Ferenc József és a hangrögzítés

Egy évszázados hangdokumentum

Az 1970-es évek végéig Ferenc József osztrák császárnak és magyar királynak mindössze két, rövid hangfelvételét tették a nagyközönség számára elérhetővé.Az egyiket 1900-ban, a másikat 1915-ben rögzítették. Most azonban egy harmadik felvételről esik szó.

Cikk küldése

e-mail:

Az 1970-es évek végéig Ferenc József (1830-1916) osztrák császárnak és magyar királynak mindössze két, rövid hangfelvételét tették a nagyközönség számára elérhetővé. Az egyiket az 1900-ban megnyílt, párizsi világkiállítás alkalmával rögzítették, a másikat 1915-ben, az osztrák hadiözvegyek és hadiárvák javára létrehozott alapítvány megnyitóján vették fel. Most azonban egy harmadik felvételről esik szó.

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattárában leltározott hangdokumentumot, amely a császár leghosszabb és tartalmában legérdekesebb hangfelvétele, 1980-ig csak a kutatók ismerték. A német nyelvű felvételt, melynek címe A Phongraphie (magyarul hangírás-hangrögzítés ) jelentőségéről, Sigmund Exner és Fritz Hauser készítette 1903. augusztus 2-án Bad Ischlben.

Phonogrammarchiv: mi az?

A felvétel az 1899-ben, a világon elsőként alapított Phonogrammarchiv munkájának köszönhető. A hangarchívum azzal a céllal jött létre, hogy az akusztikus közlési mód átírhatatlan elemeit - a hangsúlyt, hangszínt, a beszéd stílusát -, egyszóval az élő beszédet, melyet csak a hangfelvétel képes híven rögzíteni, megőrizze és az utókor számára közvetítse.

A főként nyelv- és zenetudományi, valamint a később szinte a világ összes országában készített természettudományi felvételek mellett megalapították a politikában, kultúrában és tudományban kiemelkedő személyiségek hangfelvételeinek gyűjteményét is.

Hangrögzítés - nem mindegy, hogyan

Az ekkoriban általánosan használt Edison-féle hangrögzítő készülékek távoli utakra nehézkesen voltak szállíthatók. Problémát jelentett továbbá, hogy a sokszorosításra szolgáló sablonok, az úgynevezett matricák vagy anyalemezek (bár valójában nem a mai hanglemezformára kell gondolni), amelyekről a forgalomba került másolatokat készítették, minősége és tartóssága a századfordulón szakmai körökben - teljes joggal - vitatott kérdés volt.

A megoldást a Wiener Archivphonograph kifejlesztése jelentette. Az így készített felvétel technikája különbözik a kezdeti időkben széles körben alkalmazott módszerektől, Thomas A. Edison viaszhengeres, illetőleg Emil Berliner gramofoneljárásától. A hangrögzítés során 15 cm átmérőjű viaszkorongokra, a már ismert Edison-diafragma segítségével, függőlegesen modulált jelrögzítést, az úgynevezett mély írást - Tiefenschrift - alkalmazták. A viaszpozitívról a gramofoneljárással analóg módon réznegatív matrica vagy maszterkópia készült, amelyről az általános használatra szolgáló viaszmásolatokat sokszorosították. Az archívum számára a hanganyagot a tartósabb, de legalábbis kevésbé törékeny rézlemezekre vitték föl. Ezzel a módszerrel tudták a jelenlegi, a mai fogalmak szerint talán kissé szerény minőségben rögzített hangokat megőrizni, és a lejátszásból eredő kopás okozta minőségvesztést csökkenteni.

A készüléket 1899 és 1931 között használták, és - a már említetteken túl - több mint 3000 néprajztudományi felvételt készítettek vele. A második világháborúban a pozitív felvételek tároló helyiségét bombatámadás érte, és az ott tárolt összes felvétel megsemmisült. A kutató személyzet előrelátása folytán a negatívokat, anyalemezeket - éppen az együttes pusztulástól tartva - külön helyen tárolták, így a háborút szerencsére sérülésmentesen vészelték át, s mint maszterkópiák felhasználhatónak bizonyultak új pozitívok öntésére - ezek a technikai haladásnak köszönhetően viasz helyett már epoxigyantából készültek.

A felvételek szalagra rögzítése azonban újabb problémát vetett fel. A Phonogrammarchív saját tapasztalatai mellett a Hangarchívumok Nemzetközi Szervezetével (International Association of Sound Archives - IASA) folyó együttműködés is eredményesnek bizonyult. A hanganyag rögzítéséhez - melyet Dierich Shüller és Erhard Aschinger végzett - a Phonogrammarchiv speciális készülékeit vették igénybe, és alapos mérlegelést követően az eredeti hangon csupán hangszűrést végeztek; ez a beszéd jeleit, az eredeti beszédhangot nem befolyásolta, de eredményesnek bizonyult a háttérzaj csökkentésében.

Miért tűnik az uralkodó aggastyánnak?

A felvétel idején az uralkodó 73 éves volt, a mai hallgatónak viszont úgy tűnhet, hogy szavai egy jóval idősebb ember szájából hangzanak el. Ha összehasonlítjuk Kossuth Lajos hangfelvételével, a rögzítés idején jóval idősebb kormányzó hangja, az enyhén kántáló hanghordozás ellenére is, fiatalosabban cseng. Ennek egyik oka az uralkodó eredeti beszédstílusa, illetőleg az, hogy a felvétel és az érthetőség kedvéért a megszokottnál lassabban, a szavakat erősebben hangsúlyozva szólt az utókorhoz.

Ferenc József azt üzente...

"Örömteli esemény azt a haladást követni, amely az utolsó évtized folyamán a tudomány és a technika összefonódásaként jött létre. Így egészült ki a telegráf jeltovábbítása a telefon hallhatóságával, és most a fonográfba mondott beszédet tartósan rögzíteni, sőt a sok évvel későbbi nemzedéknek átadni is sikerült. Meglehet, hogy az utóbb említett készülék konstrukciós nehézségeit még nem sikerült teljesen megoldani, mégis érdemes lesz az ezen, ha nem is a legjobb módon rögzített, a korábbi időkben élő kiemelkedő személyiségek hangját meghallgatni, a hangok csengését, hanghordozását, a beszéd módját - bizonyos tekintetben - mint történelmi dokumentumot megőrizni, hasonlóan az eddig megalkotott szobrokhoz és képekhez. És ha, amint hallom, a Tudományos Akadémia belekezd hazánk számos nyelvének és dialektusaiknak rögzítésébe, ez olyan munka, amely a jövőben bizonyosan meghálálja a ráfordított fáradságot. Magamat nagy örömmel töltött el, hogy a Tudományos Akadémia kérésére hangomat a készülékbe mondottam, és azt ezáltal a gyűjteménynek adományoztam."

A Ferenc József 1903. augusztus 2-án Bad Ischlben elmondott és rögzített német nyelvű szövegének magyar fordítása

Hogyan került a múzeumba?

A felvétel 1980-ban került forgalomba, a Tondokumente aus dem Phonogrammarchív der Österreichischen Akademia der Wissenschaften - magyarul Hangdokumentumok az Osztrák Tudományos Akadémia Phonogrammarchívumából - sorozat darabjaként. A 45-ös fordulatszámú bakelitlemezen hallható háromperces szöveget az Osztrák Tudományos Akadémia Kiadója adta ki, feltüntetve Dietrich Schüller, a lemezre átíró egyik szakember szerzőségét. Gyűjteményünk, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára a lemezt Sztrilich Györgytől kapta ajándékba. A hanglemez kopását és sérülését elkerülendő, a Magyar Rádió Hangarchívumának segítségével digitalizáltattuk, kompakt lemezre rögzíttettük.

Ferenc József császár-király eddig legtöbbünk számára ismeretlen hangfelvétele a rögzítés idejét, technikáját és tartalmát tekintve a technikatörténet, egyúttal a történettudomány számára múltidéző és hiánypótló hangdokumentum.