 |
| ©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva. |
Nyikolaj Roerich, a polihisztor
2014-ben Oroszország és India számos múzeumában emlékeztek meg Nyikolaj Roerich, orosz festő és tudós 140. születésnapjáról.
Nevéhez fűződik a Roerich Paktum – a művészeti és tudományos intézetek és történelmi emlékművek védelméről szóló szerződés.
Szerző: Nyikolajeva Marija | Forrás: | 2015-03-17 08:39:54
A kiállítássorozat a Nemzetközi Roerich Központ támogatásával valósult meg. A moszkvai Roerich Múzeum munkatársai 2014. november 4-én ünnepelték a múzeum 25. születésnapját. 1989-ben ezen a napon írták alá a megállapodást arról, hogy a filozófiai és művészeti Roerich-hagyatékot hazaszállítják Indiából. A sok évtizedes felejtés és tiltás után új fejezet nyílt a Roerich-mozgalom és Roerich-esztétika tanulmányozásában.
A Hírnök, 1897. Tretyjakov Képtár, Moszkva
„A kultúra a Fény tisztelete. A kultúra az ember szeretete. A kultúra az élet és a szépség egyesítése. [...] A kultúra a mentsvárunk. A kultúra a mozgatóerő. A kultúra a szív.” Nyikolaj Roerich rövid és tömör kultúrameghatározása a jóság és a tudás manifesztuma. A nép élettanárává válni, megmutatni a jövőbe vezető utat, felébreszteni az emberben az Embert – mindez Roerich szerint a festő feladata és célja, és az ő élete teljességgel meg is felelt ennek a hitvallásnak.
Nyikolaj Roerich igazi polihisztor volt, festőként, filozófusként, íróként, régészként, szcenográfusként és díszlettervezőként is maradandót alkotott. Mintegy 7000 festményét őrzik a múzeumok szerte a világon, emellett 30 irodalmi művet írt, jelmezt és díszletet tervezett a Cári Orosz Balett és a Gyagilev Orosz Szezonok számára, illusztrációkat készített Puskin műveihez, és mozaik-, valamint freskótervei is világhírűek.
Róla kapta nevét az 1935-ben Washingtonban aláírt egyezmény, a Roerich-paktum is, a művészeti és tudományos intézetek és történelmi emlékművek védelméről szóló szerződés. Az I. világháború és az orosz forradalom pusztításai után Nicholas Roerich felismerte, hogy minden nemzet kulturális öröksége a világ kincsét képezi. A kulturális örökségről alkotott képe nemcsak korábbi kultúrák fizikai maradványaiknak védelmét jelenti, hanem minden nemzet működő kreatív központját, egyetemét, könyvtárát, koncerttermét és színházát is tartalmazta.
Roerich volt a nemzetközi békemozgalom, a Pax Cultura kezdeményezője, többször terjesztették fel Nobel-díjra, de sosem kapta meg. Alkotó útja Oroszországban kezdődött, 1917 után Európában és Amerikában folytatódott, majd Ázsiában ért véget. 1945-ben, a második világháború után szerette volna még egyszer látni imádott hazáját, de 1947-ben meghalt, még mielőtt megtudta volna, hogy beutazási kérelmét a szovjet kormány elutasította.
Érdekes, hogy Jurij Gagarinnak éppen Roerich képei jutottak eszébe űrutazása során, a fedélzeti naplójában azt írta: „Leírhatatlan színskála, mint Roerich festménye.”
Ki volt hát Nyikolaj Roerich? Lángész, tudós, festő, látnok, idealista? Egyszerre vádolták kémkedéssel, a szabadkőművesség képviseletével, Mandzsúria belső ügyeibe való beavatkozással és pacifizmussal. Személye mind a mai napig heves vitákat vált ki a tudósok, politikusok körében. Maxim Gorkij szerint Roerich volt a 20. század „legnagyobb intuitívja”.
A Roerich Múzeum munkatársai által kiadott közlemény szerint e jeles jubileumát az intézmény rendkívül nehéz időszakban ünnepli, de abban reménykednek, hogy a sok lelkes, békeszerető, tisztességes ember segítségével átvészelik ezt az időszakot.
Az utolsó angyal, 1912. Roerich Museum, New York
A régi fényképeken Roerich tekintete is reménykedő, egy olyan ember tekintete ez, akinek gondolatai és művei messze meghaladták földi léte határait. Sok évet töltött ugyan a Himalája hegyeiben, mégsem zárkózott elefántcsonttoronyba, nem táplált illúziókat, hanem az igazi világra figyelt, a fájdalmaira és szenvedéseire. Szentül hitte, hogy a világot a Tudás menti meg és a bátorság, és azt is, hogy az ember annyira ember, amennyire le tudja győzni a félelmét.
A fiatalabb orosz nemzedék most fedezi csak fel Nyikolaj Roerichet – az írót, a filozófust és a gondolkodót. Őket figyelmezteti a művész, hogy ne a rombolást, hanem az alkotást válasszák, és nekik címezi ezeket a szavakat: „Fogadd el az ajándékomat, kedves barátom! A munkámmal és tudásommal gyűjtöttem össze... Ne felejtsd – a Fény a sötétségben is világít!”
Kapcsolódó cikkek:
Cimkék:
múzeum, gyűjtemény,látogató
