©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A titokzatos hasfalvi lelet

100 éve a Soprontól néhány kilométernyire fekvő Hasfalva határában találták meg a Soproni Múzeum egyik legbecsesebb kincsét, melyet többnyire “hasfalvi napkorong” névvel emlegetnek a régészek, de pontos rendeltetését és korát is a mai napig homály fedi.

100 éve, 1914 márciusában Widder Johann földműves homokbányászás közben egy korona formájú bronztárgyat talált a Soprontól délre, néhány kilométernyire fekvő Hasfalva határában. A falu ma Haschendorf, Neckenmarkt (Sopronnyék) község része az ausztriai Burgenlandban. A leletet Bünker János Rajnárd a soproni múzeum főőre, vagyis igazgatója és Kugler Alajos levéltáros vásárolták meg a város új múzeumának. Bünkernek már az első tudományos közzététele előtt tudomása volt az 1847-ben dél-svédországi Balkåkra lelőhelyen talált, szinte teljesen azonos méretű, formájú és díszítésű bronztárgyról, a stockholmi Statens Historiska Museum kiemelkedő leletéről, amelyet a hasfalvi bronzhoz hasonlóan felfelé álló kerekekkel helyeztek az áldozati gödörbe.

A 10 tartókerék belső felületén összeszerelési útmutató, az ötös számrendszerben gondolkodó bronzkovácsok által vésővel mélyített számozás látható I-IIIII.  Az öntés utáni felületdíszítéshez trébelő és poncoló szerszámokat használtak a mesterek, összesen több mint 20.000 pontot poncoltak a tárgyra. A svédországi Balkåkra testvérlelete a hasfalvihoz egészen hasonló kinézetű. Technikai kivitelben, szerszámnyomokban megegyeznek, de a díszítésben némileg eltérőek. Az összeszerelési számozások hasonló elhelyezkedésűek, de ezek Balkåkrában pontokból és részben vonalakból állnak. Az ónötvözetű hasfalvi bronztárgy fő részeinek elemzései átlag 84% réz és 16% ón összetevőt mutattak ki (Gegus Ernő, Veszprémi Egyetem és Kis-Varga Miklós ATOMKI, Debrecen). A közeli velem-szentvidi bronzokra jellemző antimont, mint ötvöző fémet összehasonltó anyagvizsgálati eredményei szerint nem alkalmaztak a hasfalvi és a balkåkrai bronztárgyak fémöntői. Ezért a remek bronzkovácsmunkák, amelyek nagy valószínűséggel azonos műhely termékei, feltehetően nem a velemi fémművesközpont közeléből származnak, bár a svéd kutatók szerint feltehetően a Kárpát-medencében készültek.

A hasfalvi korong ma a Soproni Múzeum Régészeti Gyűjteményében található, a Fő téri Fabricius házban. Az ezredforduló évtizedeinek nagy nemzetközi kiállításain, bemutatóin több európai nagyvárosban (Stockholmtól Athénig) szerepelt kölcsöntárgyként a hasfalvi bronzkorong, amelyet minden alkalommal a balkåkrai párjával együtt láthatott a közönség. Az egykori lelőhelyen Haschendorf/Hasfalva határában egy “szent berek” feltételezhető, ahol tűzáldozatokat is bemutattak, itt egy ülőalkalmatosságnak is használható faállványra lehetett montírozva a bronzkorong, mint a bíráskodás, vagy jóslás helye (hasonlóan a delphoi Omphaloszhoz). Az ásatási eredmények alapján nem zátható ki, hogy a “Borostyánkő út” melletti kultuszhelyet közel egy évezredig használhatták ideiglenes gyűlekezőhelyként, a vaskorokon keresztül, a római császárkor kezdetéig.

2001-ben a lelet megtalálásának helyszínén a római kori Borostyánkő út közelében kis régészeti park létesült  a bronzkorong bemutatására.

A fotók a bázeli kiállításon készültek.