Évtizedekig rejtőzködő Humborg-kézirat
FELFEDEZÉS
Szentkláray Jenő feljegyzései között, a temesvári levéltárban őrződött meg az a néhány oldalas kézirat, amelyben Humborg Adolf festőművész életpályájának egy szakaszát veszi számba.
| Gurzó K. Enikő |
2014-10-29 08:00 |
A Verzeichnis meiner Werke című összegzés Humborg Adolf 1871 és 1907 között festett műveit sorolja fel tételesen, időrendi sorrendben, megemlítve azt is, melyik képről készült fényképfelvétel. A dokumentumegyüttest a Szentkláray Jenőnek tulajdonított kéziratok között találtam meg, abban a dossziéban, amelyben a történész-kanonok Humborg Adolfról készült dolgozatának forrásait, maradványait rendezték egybe a levéltárosok. A német nyelvű szöveget feltételezhetően figyelmetlenségből tulajdonították Szentkláraynak, amikor az archívumot átrendezték. Ez azonban többször is megtörtént az utóbbi másfél században. Az irodalmi és tudományos kéziratok gyűjteményeként iktatott irattári anyag ugyanis eredetileg az 1872-ben megalakult Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulat, a későbbi múzeumegylet tulajdonát képezte, majd (a határmódosításokat követően) a temesvári állami közgyűjtemény leltárába került, ahonnan 1960-ban a bukaresti székhelyű nemzeti levéltár megyei filiáléjába vitték át. A dokumentumok így könnyen összekeveredhettek, „identitást” cserélhettek.
Humborg Adolf autográf listáját Szentkláray Jenő használta fel először, amikor Lyka Károly Művészet című periodikája részére megírta a festő rövid életrajzát. Az átfogó tanulmány egy része 1909-ben jelent meg nyomtatásban: mostanáig Humborg életpályáját is főként ebből a dolgozatból ismertük. Az értekezésnek azonban létezik egy bővített változata, amit maga a szerző olvasott fel ugyanebben az évben Temesváron, amikor a katolikus kör meghívott előadójaként a régió kiemelkedő művészéről beszélt hallgatóságának. Amennyiben a Szentkláray által közzétett adatokat összevetjük a Humborg által közöltekkel, megállapítható, hogy az információk nagy vonalakban megegyeznek, csak itt-ott találunk eltéréseket, ami persze nem azt jelenti, hogy ezekre nem érdemes odafigyelnünk. Ám mivel eddig úgy tudtuk, hogy Humborg Adolftól semmi sem maradt ránk a világon szétszóródott festményein kívül, a felfedezés mindenképp jelentős.
Az osztrák felmenőkkel rendelkező Humborg Oravicabányán született 1847-ben. Szegeden és Nagyváradon járt iskolába, majd inasa lett Schlager Károly temesvári fűszerésznek, akinek felesége nővére volt édesanyjának. Mivel tehetsége korán megmutatkozott, rokonai Komlóssy Ferenc (Temesvár, 1817– Bécs, 1892) temesvári festőhöz járatták rajzórákra. Az ő ösztönzésére, illetve néhány bécsi művész biztatására végül Humborg is úgy döntött, hogy szerencsét próbál az osztrák fővárosban: beállt inasnak. Miután kijárta az akadémiát, 1972-ben Münchenbe költözött, ahol megismerkedett Böhm Pál (Nagyvárad, 1839–München, 1905) és Mészölyi Géza (Sárbogárd, 1844–Jobbágyi, 1887) festőművészekkel. Sokat utazott, Egyiptomba, Palesztinába is eljutott. Gégebaja miatt orvosi tanácsra Franciaországban, a Pireneusok lábainál telepedett le. Münchenben hunyt el 1921-ben, műveinek zömét pedig Amerikába értékesítették. Annak ellenére, hogy külföldön említésre méltó sikereket ért el, életműve máig feldolgozatlan maradt.
Hogy Humborg-listája miként került Szentkláray tulajdonába, azt nem tudni, az viszont nem kizárt, hogy a Dél-Magyarország múltját kutató, aprólékosan feltáró tudós történész kérte meg a festőt, állítsa össze részére ezt a listát.
