A Hantai-irodalom hiánypótló darabbal gazdagodott
KATALÓGUS
Elegáns, ugyanakkor igen reprezentatív katalógus készült a Ludwigban most zárult/záródó HANTAI-kiállításhoz.
| Kocsis Katica |
2014-09-01 15:00 |
Hantai Simon művészetének óriási, ám főleg francia nyelvű szakirodalma van, magyarul eddig talán csak a Berecz Ágnes írásait közlő Makláry-féle kötetek adtak mély betekintést a festő életművébe. Ezért is olyan nagy öröm e mostani katalógus, amely alaposan járja körül Hantai különböző korszakait, különös figyelmet szentelve a kiállításon is nagy hangsúllyal szereplő egyedi alkotói technika, a pliage bemutatásának.
E mostani kiadvány szerkezetében és célkitűzésében is illeszkedik a Makláry-kötetekhez, de közben szerencsére nem esik abba a hibába, hogy megismételje az ott megfogalmazottakat. A katalógus inkább arra tesz kísérletet, hogy az ott elindított gondolatokat részletezze, továbbgondolja és kibővítse külföldi és magyar szakemberek tanulmányaival. Míg a korábbi két kötet 1949-től kezdi el felfejteni Hantai művészetének fonalát, addig a Ludwig Múzeum katalógusa (végre) értelmezi és kontextualizálja a festő magyarországi korszakát is. Illyés Mária tanulmánya nemcsak a korai festményeket elemzi röviden – rámutatva arra, hogy már ezekben a korai képekben ott van az a szokványostól eltérő, határozott látásmód, amely Párizsban teljesedik majd ki －, hanem felvázolja azt az alkotói légkört és politikai környezetet is, amelyben Hantai első jelentős munkái megszülettek, illetve amely végül arra késztette a művészt, hogy római ösztöndíja végeztével már ne térjen haza.
Hasonlóan fontos a Centre Pompidou tavaly megjelent Hantai-katalógusában publikált Alfred Pacquement-írás magyar nyelvű közlése is, amelyben az igazgató Hantai Simon művészi útjának utolsó korszakát interpretálja, 1982-től, amikor a művész hivatalosan és szántszándékkal kivonult a művészvilág színteréből. Pacquement visszaemlékezésében rámutat arra, hogy Hantai felhagyott ugyan a festészettel és a kiállításokkal, művészi munkáját azonban nem hagyta abba, életének utolsó huszonhat évében sem maradt tétlen, hiszen komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy mind történeti, mind elméleti síkon tisztázza az életművét: „Rendszeresen olvas, elsősorban olyan filozófusokat, akikhez közel érzi magát. Képeiről pontos időrendbe állított dossziékat készít. Tervezi, hogy festményeit csoportosítja, egyeseket megsemmisít, a befejezett műveket különválasztja az elrontott, sikertelen képektől. Némelyeket elás, később kiássa őket.”
Anna Hantai folytatja a pacquement-i gondolatokat, a művész lánya még tovább részletezi édesapja archiváló tevékenységét, azt a dokumentációt, amelyet a festő elsősorban az utókornak szánt. Anna Hantai arra is rámutat, hogy a művész 1982-től folytatott tevékenysége nem csupán saját hagyatékának gondozása, hanem egyfajta alkotás is, amellyel sikerül elérnie, hogy munkája teljes mértékben intellektuális jellegűvé váljon. „Ecset és penge nélkül, kizárólag dokumentumokkal dolgozom － szárnyalnak a gondolataim.” Anna Hantai írásában a hátrahagyott gyűjtemény sorsáról is említést tesz, beszél arról, hogy a család mikéntn folytatja a festő által megkezdett munkát, a végtelenül gazdag állomány leltárba vételét és feldolgozását.
A katalógus szövegei közül érdemes még megemlíteni Molly Warnock írását, aki Hantai érett korszakát elemzi, de figyelemfelkeltő Aurélia Chevalier publikációja is, aki a pliage-ok restaurálásának egy módjába avatja be az olvasót. Házas Nikoletta filozófiai aspektusból közelít az életműhöz, Keserü Katalin, Fabényi Júlia és François Mathey pedig Hantai jelentőségéről beszél, és természetesen a testvér-barát, Juhász Ferenc Halottak. Halál. Hantai Simon. Falak című verse is helyet kap az írások között.
Már a tanulmányok olvasásakor is világossá válik, hogy fontos szövegeket válogattak be a nagy igényességgel összerakott katalógusba, amely elegáns, letisztult formájával méltó emléket állít a festőóriásnak, a kötet kimagasló színvonala azonban még inkább kitetszik a kiadvány magjából, ahol a kiállítás anyaga mutatkozik be. Az élvezhető méretű reprodukciók kronologikus sorrendben követik egymást, a művész egyes korszakaihoz tartozó munkákat külön egységekbe rendezve. A szerkesztők ügyeltek arra, hogy a reprók színeikben is pontosan kövessék az eredeti munkákat, így a fotók valamelyest képesek érzékeltetni a Hantai-munkák eredeti varázsát. A katalógusban a reprodukciók mellett enteriőrfotók is szerepelnek, ezzel a kiadvány Hantai első jelentős magyarországi kiállításának is emléket állít.
A katalógushoz függelék is tartozik, amely nemcsak Hantai részletes életrajzát és kiállításait közli, hanem a festő művészetével foglalkozó leglényegesebb szövegeket is, így ha valaki mélyebben szeretné beleásni magát a Hantai-életműbe, ez a lista jó kiindulópontul szolgálhat számára.
Fotó: Ludwig Múzeum
