Egy piszkozat térképe
TÁRGY
Hogyan kerül egy első ránézésre eseménytelen, monokróm munka egy mozgalmas, látványelemeket bőven alkalmazó kiállítótérbe?
| Marsó Paula |
2014-02-20 14:17 |
A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület tavaszi kiállításának tematikája szó és kép közös performanszára épít. A tárlaton könyvművészeti különlegességek tekinthetők meg: művészek által tervezett könyvborítók és mappák a brüsszeli Ben Durant Quadri Galéria, a La Métairie Bruyére - Robert és Lydie Dutrou nyomda és kiadó, az Erdész Galéria, az Első Magyar Látványtár, a Liget Galéria, Jerger Krisztina, Ingo Glass gyűjteményeiből.
|
|
 |
| 3M (2008) Papír, akvarell, grafit és tinta |
"M" (2008) Papír, akvarell, grafit és tinta |
Fotó: Tibor Zsolt
A szó és a kép címben elhelyezett nagy kezdőbetűs írásmódja mégis azt sugallja, hogy a kiállítás nem a könyv alkalmazott művészetét mutatja be, mivel a kép és a szöveg egyenértékű instanciaként lépnek színre. Az izgalmas és vonzó látványelemekkel berendezett kiállítási térben, amelyet kiharmonikázható leporellók, dinamikus kép és szövegsorok ornamentikája gazdagít, minden szempontból különös és figyelemkeltő Tibor Zsolt eseménytelen, monokróm munkája. A 3M című rajz ((egy kéttagú sorozat második része) első ránézésre zavarba ejtőnek hat e kontextusban. Hol van itt a nagybetűs Szó, a textúra, az írás? Úgy tűnik, hogy e mű esetében a szövegre való utalás a képi szekvenciák olvashatóságára, avagy olvashatatlanságára vonatkozik. Az elbeszélt motívumsor a következő elemekből rajzolódik ki: cellux-adagoló, kamera, néhány diapozitívra, esetleg villanykapcsolóra emlékeztető tárgy, fogas, asztal, fűzőgép. Talán. Teljes biztonsággal nem állíthatjuk, hogy valóban ezekről az objektumokról van szó, hiszen a rajz tárgyak bizonytalan kontúrját ábrázolja. A piktogrammák esetleg maguk is „beszédaktusok”, „hangsúlyok”, „írásjelek” volnának? Hiszen ebben az elbeszélésben a nyomok csak utalásként értelmezhetők, önmagukban nem bírnak jelentéssel: az értelem a jelek mozgásában jön létre, a jelentésháló működésében. Ez pedig egy bizonytalan, nem eredendően determinált folyamat. A 3M ábrái ugyanis sem megfejtendő rébuszra, sem képregényszerű, hieroglifikus írásra nem emlékeztetnek. A közönséges csigaként alakot öltő cellux-adagoló hüllővé alakul át, a hüllő pedig rögvest a szavanna ragadózójává. Az elbeszélésnek nincs adott olvasási iránya, mert csupán efemer történéseket jelenít meg. Így bomlik ki előttünk egy kevéssé artikulált (szavakra utaló metaforával élve) foltból, amit mi magunk ruházunk fel értelemtöbblettel: egy zakóujj, egy kabátszár, egy lépő férfi, azaz végső soron valaki, aki keresi vagy otthagyná a maga fogasát.
A képi elbeszélés megmarad a rögtönzöttség, az esetlegesség szakaszában: lévén hogy a 3M nem kíván más lenni, mint egy piszkozat térképe, egy munkanapló terve. Úgy is mondhatnánk, hogy a terv modellje, ötletek és tervek alkímiája, a nyomok szervesen bomló és átalakuló helye, grammatikája.
SZÓ és KÉP – WORD and IMAGE – WORT und BILD – MOT et IMAGE
A kiállítás 2014. február 6-tól április 27-ig tekinthető meg a Vasarely Múzeum emeleti kiállítóterében.
Kurátor: Maurer Dóra és Nemes Judit
