Mit tudhatunk Arányi Zoltánról, Zolikáról, akinek a múmiáját a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum őrzi, és május 17-ig a Természettudományi Múzeum Múmiavilág kiállításán látható?
Scheffer Krisztina
2015-04-27 10:35
Arányi Zoltán, Zolika, 1856. január 21-én született Budapesten Arányi Lajos és Joachim Johanna gyermekeként. Édesanyja, Joachim Johanna (1824–1883) a Pozsony-Moson vármegyei Köpcsényben (ma: Kittsee, Ausztria) született, egy nyolcgyermekes kereskedőcsalád tagjaként. A szülők gyermekeik taníttatása és a jobb megélhetés reményében 1833-ban Pestre költöznek. A fiatal Johanna itt ismerkedett meg első férjével, Rechnitz Jánossal, akinek négy gyermeket szült. (Kornélia lányukat Vámbéry Ármin orientalista vette feleségül, ebből a házasságból született Vámbéry Rusztem polgári radikális publicista, jogász.) Rechnitz halála után az özvegy Johanna, feltehetőleg 1853-ban, feleségül ment az akkor már neves tanár és orvos Arányi Lajoshoz, akinek öt gyermeket szült, harmadiknak Zolikát.
Rosenthal, Davis Constantin (1820-1851): Arányi Lajosné, Joachim Johanna (1824-1883) arcképe.
19. sz. közepe. Vászon, olaj, 87 x 70 cm (VIII/1-85.24.1)
Arányi Lajos (1812–1887) orvosprofesszor, régész, a magyar művelődéstörténet kiemelkedő alakja. Az erdélyi szász családból származó tudós jogi és művészettörténeti tanulmányok után az 1831. évi kolerajárvány hatására fordult az orvoslás felé. Tanulmányait bevégezve Bene Ferenc professzor tanársegédje lett a pesti orvosi egyetemen. Orvosi ismereteit a Padovai és a Bécsi Egyetemen hallgatott előadásokkal mélyítette el. Bécsből visszatérve Pestre, Rokitansky tanítványaként, ő foglalkozik először Magyarországon kórbonctannal mint tudománnyal, s az ő munkája az első magyar nyelvű kórbonctani tankönyv – ami együtt járt a szakág magyar nyelvének létrehozásával. Oktatóként majd 30 évig vett részt a budapesti orvosi egyetem munkájában. Az orvosi kar első kórbonctani intézetét jószerével saját költségén rendezte be, demonstrációs céllal számos viasz- és gipszkészítményt szerzett be, illetve készített, sok ezer boncolása révén mintegy 3500 kórbonctani preparátummal szerelte fel az intézetet.
Már egyetemi évei alatt, majd később is szabadidejében Európa országait járta, s utazásain néprajzi, nyelvészeti megfigyelésekkel, műemlékek tanulmányozásával foglalkozott. Számos útleírást készített: a látottakat nemcsak leírta, hanem ábrákkal is illusztrálta. Nevéhez fűződik többek között Vajdahunyad várának restaurálása, a budai vár régi épületeinek táblákkal való megjelölése.
Munkája elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező tagjává választotta.
Kisfia, Zolika éppen két évvel akadémiai tagsága előtt született. Így vall erről naplójában:
Január 21. hétfő
2/4 3 ebéd után Páris fiam született, kit szinte megjövendöltem, mint Hortenziát
Ennyire sem Árpádnak, sem Hortenziának nem örültem, s ezt ekkora csemő korában szeretem már, mivel előbbi gyermekeim nem büszkélkedhetnek. Adja a mindenható, hogy jóslatom, hogy ti. Paris rendkívül erényes és szerény ember leend teljesedjék.
Január 23.
Páris pogány fiam Josef és Zoltánnak kereszteltetett.
A gyermekét szerető édesapa reményei nem teljesedtek be: a kisfiú 1861-ben vagy 1862-ben elhunyt.
Az édesapa mint korának legkiválóbb balzsamozója az ő testét is szeretné megóvni az enyészettől, mint eddig már több tetemmel tette. Saját balzsamozási eljárást alkalmazva mumifikálta többek között Zsófia főhercegnő, Széchenyi István, Wesselényi Miklós és mások holttestét.
Az eljárást naplójában részletesen leírja, báró Palocsay Sándor holttestének balzsamozása alkalmából. (A sors különös játéka, hogy az eljárást kisfia születése utáni héten jegyzi le naplójában.)
A testet 100 órán keresztül arzénsavas kalioldatban áztatta, a fejet külön 12 órán át borszeszes oldatban, a pólyákat kopállakkal itatta át, s a saját kertjéből szagos füveket is adott hozzá.
„Arányi nagy művész volt a balzsamozásban s nem elégedett meg a tetem injectiojával, hanem ki is festette az arcot, a szemhéjak alá pedig kagylóhéjat szokott volt tenni, hogy a szemhéj be ne süppedjen” – írja Magyary-Kossa Gyula Arányi Lajosról szóló cikkében.
A 153 éve elhunyt Arányi Zolika balzsamozását édesapja igen gondosan végezte el, hiszen a test a mai napig kiváló állapotban van. A gyermekmúmia édesapja haláláig annak íróasztala mellett ült, dolgozószobájában. Arányi Lajos halála után Zolika testét a család őrizte tovább, egészen 1925-ig.
1926 nyarán a magyar kormány, a nemzetközi világkiállítások, különösen a nagy sikerű 1911-es drezdai egészségügyi kiállítás mintájára, nagyszabású, nemzetközi embervédelmi kiállítást szervezett Az Ember címmel, amelyen bemutatkozási lehetőséget kapott minden, az egészségügyhöz tartozó szervezet, intézmény, múzeum.
„1926. év nyarán Budapesten nemzetközi embervédelmi kiállítást rendezünk, mely alkalommal első sorban a hazai tudományos intézetek és egyes személyek birtokában lévő tárgyakat szeretnénk a nagyvilágnak bemutatni. Alulírott hazafias és tudományos szempontok által vezéreltetve, ez úton szólítja fel a fent említett tényezőket arra, bocsássák a birtokukban lévő orvostudományi, hygienikus, vagy orvostörténelmi vonatkozású tárgyakat a kiállítás intézőségének rendelkezésére…” – szólt a felhívás a részvételre. A kiállítás „…az egyéni és társadalmi higiéne összes részletkérdéseit népszerű formában kívánja a nagyközönségnek bemutatni. Az ember fogantatásától kezdve elhunytáig, az összes élet -és kórtani megnyilatkozások […] ismertetése lesz tehát gócpontja ennek a kiállításnak.”
A kiállítást 1926. május 29-én maga Horthy Miklós kormányzó nyitja meg, a városligeti Iparcsarnokban s annak melléképületeiben. Ebben a környezetben mutatták be először, a budapesti Törvényszéki Orvostani Intézet kiállítási részlegében Arányi Zolika bebalzsamozott holttestét.
A család a kiállítás után a gyermekmúmiát édesapja egykori intézetének, a Budapesti Orvosi Egyetem Kórbonctani Intézetének adományozta, ahol 1969-ig őrizték. Ebben az évben a Kórbonctani Intézet az akkor nemrég alapított Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak adományozta a múmiát. A múzeum szakértőket kért fel a test állapotának vizsgálatára, ami a beszállítás után haladéktalanul meg is történt. A restaurálás közben a balzsamozás technikai nyomait is rögzítették, azonban a múmia belső vizsgálatát ekkor, megfelelő eszközök hiányában, nem lehetett roncsolás nélkül elvégezni, így a balzsamozás mikéntjét egyelőre homály fedi.
A kisfiú testét mintás bársonyruha takarja, alatta kezeslábas, fehér vászon alsónemű található. A testet öt rétegben pólya borítja. Lábán vastag gyapjúharisnya, bőrcipővel. Egyik kezét ölében tartja, másikkal kis székére könyököl, s a fejét a csuklójára hajtja. A fején eredetileg vörös bársony fejfedő, alóla kilátszik félhosszú, szőkésbarna haja. A jelek arra utalnak, hogy a ruha halotti ruha, a bársonykabátka belül viaszosvászonnal bélelt. Szóbeli elmondások alapján úgy tudjuk, hogy a kisfiú nadrágját orosz katonák vitték el, így mára csak az alsó, fehér nadrágocskát tekinthetjük meg. (Egy 1941-es beszámoló itt olvasható!)
1926 után a nagyközönség most ismét láthatja Arányi Zolika múmiáját, a Természettudományi Múzeum Múmiavilág kiállításán.
A Magyar Múzeumok Online a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület internetes folyóirata. A Pulszky Társaság fenntart minden, a portál
bármely részének bármilyen módszerrel, technikával történő másolásával és terjesztésével kapcsolatos jogot.
Már egyetemi évei alatt, majd később is szabadidejében Európa országait járta, s utazásain néprajzi, nyelvészeti megfigyelésekkel, műemlékek tanulmányozásával foglalkozott. Számos útleírást készített: a látottakat nemcsak leírta, hanem ábrákkal is illusztrálta. Nevéhez fűződik többek között Vajdahunyad várának restaurálása, a budai vár régi épületeinek táblákkal való megjelölése.
Az édesapa mint korának legkiválóbb balzsamozója az ő testét is szeretné megóvni az enyészettől, mint eddig már több tetemmel tette. Saját balzsamozási eljárást alkalmazva mumifikálta többek között Zsófia főhercegnő, Széchenyi István, Wesselényi Miklós és mások holttestét.
