Emberek szférája

TÁRGY

A 2013 decemberében megnyílt Egyiptomi Gyűjtemény újrarendezett állandó kiállítás szín- és látványvilágának köszönhetően új megvilágításba helyezi az előző kiállításból már jól ismert, illetve az eddig raktárban őrzött tárgyakat.

Dr. Liptay Éva 2014-06-20 09:05
Cikk küldése e-mail:

A korábban megszokott kronologikus elrendezéssel szakítva, az új kiállítás tematikus elrendezésben, lehetőleg (valamelyik) ókori egyiptomi kontextusukba helyezve mutatja be a közel 500 művészeti alkotást és régészeti emléket.

A három részre osztott kiállítótér lehetőséget teremtett arra, hogy külön terekben mutassuk be az emberek, az istenek és a halottak világát, azt a három alapvető csoportot, amely az ókori egyiptomi világnézet szerint az univerzumot (a földet, az eget és az alvilágot) benépesítette. Az egyiptomiak ugyan világosan megkülönböztették egymástól a három szférát, azonban korántsem tekintették őket egymástól elzárt világoknak. Az új kiállítás a köztük lehetséges átjárásokat és kommunikációs csatornákat állítja a középpontba.

 

I. Emberek

Az első terem zöld háttérszíne nemcsak az ókori Nílus-völgy lakóinak természeti környezetét idézi fel, hiszen az egyiptomi művészet által alkalmazott színszimbolikában is a vegetáció évenkénti újjászületését, és a halál utáni újjászületést jelképezte.

A kiállítás első témája a teremtést mutatja be, amelyet az egyiptomiak a nemlétből a létbe való átmenetnek tartottak. A teremtés folyamatán belül az egyiptomi elképzelések szerint több kulcsfontosságú pillanat is volt: a teremtő isten megjelenése, az első szárazföld (az ún. ősdomb) és az első isteni lények ősvízből való kiemelkedése, az ég és föld szétválasztása, vagy a napisten első megjelenése a hajnali horizonton. Az ég és föld szétválasztásának jelentét mutatja be egy festett koporsóról származó töredék, amelyen jól látható az istennő (Nut) formájában ábrázolt égboltot tartó Su isten, aki az egyiptomiak hite szerint az istenektől származó éltető levegőt és napfényt közvetítette a földi élőlények felé.

 A következő téma a fáraót állítja a középpontba. Az emberek és az istenek közti kommunikációért ugyanis az uralkodó volt a felelős, aki isteni származásánál fogva közvetíthetett a két szféra között. Az emberek számára az ő személye volt a záloga a békés jólétnek, az istenek pedig azt várták tőle, hogy az általuk létrehozott világrendet segítsen fenntartani. Az istenekkel folytatott kommunikáció fő színterei a templomok szentélyei voltak, ahol a templomban tisztelt isten képmása (szobra) állt, és ahová elvileg csak az uralkodó léphetett be, hogy elvégezze a szükséges szertartásokat. A gyakorlatban ezeket a feladatokat az általa kinevezett papi személyzet végezte, a templomok ábrázolásain azonban mindig a király jelenik meg a rituálék elvégzése közben. A fáraót térdelő helyzetben bemutató szobrok az uralkodónak erre a rituális közvetítő szerepére utalnak. A kiállításon egy bronz szobrocska mellett a közel életnagyságú királyfejet ábrázoló szobortöredék is ezt a térdelő szobortípust képviseli. Az utóbbi feltételezett eredeti állapotát rajzos rekonstrukció segítségével mutatjuk be.

 A hieroglif írás szintén felfogható az emberi világ (legalábbis az írástudók) és az istenek közötti kommunikáció egyik csatornájaként, hiszen a hieroglif jeleket az egyiptomi elképzelés szerint az istenek hozták létre, megalkotva az ábrázolt lény, tárgy vagy fogalom ideális képét. Így tehát a hieroglif jelek tulajdonképpen az univerzum istenek által létrehozott tökéletességét jelképezték, ezért az egyiptomiak mágikus erőt tulajdonítottak nekik, amelyet például gyógyítási rítusokban is felhasználtak. Az itt kiállított, hieratikus írással írt mágikus papirusz olyan varázsszövegeket tartalmaz, amelyek recitálásával különböző fejfájást okozó betegségeket igyekeztek elmulasztani. A képen: Ég és Föld szétválasztása

 

A hétköznapokban alkalmazott mágia egy újabb lehetőség volt az emberek számára, hogy az istenekkel kommunikáljanak. Ezt a lehetőséget is a teremtő isten ajándékaként kapták, aki „varázslatot alkotott számukra fegyverül, hogy uralkodjanak az eseményeken”. Ezeket a  rituálékat nem a templomok szentélyeiben végezték, hiszen oda a hétköznapi emberek nem is léphettek be, hanem otthon vagy mindennapi tevékenységeik közben. Mágikus eljárásokat az élet legnagyobb krízishelyzeteiben alkalmaztak: születéskor, betegségben, vagy valós és démoni ellenségek legyőzésének érdekében. Az első terem hosszú fali vitrinjében kiállított középbirodalmi varázsbotot a szüléskor vetették be az újszülött és az anya védelmében, a kisebb-nagyobb ún. Hórusz-sztélék pedig a veszélyes állatok (pl. kígyók, skorpiók) csípése és marása ellen védték tulajdonosukat.

 Az istenekkel és halottakkal való kommunikáció egyik legfontosabb ókori egyiptomi jelképe az általában kőből vagy fából készült sztélé (ld. kép), amelyeket sírokban, templomokban, kápolnákban, szent körzetekben állítottak fel. Az első teremben bemutatott sztéléken jól látható maga a kommunikáció is, amely az áldozat bemutatása során zajlott. A dúsan megrakott áldozati asztal egyik oldalán az áldozatot felajánló áll, a másikon annak fogadója ül. A sztélékre felírt szövegek olyan áldozati imák, amelyek a rituálé során elhangzottak, és minden alkalommal mágikusan felidézik (és megvalósítják) az eseményt, amikor újra elmondják őket. A sztélékkel együtt kiállított ún. ősbüszt különleges darab: a család vagy a település egy olyan tiszteletreméltó ősét jelképezi, akiről azt feltételezték, hogy jótékonyan közvetíthet az emberek és a halottak, illetve istenek világa között.

A sztélék segítségével zajló rituális kommunikáció bemutatása zárja az első termet, és egyben átmenetet képez mind az istenek, mind a halottak világát bemutató terembe.

Fotó:Szesztay Csanád

(Folyt.köv.)

Közel hoz - eltávolít

ÁLLANDÓK

A Szépművészeti Múzeum újrarendezett egyiptomi és kortárs állandó kiállításairól

2014. május 05. Kocsis Katica

Egyiptom, ahogyan még sosem láttad

KIÁLLÍTÁS

Új szerzeményekkel - köztük az egyiptomi gyűjtemény eddigi legjelentősebb vásárlásával - kiegészülve nyílt meg a Szépművészeti egyiptomi kiállítása.

2013. december 12. MTI

Hau(nefer), a felolvasó pap

RELIEFTÖREDÉK

2013 őszén a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye igen jelentős műtárggyal, egy óbirodalmi sírból származó relieftöredékkel gyarapodott.

2014. február 02. Dr. Liptay Éva
 
Az Erimtan Múzeum Ankarában
 
Baselitz. Újrajátszott múlt
    Muzeumok.hu Rss betöltése...