Páratlan darabbal bővült a szentendrei Czóbel-kiállítás
MŰTÁRGY
Újabb szenzáció a szentendrei MűvészetMalomban megrendezett "Czóbel, egy francia magyar" című kiállításon.
| Magyar Múzeumok Online |
2014-06-25 22:39 |
A nagybányai Megyei Művészeti Múzeum – Nagybányai Művészeti Központ állandó kiállításának egyik legféltettebb darabja érkezett meg hosszas kiviteli procedúra után a szentendrei kiállításra, ahol elfoglalta előre fenntartott helyét. A kép – talán Szentendre varázserejének köszönhetően – 2005-ben szerepelt egy kiállításon, igazi jelentőségére azonban most döbbenhetünk rá, amikor Czóbel önarcképei és festőtársáról készült portréja mellé került.
Jurecskó László, a kiállítás egyik kurátora vizsgálja a képet
A jó barát, a tehetséges festőtárs, Maticska Jenőről 1904-ben festett portré, amelyet Czóbel magának a művésznek dedikál, bizonyítja a két alkotó elmélyült barátságát. A két művész a nagybányai tanítványok között is kiemelkedő tehetség volt, amelyet a szakma és a közönség is elismert. (Például az 1904-es Műcsarnokban megrendezett kiállításra csak kettőjük képét válogatták be). A zseninek kikiáltott és valóban fiatal kora ellenére komoly kvalitású képeket festő nagybányai őstehetség szomorú, elrévedő tekintetében benne foglaltatik a megmásíthatatlan felismerése. A végzetes tüdőbaj másfél évet engedélyezett Maticska Jenőnek 21 évesen bekövetkezett haláláig.
A Murádin Jenőhöz írt levelében így ír a festőtársról Czóbel: „Itt ismerkedtem meg Maticskával és a közös lelkesedés, a festészet imádata összehozott bennünket, a legmelegebb barátságra. Igazi festőtehetség volt, én nagy csodálattal néztem munkáit. Amikor én Párizsból visszajöttem, új levegőt szívtam ottan új látással, ő átállt, érzékeny lévén minden haladó szellemre. Ez az érzékenysége messzire vihette volna. Egyszerű fiú volt, de mint festő a legmerészebb szellemi munkára képesnek ígérkezett. Nagy szeretettel gondolok rája, többször látom hosszú sovány alakját, akkori festőkollégák közül az ő emléke kísért leginkább, nem felejtem el és nekünk sem szabad elfelejteni, ezt az igazi festőígéretet, amit a sors, mert kegyetlen tud lenni, megtört. Ez így volt megírva, de ismétlem így is ne felejtsük el, mert mint ígéret is szép volt.”
Ezzel a képpel még teljesebb képet alkothatunk a művész sokoldalú, de mindig a kvalitást előtérbe helyező művészetéről.
A Murádin Jenőhöz írt levelében így ír a festőtársról Czóbel: „Itt ismerkedtem meg Maticskával és a közös lelkesedés, a festészet imádata összehozott bennünket, a legmelegebb barátságra. Igazi festőtehetség volt, én nagy csodálattal néztem munkáit. Amikor én Párizsból visszajöttem, új levegőt szívtam ottan új látással, ő átállt, érzékeny lévén minden haladó szellemre. Ez az érzékenysége messzire vihette volna. Egyszerű fiú volt, de mint festő a legmerészebb szellemi munkára képesnek ígérkezett. Nagy szeretettel gondolok rája, többször látom hosszú sovány alakját, akkori festőkollégák közül az ő emléke kísért leginkább, nem felejtem el és nekünk sem szabad elfelejteni, ezt az igazi festőígéretet, amit a sors, mert kegyetlen tud lenni, megtört. Ez így volt megírva, de ismétlem így is ne felejtsük el, mert mint ígéret is szép volt.”
Ezzel a képpel még teljesebb képet alkothatunk a művész sokoldalú, de mindig a kvalitást előtérbe helyező művészetéről.
