" felirat.

Old Shatterhand magyar volt?

Xántus János (1825-1894) a magyarországi néprajztudomány furcsa, izgalmas, ellenmondásos figurája: egy azon kalandvágyó férfiak közül, akik egzotikus utazásaik, portyáik, felfedező és tudományos útjaik során gyűjtött tárgyakkal, dokumentumokkal és tapasztalatokkal jelentékenyen járultak hozzá a magyarországi múzeumok gyűjteményi bővítéséhez, új gyűjteményrészek alapjainak lerakásához. De Xántus nemcsak a korai múzeumtörténetnek, hanem az irodalmi a kalandregényeknek is ismert hősévé vált. Ugyanis nemcsak 48-as nemzetőr és hadifogoly volt, hanem több mint egy évtizedet az Amerikai Egyesült Államokban is eltöltött - természettudományos kutatásokkal, gyűjtésekkel és oktatással. Ennek az időszaknak köszönheti az egyik legnagyobb mítoszt, amely nevéhez fűződik: Karl May híres indiánregény-író róla formázta volna meg az irodalom legnagyobb indiánja, Winnetou fehér bőrű és "zöldfülű" vértestvérét, Old Shatterhand figuráját (Xántus írásos hozzájárulása állítólag a Drezda melletti radebeuli Karl May Múzeum gyűjteményében található).

Ha Amerika természettudomány, Ázsia antropológia

A kelet-ázsiai lampion viszont ettől a kalandtól teljesen független: nemcsak földrajzi, hanem tudományos szempontból is. Ugyanis míg az Amerikai Egyesült Államokban Xántus elsősorban természettudományos gyűjtést és kutatást végzett, addig a kelet-ázsiai expedícióról hazahozott tárgyak leginkább a gyűjtő etnológiai/antropológiai érdeklődését tükrözik. A kézműipari termékek iránti fogékonysága fontos része a kollekciónak, amelyben a papír alapanyagból készített tárgyak és a papírminták egyaránt fontos szerepet játszanak.

A sztár tárgy

A rizspapírból, bambuszból és háncsból készült lampion könnyen azonosítható a mai kor embere számára is. De funkcióján túl formája sem ismeretlen a kortárs kultúrában, hiszen a harmonikaszerűen összecsukható, gömbformára nyitható lámpaernyő évtizedek óta a svéd IKEA áruház népszerű terméke. A Néprajzi Múzeum Ázsia-gyűjteményében több hasonló darab található, de ez az egy lampion mégiscsak eltér a többitől: a kiállításra választott tárgyak közül annak idején ez a lampion került a sorozat élére, így aztán mára igazi sztártárggyá válhatott: kiállítások, hivatkozások, publikációk sora kapcsolódik hozzá, szépen restaurált állapotban várakozik a következő szereplésre a múzeumi raktárban. Mert ő lett az egyes! Ez lett legfontosabb ismertetőjele.

Lampionüzenet

De végül mi adhat ennek az 1-es számmal jelzett múzeumi műtárgynak aktualitást például márciusban? A Néprajzi Múzeum esetében az ünnep: Xántus Jánost ugyanis alig egy évvel a sikeres kelet-ázsiai néprajzi kiállítás után, 1872. március 5-én nevezték ki a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első őrévé. Ma ehhez a dátumhoz igazítja a múzeum minden évben a teljes napos szakmai és közönségrendezvényeket felsorakoztató Néprajzi Múzeum Napja programot. Az ilyen és hasonló rendezvények mindig lehetőséget teremtenek arra, hogy elgondolkozzunk azon, mikor és hol kezdődött egy történet, kik voltak a szereplői, és ezek a történeti hagyományok miként illeszthetők az intézmény mai kulturális és társadalmi szerepéhez. Mennyivel tudunk ma többet Kelet-Ázsiáról, módszeresebben kutatunk-e terepmunkáink során, felkeltjük-e látogatóink érdeklődését a múzeumban látható tárgyak és történetek iránt, s végül milyen új utakat nyitunk látogatóink, szakmánk és kritikusaink számára?

A lampion csapán egy egyszerű és szép hétköznapi tárgy, amelyet néha előveszünk, lefotózunk, megmutatunk. Érdekessé vált egy távoli kultúra egzotikus tárgyaként, fontossá vált restaurátori feladatként is, mint a konzerválás és az állagmegóvás kitüntetett eszköze, de izgalmas szereppel ruházhatjuk fel az intézmény reflexív tudománytörténetének elkészítésében is. Pedig csak egy kisméretű, pillekönnyű, távoli tájról származó lampion. Az "1. Japán" néprajzi tárgy.

A szöveg elkészítéséhez köszönettel tartozom Wilhelm Gábornak, a Néprajzi Múzeum Ázsia gyűjteménye muzeológusának.


Kattints ide, és nézd meg, milyen programok várnak rád 2010. március 5-én, a Néprajzi Múzeum Napján.