©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Feltevésből valóság

Törökkori palánkvárat tártak fel a Zalalövőre tervezett mentőállomás helyén.

Bár eddig is sejtették, most meg is bizonyosodhattak arról a Göcseji Múzeum régészei, hogy Zalalövőn, a tervezett mentőállomás építésével összefüggésben végzett régészeti feltárás egy törökkori palánkvár leleteit eredményezi majd. A feltevés nem bizonyult tévesnek, sőt: a kutatás új eredményeket is hozott.

Az elmúlt időszakban (2014 júliusa és októbere között) megkutatott mintegy 570 négyzetméter a római kori város, Salla területén található, amelynek szomszédságában több olyan terület is van, amely az 1970-es évektől rövidebb-hosszabb ideig állt régészeti feltárás alatt. A Kr. u. első évtizedektől a 4. század végéig lakott területekről a korábbi munkálatok során több római kori emlék is előkerült: katonai tábor, köz- és lakóépületek, műhelyek, valamint temetkezések nyomai. Redő Ferenc ugyancsak itt találta (1988-1989) a lövői törökkori vár palánkfalának egy szakaszát, amelynek keleti oldalát most azonosították be a szakemberek. Egy 2011-es ásatás folyamán pedig a törökkori vár nyugati bejárata, a kapuköz, a várudvar kővel burkolt részlete és a várhoz tartozó helyiségek is előkerültek.

A jelenlegi feltárás megkezdése előtti előzetes régészeti dokumentáció és talajradaros geofizikai felmérés is előrevetítette, hogy a beruházással érintett terület alatt legalább két különböző régészeti korú – római és törökkori – lelőhely is található. A törökkori végvárról viszonylag sokat tudtak a régészek, ám földrajzi helyzetéről csupán egyetlen okleveles forrás nyújtott pontosabb információt. Eszerint az 1566 és 1576 között Perneszy András által épített törökkori végvár az út mellett feküdt, amely út az egykor a települést átszelő Borostyánkőút lehetett. Az 1648-ban már romos állapotú vár a 18. századi források szerint addigra használaton kívül van, míg 100 évvel későbbre már az alapanyagot is elhordták a helyi építkezésekhez.

Noha az idei ásatásokat a rendkívül esős időjárás megnehezítette, a szakembereknek valamennyi régészeti jelenséget sikerült megmenteni. A kutatás egyik jelentős eredménye, hogy bizonyítást nyert a vár keleti palánkfalának helye, az előkerült 4 párhuzamos cölöpsor a vár szerkezeti felépítéséről és kiterjedéséről is pontosabb képet mutat. A cölöpsor által jelzett palánkfal mellett keletre húzódik a várárok, melynek teljes szélességét nem sikerült meghatározni, mivel a feltárásra kijelölt terület keleti széle alatt is folytatódik az árkot jelölő törmelékes betöltés. A késő középkori leletek között van egy 1575-ös ezüst pénzérme, amely a palánkfal betöltéséből került elő – ez igazolja a vár építési időpontjára vonatkozó eddigi adatokat. A feltárás másik kiemelkedő eredménye, hogy a kutatásra kijelölt terület déli szélén előkerültek annak a 4. századi római háznak az északi falai, melynek több helyiségét Redő Ferenc tárta fel korábban.

A 2014-es ásatás megerősítette a korábbi régészeti kutatások eredményeit és a belőlük kiinduló feltevéseket: miszerint az épület módos ember birtokában állt, és két periódusban építették/végeztek rajta munkálatokat. A szakemberek a korabeli építmény falain belül nagy felületű padló- és falfűtés, valamint terrazzo padló nyomaira bukkantak. A jelenlegi ásatás eredményeivel teljessé vált az épület alaprajza is. Az előkerült gazdag leletanyag zöme a 16–17. századra datálható kerámiatöredék – többek között festett tányérok, fajansztöredékek –, kályhacsempe (Habsburg-címeres és lovagalakos is) és kályhaszem töredékek, kovácsoltvas palánk- és épületszegek, vaseszközök, díszített üveg- és ablakszemtöredékek, állatcsont, de előkerült még több bronz gombostű, franciakapocs, gyűrű, csat, ólom puskagolyó, plomba, ruhadísz, ékszertöredékek és lószerszámok, valamint egy nagyobb méretű bronzedény is. A 16–17. századi leletanyag mellett szintén jelentős mennyiségű római kori kerámiatöredéket – amfora, hombár, terra sigillata –, tegulát, imbrexet, mécsestöredékeket, hagymafejes fibulát, vaseszközöket és bronztöredékeket találtak a régészek. A teljes ásatás területéről az előzetes feldolgozás alapján 82 db pénzérme került elő, az 1. századtól a 4. századig vegyesen – zömmel császárkoriak –, illetve Habsburg-kori ezüst érmék, többek között 1575-ös és 1630-as keltezésűek is.