Nyikolaj Roerich, a polihisztor

2014-ben Oroszország és India számos múzeumában emlékeztek meg Nyikolaj Roerich, orosz festő és tudós 140. születésnapjáról. Nevéhez fűződik a Roerich Paktum – a művészeti és tudományos intézetek és történelmi emlékművek védelméről szóló szerződés.

Cikk küldése

e-mail:

A kiállítássorozat a Nemzetközi Roerich Központ támogatásával valósult meg. A moszkvai Roerich Múzeum munkatársai 2014. november 4-én ünnepelték a múzeum 25. születésnapját. 1989-ben ezen a napon írták alá a megállapodást arról, hogy a filozófiai és művészeti Roerich-hagyatékot hazaszállítják Indiából. A sok évtizedes felejtés és tiltás után új fejezet nyílt a Roerich-mozgalom és Roerich-esztétika tanulmányozásában.

„A kultúra a Fény tisztelete. A kultúra az ember szeretete. A kultúra az élet és a szépség egyesítése. [...] A kultúra a mentsvárunk. A kultúra a mozgatóerő. A kultúra a szív.” Nyikolaj Roerich rövid és tömör kultúrameghatározása a jóság és a tudás manifesztuma. A nép élettanárává válni, megmutatni a jövőbe vezető utat, felébreszteni az emberben az Embert – mindez Roerich szerint a festő feladata és célja, és az ő élete teljességgel meg is felelt ennek a hitvallásnak.

Nyikolaj Roerich igazi polihisztor volt, festőként, filozófusként, íróként, régészként, szcenográfusként és díszlettervezőként is maradandót alkotott. Mintegy 7000 festményét őrzik a múzeumok szerte a világon, emellett 30 irodalmi művet írt, jelmezt és díszletet tervezett a Cári Orosz Balett és a Gyagilev Orosz Szezonok számára, illusztrációkat készített Puskin műveihez, és mozaik-, valamint freskótervei is világhírűek.

Franklin D. Roosevelt elnök aláírja a Roerich Paktumot a Fehér Házban (1935. április. 15.)

Róla kapta nevét az 1935-ben Washingtonban aláírt egyezmény, a Roerich-paktum is, a művészeti és tudományos intézetek és történelmi emlékművek védelméről szóló szerződés. Az I. világháború és az orosz forradalom pusztításai után Nicholas Roerich felismerte, hogy minden nemzet kulturális öröksége a világ kincsét képezi. A kulturális örökségről alkotott képe nemcsak korábbi kultúrák fizikai maradványaiknak védelmét jelenti, hanem minden nemzet működő kreatív központját, egyetemét, könyvtárát, koncerttermét és színházát is tartalmazta.

Roerich volt a nemzetközi békemozgalom, a Pax Cultura kezdeményezője, többször terjesztették fel Nobel-díjra, de sosem kapta meg. Alkotó útja Oroszországban kezdődött, 1917 után Európában és Amerikában folytatódott, majd Ázsiában ért véget. 1945-ben, a második világháború után szerette volna még egyszer látni imádott hazáját, de 1947-ben meghalt, még mielőtt megtudta volna, hogy beutazási kérelmét a szovjet kormány elutasította.

Az egyetemista Nyikolaj Roerich már 18 évesen önálló régészeti ásatásokat végzett, kutatta az ősi orosz történelmet, és próbálta az orosz „összehasonlíthatatlan és sajátos hajdani táj” művészeti eszméjét kidolgozni. A fiatal festő diplomamunkáját, a Hírnököt maga Pavel Tretyjakov, a híres műgyűjtő, a Tretyjakov Galéria alapítója vette meg 1897-ben. A kép témáját Roerich Nyesztor kijevi szerzetesnek a Kijevi Rusz történelméről 1113 körül írott művében, az Elmúlt idők krónikájában találta meg. A festmény hatalmas sikert aratott a vizsgán, és azonnal igazi szenzációvá vált az élet- és tájkép egyesítésével, a színek nyugtalan feszültségével, „a régmúlt pontos ábrázolásával”.

Érdekes, hogy Jurij Gagarinnak éppen Roerich képei jutottak eszébe űrutazása során, a fedélzeti naplójában azt írta: „Leírhatatlan színskála, mint Roerich festménye.”

Ki volt hát Nyikolaj Roerich? Lángész, tudós, festő, látnok, idealista? Egyszerre vádolták kémkedéssel, a szabadkőművesség képviseletével, Mandzsúria belső ügyeibe való beavatkozással és pacifizmussal. Személye mind a mai napig heves vitákat vált ki a tudósok, politikusok körében. Maxim Gorkij szerint Roerich volt a 20. század „legnagyobb intuitívja”.

A Roerich Múzeum munkatársai által kiadott közlemény szerint e jeles jubileumát az intézmény rendkívül nehéz időszakban ünnepli, de abban reménykednek, hogy a sok lelkes, békeszerető, tisztességes ember segítségével átvészelik ezt az időszakot.

A régi fényképeken Roerich tekintete is reménykedő, egy olyan ember tekintete ez, akinek gondolatai és művei messze meghaladták földi léte határait. Sok évet töltött ugyan a Himalája hegyeiben, mégsem zárkózott elefántcsonttoronyba, nem táplált illúziókat, hanem az igazi világra figyelt, a fájdalmaira és szenvedéseire. Szentül hitte, hogy a világot a Tudás menti meg és a bátorság, és azt is, hogy az ember annyira ember, amennyire le tudja győzni a félelmét.

A fiatalabb orosz nemzedék most fedezi csak fel Nyikolaj Roerichet – az írót, a filozófust és a gondolkodót. Őket figyelmezteti a művész, hogy ne a rombolást, hanem az alkotást válasszák, és nekik címezi ezeket a szavakat: „Fogadd el az ajándékomat, kedves barátom! A munkámmal és tudásommal gyűjtöttem össze... Ne felejtsd – a Fény a sötétségben is világít!”