 |
| ©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva. |
Egy világkiállítás 3D-ben
A térhatást nyújtó 3D – háromdimenziós – fényképek fénykorukat élik. A történelem során nem először!
Szerző: Kovács Ottó | Forrás: | 2011-05-04 06:17:03
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárának Fénykép Gyűjteményében számos sztereoábrázolást őrzünk. A gyűjtemény változatos – dagerrotípia, fekete-fehér és színes (üveg) dia, papíralapú kép, interferenciafelvétel – típusokat képvisel. (Fotó: Művészetek Csarnoka - Magyar szépművészet)
A képekváltozatos témákat ábrázolnak, találunk egzotikus tájakat, városokat ábrázoló profi felvételeket, vagy magán, illetőleg dokumentációs célra készült, az ipari emlékeket és műszaki munkálatokat, terepbejárások és kirándulások emlékezetes pillanatait megörökítő amatőr fotókat.
A szóban forgó képek az Osztrák–Magyar Monarchia 1873. Bécsi Világkiállításán készültek. A tárlatot bemutató profi sztereográfiák a kiállítási dokumentáció és a nagyközönség szórakoztatására készültek, így a néző számára egzotikus, egyúttal ipartörténeti jelentőségű témákat örökítenek meg
A két szem a tárgyról a retinán kissé különböző képet alkot, mert kissé különböző nézőpontból tekinti a tárgyat. Ez a különbözőség a tárgy távolságával arányosan változik. Az agy a két kép kissé különböző információinak feldolgozásával a tárgyak térbeli – háromdimenziós – kiterjedését és elhelyezkedését is felfogja, és a két kép tudatunkban összeolvadva, a látvány térbeliségét nyújtva jelenik meg. (Fotó: 1870 - 1880 körüli, pillanatfelvétel készítésére alkalmas angol fényképezőgép)
A tökéletes térbeliség érzetét síkfelületen is előidézhetjük, amennyiben olyan képet készítünk a tárgyról, amelyik a bal, illetve a jobb szem nézőpontjából ábrázolja, és arról is gondoskodunk, hogy szemléléskor a jobb és a bal szem csak a neki megfelelő képet lássa.
A térérzet keltésének többféle mechanikai megoldása ismert, első dokumentált gyakorlati megvalósítása Albrecht Dürer nevéhez fűződik, aki mintegy 500 évvel ezelőtt festett térhatású képeket.
„Tömör látvány”
A nehézkes és a szemet fárasztó technikai megoldások évszázadokig nem kedveztek a térhatású ábrák elterjedésének. Az első, sorozatban gyártott térbeli ábrázolások, rajzok és színes nyomatok a 19. század elején jelentek meg, melyek szemléléséhez az első tükrös sztereo-nézőkészüléket a polihisztor Charles Wheatstone szerkesztette meg 1832-ben. A sztereoképeket természetesen az ilyen típusú fényképfelvételek tették népszerűvé. Elkészültek az első sztereo-talbotípiák vagy kalotípiák, egy évvel később (1840) pedig a térhatású – dagerrotípiák. Wheatstone nehézkes használatú készülékét lecserélték, és a képek megtekintéséhez David Brewster lényegében ma is használatos, lencsés sztereoszkópját alkalmazták (1849).
Frederic Scott Archer 1851-ben szabadalmaztatta a jó felbontású képhez szükséges kollódium emulziót, majd 1856-ban John Benjamin Dancer terve alapján elkészült az első sztereo-fényképezőgép. A sztereofényképezés történetében az első virágkornak nevezett időszakban sztereofelvételt készítő és forgalmazó vállalkozások alakultak, leginkább épületek, panorámák, műtermi portrék terjesztésére. A felvételek hazánkban is kedveltekké váltak, és magyar kifejezéssel „tömör látványnak” nevezték el a térbeli képeket.
Richard Maddox 1871-ben kísérletezte ki az 1876-ban kereskedelmi forgalomba hozott zselatinemulziós száraz fényképlemezt. Ugyancsak az 1870-es években jelentek meg a kisebb gyújtótávolságú sztereó objektíveket alkalmazó fényképezőgépek. A találmányok jelentősége – az enyhébb rekeszelés és a rövid expozíció, a tér mélységének tökéletes érzékeltetése – lehetővé tette, hogy pillanatfelvétel jellegű, a tér mélységét valósághűen érzékeltető, nagy felbontású fényképeket lehessen készíteni.
Egy meghatározó pillanat
A fényképész-vállalkozók a kor kihívásaihoz alkalmazkodva minél több, aktuális eseményről készítettek és forgalmaztak sztereofényképeket. Az 1873. évi Bécsi Világkiállítás a világ országainak egzotikumát, kultúrtörténetét, ipari és technikai fejlettségét és művészetét varázsolta az egykori császári vadászterültre, a rendezvénynek otthont adó Práterbe. A már kissé feledésbe merülő sztereofényképezés pályája – a világkiállítás reklámjának, a fényképészeti technikai újításoknak, a változatos témáknak, és természetesen a nagyszámú látogató- és vásárlóközönségnek köszönhetően – a magasba ívelt.
Bécsi Világkiállítás, 1873
A nemrégiben átalakult európai nagyhatalom, az Osztrák–Magyar Monarchia a lehetőséget a megtépázott osztrák birodalmi öntudat prezentálására kívánta felhasználni. Ausztria 1859-ben Piemonttal, 1866-ban Poroszországgal szemben veszített csatát, Magyarországgal való viszonyában engedékenyebb politikára kényszerült, a német nyelvközösségben betölteni kívánt vezető szerepéről pedig le kellett mondania. (Fotó: Mezőgazdasági Csarnok - Magyarország)
A világon az ötödik, német nyelvterületen az első világtárlatra Schwarz Senborn, a kiállítás vezérigazgatója, valamint Károly Lajos és Reiner főherceg fáradhatatlan diplomáciai munkájának gyümölcseként 35 ország 53 ezer vállalkozója jelezte részvételét. A kiállítás hatalmas, ünnepi csarnokkal is rendelkező központi épületre, a Rotundára, egy gépcsarnokra, két mezőgazdasági csarnokra, a művészetek csarnokára és egzotikus – japán, arab, indián – kisebb pavilonokra tagolódott.
A résztvevőkből kilencezer volt a monarchiabeli – a magyar kiállítók külön osztályban, a Bécsi Világkiállítás Magyar Osztályán képviselték hazánkat. Az újjászülető Német Birodalomból nyolcezer iparos képviseltette magát, ötezren pedig – a részvételtől elsősorban a porosz hadseregtől elszenvedett katonai vereségei miatt vonakodó, végül mégis igent mondó – Franciaországból érkeztek.
A dokumentáció ereje
A magyar pavilonban kiállított és sztereoképeken megörökített tárgyak és alkotóik 1683 oklevelet és érmet nyertek. A számos magyar sikert felsorolni nincs hely, de említsük meg, hogy aranyéremmel jutalmazták Kruspér Istvánt, a hazai méterrendszer bevezetőjét, elismerő oklevelet kapott a gőzgépét bemutató Láng László gyáros. Haladási éremmel honorálták Jedlik Ányost, akinek nemrégiben restaurált és jelenleg az MMKM Elektrotechnikai Múzeumának kiállításán látható 1000 voltos villamfeszítő telepét csodálhatta meg a látogató közönség. (Fotó: Gépcsarnok - Franciaország és Svájc)
Az írásunkhoz mellékelt sztereofelvételeket a már a 19. század végén, a fekete-fehér (esetünkben barna-fehér) fényképek nyomdai sokszorosítására, illetve vetítésére alkalmazott eljárással tettük közzé. Az egyik képen a vörös, a másikon a kék (esetleg zöld, vagy a két szín keveréke) dominál. A megtekintéshez szükséges piros-kék „szemüveg” színszűrőként működik, így a két szem csak a neki megfelelő képet látja, és olvasóink e kis időutazás után remélhetőleg térben is érzékelni fogják a Bécsi Világkiállítás magyar, francia és német pavilonjainak enteriőrjeit.
Kapcsolódó cikkek:
Cimkék:
fotó,3D,Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum
