©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Hogyan kerül XVI. Lajos portréja a Bastille börtöncellájának falára?

A történet sokkal inkább egy szemfüles építési vállalkozóról szól, aki, miután megbízzák a Bastille lebontásával,üzletet szimatol, és a bontott anyagból az épület miniatűr mását kezdi el munkásaival kifaragtatni.

A bretagne-i finiszter fővárosa, Quimper semmiben nem hasonlít a világ végi helyekre. Álmos kisváros, mely esős unalomban ázik. Hogy miért hívják ténylegesen világ végének Finistère-t ? Talán, mert évszázadokon át empirikusan semmi nem jelezte, hogy a végtelen óceán hatalmát megtöri valahol egy másik földrész. Quimper városában egy gazdag gyűjteményű helytörténeti múzeum és egy szépművészeti múzeum is található. Az elsőben, a Musée Départemental Breton-ban lehet megtekinteni a város történelméhez és kultúrájához kapcsolódó tárgyakat, relikviákat. Itt akadtam rá egy XVI. Lajost (1774-1792) ábrázoló különös eredetű kőtáblára. Vajon ki készítette ezt az „alkotást”, és hogy került egy zárka freskója a quemperi múzeumba?

A történet eredete alighanem a Bastille „ostromához” nyúlik vissza. A Bastille ostroma, mint ismeretes, nem a „zsarnokság fellegvára” ellen irányult. A párizsi felkelők biztonsági okokból a már korábban az erőd masszív falai mögé szállított lőporkészletet akarták megszerezni.  A „garázdaság” azonban 1789. július 14-én kaotikus és véres összecsapássá fajult. Egy ifjú titán, Pierre-François Palloy, egy párizsi borkereskedő fia, mérnök és építési vállalkozó maga is ott volt az ütközetben. Mindössze harmincnégy éves, amikor a Bastille szakszerű bontásának parancsát néhány nappal az ostrom után kiadják. Egy ilyen tendert csak komoly logisztikai és mérnöki referenciával bíró vállalkozó szerezhet meg, és Palloy minden követ megmozgat, hogy elnyerje a munkát. Ezer munkást, és néhány szakembert fogad a bontási munkálatra. Munkásait nehéz irányítani, mivel sokan közülük a tömegesen érkező bámészkodókkal vannak elfoglalva, mások az építési törmelékből kínálnak eladásra ezt-azt. Az épület java a párizsi Concorde híd építőanyaga lesz majd, sok követ más vállalkozók vesznek meg. A bontott anyag iránti nagyarányú érdeklődés szikrát gyújt az építési vállalkozó fejében. Üzletet szimatol a relikviatermelésben; legelképesztőbb ötlete, hogy a bontott anyagból faragják ki az épület miniatűrjét ipari mennyiségben. Ezeket a csecsebecséket mellékesen párizsi kerületek elöljáróságainak, és az újonnan megalapított megyeszékhelyeknek is elküldi, lévén hogy exportálni kívánja a köztársaság eszményét. A Bastille valóban a királyi despotizmust jelentette, hiszen egy egyszerű elfogatólevéllel bárkit azonnal be lehetett zárni, törvényes ítélet nélkül. Nem is annyira az épület, inkább maga az elfogatólevél – „lettre de cachet”– volt a zsarnokság szimbóluma. Ilyen elfogatólevél miatt bújkált hosszú éveken át Rousseau, s raboskodott a Bastille-ban Voltaire. De lakott ott sok más notabilitás, például a Nyakék-per kapcsán elhíresült Cagliostro gróf, és a királynő barátja, a megvezetett Rohan bíboros is (A szálak egy profi szélhámosnőhöz vezetnek, aki rengeteg pénzt csalt ki egy ékszerre a királynő nevében).