Kivégzés előtti utolsó üzenet
GYARAPODÁS
Szombattól látható a Magyar Nemzeti Múzeumban (MNM) Nagysándor József aradi vértanú búcsúlevele, melyet december 5-én vásárolt meg a magyar állam.
| MTI - MMO |
2014-12-15 08:22 |
Nagysándor József vezérőrnagy nemrég előkerült búcsúlevelét 14 millió forintért vette meg árverésen a magyar állam, az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb hazai dokumentumleleteként - emlékeztetett a levél szombati bemutatóján az emberi erőforrások minisztere. Balog Zoltán hangsúlyozta: minimális az esélye, hogy egy ilyen fontosságú kordokumentum ennyi év után előkerüljön, hasonlóra az elmúlt évtizedekben nem is volt példa.
Fotó: MTI
A búcsúlevél nemzeti kincs, hiszen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc főszereplői a magyar történelmi emlékezet legjobban tisztelt és szeretett személyiségei közé tartoznak, így az államnak kötelessége a hozzájuk kapcsolódó emlékek gyűjtése és megőrzése - emelte ki a miniszter, hozzátéve: különösen megrázó, hogy ezt a rövid levelet a tábornok élete utolsó óráiban, október 6. hajnalán írta.
Csorba László, az MNM főigazgatója többek között a múzeumok megváltozott gyűjteményezési gyakorlatáról ejtett szót: egykor a tárgyak gyűjtésében a szenzáción, az ereklyék felkutatásán volt a hangsúly, azóta viszont a muzeológia felismerte, hogy néha az egyszerű tárgyak még többet mesélnek egy közösség múltjáról. A történész szerint az egyedi tárgy vonzereje mégis megmaradt, és egy modern múzeum a két tárgytípust egyensúlyban képes bemutatni.
Mint közölte, a dokumentum két-három hónapig tekinthető meg az MNM Kupolatermében, majd az állandó kiállítás 1848-as termében kap helyet, ahol "méltó párja" lesz Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzéskor viselt mellényének.
Csorba László az MTI-nek elmondta: a honvéd tábornoktól eddig csak az október 5. éjszakáján papírra vetett levelei voltak ismertek, de másnap hajnalban nagybátyjának, Nagysándor Imre kalocsai érseki orvosnak írt még egy utolsó búcsúlevelet, amely nemrég egy családi hagyatékból került elő.
A Nagyvárad-olaszi Római Katolikus Plébánia irattárában őrzött anyakönyvek tanúsága szerint 1803. augusztus 19-én született Sándor József János néven Nagyváradon, szülei Sándor József és Tatzel Jozefa. Összesen nyolcan voltak testvérek, akik közül Józsefen kívül csak Károly és Johanna érték meg a felnőttkort. A Sándor családnév Nagy-Sándorra történő megváltoztatására valamikor 1809 és 1816 között került sor, ennek pontos okát nem tudni.
Tanulmányait a Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban (ma: Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium) végezte. Katonai szolgálatát a császári hadseregben kezdte, 1823-tól előbb az ötödik, majd a második huszárezredben szolgált. 1844-ben nyugállományba vonult. 1848-ban ismét szolgálatba állt a magyar hadseregben, őrnagyi kinevezést nyert a Pest vármegyei lovas nemzetőrségnél. Ezután Torontál vármegyébe vonult, ahol október–decemberben sikeresen akadályozta meg az aradi és a temesvári osztrák helyőrségek érintkezését. 1849 januárjában Kiss Ernővel részt vett Pancsova megtámadásában is. A déli harcokban való kiváló teljesítményéért előbb alezredessé majd ezredessé léptették elő. Damjanich Jánossal együtt Kiss Ernő lemondását sürgette. Amikor Damjanich János átvette a bánsági hadtestet, a lovasdandár parancsnoka lett.
Először az 1849. március 5-ei szolnoki csatában szétvert ellenség maradványait üldözte. Az ütközetben tanúsított hősiességéért 2. osztályú érdemjellel tüntették ki.
Dombormű az aradi Szabadság-szobor talapzatán
Damjanich Duna–Tisza közti harmadik hadtestével együtt részt vett a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi és váci csatákban, ekkor (április 5-én) tábornokká léptették elő. Részt vett a nagysallói, majd április 26-án a komáromi csatában is. Görgey Artúr táborában harcolt Buda ostromában. Az ószőnyi csatában mint utóvéd játszott szerepet.
A tokaji átkelés után 1849. augusztus 2-án Debrecen mellett megütközött a hatszoros túlerőben lévő cári sereggel, amelytől vereséget szenvedett. Görgeyhez Nagyváradon csatlakozott, seregeivel Schlik tábornokkal készült megütközni, de Görgey parancsa ebben megakadályozta[forrás?]. Amikor tisztjeivel Lugosnál Bem seregeihez akart csatlakozni, megjelent a Görgey diktátorságáról szóló proklamáció, így ő követte Görgeyt Világosra, ahol letette a fegyvert.
Nem tartozott a Görgeyt támogató tisztek közé, többször is felhívta Kossuth Lajos figyelmét a szemmel tartására. A hadtanácsban kijelentette: „hogyha valaki diktátorrá akarna lenni, ő Brutusává válnék”.
Aradon kötél általi halálra ítélték, kilencedikként végezték ki (ötödik volt a kötél által kivégzettek sorában).
Fotó: MTI
Nagysándor József a Wikipedia szerint 1803. augusztus 19-én született Sándor József János néven Nagyváradon, szülei Sándor József és Tatzel Jozefa. Összesen nyolcan voltak testvérek, akik közül Józsefen kívül csak Károly és Johanna érték meg a felnőttkort. A Sándor családnév Nagy-Sándorra történő megváltoztatására valamikor 1809 és 1816 között került sor, ennek pontos okát nem tudni.
Tanulmányait a Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban (ma: Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium) végezte. Katonai szolgálatát a császári hadseregben kezdte, 1823-tól előbb az ötödik, majd a második huszárezredben szolgált. 1844-ben nyugállományba vonult. 1848-ban ismét szolgálatba állt a magyar hadseregben, őrnagyi kinevezést nyert a Pest vármegyei lovas nemzetőrségnél. Ezután Torontál vármegyébe vonult, ahol október–decemberben sikeresen akadályozta meg az aradi és a temesvári osztrák helyőrségek érintkezését. 1849 januárjában Kiss Ernővel részt vett Pancsova megtámadásában is. A déli harcokban való kiváló teljesítményéért előbb alezredessé majd ezredessé léptették elő. Damjanich Jánossal együtt Kiss Ernő lemondását sürgette. Amikor Damjanich János átvette a bánsági hadtestet, a lovasdandár parancsnoka lett.
Először az 1849. március 5-ei szolnoki csatában szétvert ellenség maradványait üldözte. Az ütközetben tanúsított hősiességéért 2. osztályú érdemjellel tüntették ki.
Damjanich Duna–Tisza közti harmadik hadtestével együtt részt vett a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi és váci csatákban, ekkor (április 5-én) tábornokká léptették elő. Részt vett a nagysallói, majd április 26-án a komáromi csatában is. Görgey Artúr táborában harcolt Buda ostromában. Az ószőnyi csatában mint utóvéd játszott szerepet.
A tokaji átkelés után 1849. augusztus 2-án Debrecen mellett megütközött a hatszoros túlerőben lévő cári sereggel, amelytől vereséget szenvedett. Görgeyhez Nagyváradon csatlakozott, seregeivel Schlik tábornokkal készült megütközni, de Görgey parancsa ebben megakadályozta.
Amikor tisztjeivel Lugosnál Bem seregeihez akart csatlakozni, megjelent a Görgey diktátorságáról szóló proklamáció, így ő követte Görgeyt Világosra, ahol letette a fegyvert.
Nem tartozott a Görgeyt támogató tisztek közé, többször is felhívta Kossuth Lajos figyelmét a szemmel tartására. A hadtanácsban kijelentette: „hogyha valaki diktátorrá akarna lenni, ő Brutusává válnék”.
Aradon kötél általi halálra ítélték, kilencedikként végezték ki (ötödik volt a kötél által kivégzettek sorában).
