20/20 Digitális múzeumi látcső. Lásd tisztán a gyűjteményeinket!
DIGITALIZÁCIÓ
3D-modellek az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet műtárgyaiból.
| Szabó Attila |
2015-05-28 12:31 |
A 20/20 Digitális múzeumi látcső című honlapot a Múzeumok Majálisa jubileumi pályázati felhívására készítettük. A pályázat az újító szándékú múzeumi megjelenést kívánta támogatni, és az is elvárás volt, hogy a húszéves jubileum jegyében a pályázati anyag a 20-as számot valamilyen formában tartalmazza. Ennek jegyében hat gyűjteményünk húsz műtárgyának háromdimenziós modelljét készítettük el és tettük közzé magyar és angol nyelvű ismertető szövegek kíséretében. A majálisra érkező látogatóink körében minden évben igen népszerű a jelmezpróba. Idén a jelmezbe öltözött látogatókról fényképeket készítettünk, majd róluk is 3D-modellek készültek, melyek szintén megtekinthetők a honlapon. Alapvető célunk az volt, hogy a digitális technológiákra nyitott fiatal korosztályt is meg tudjuk szólítani ezekkel az eszközökkel, esetleg felkeltve érdeklődésüket a múzeumunkban őrzött „analóg” műtárgyak megtekintésére is, felhívva figyelmüket a színháztörténet rendkívül gazdag és sokféle médiumot átölelő műtárgyanyagára.
Cikkarchívum by szaboate on Sketchfab
A térbeliség és illúzió a színházművészet éltető eleme. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet a magyar színház-, báb- és tánctörténet számos tárgyi emlékét őrzi, melyeket ritkán tudunk a nagyközönségnek megmutatni, a digitális közzététel során pedig rendszerint elvész vagy háttérbe szorul a tárgyak térbelisége. A majálison idén ezt a térbeli tapasztalatot kívántunk visszaadni a napjainkban egyre népszerűbb digitális modellalkotás eszközeivel. Kiemelt műtárgyaink: bábok, jelmezek, makettek, kellékek és sztereofényképek háromdimenziós modelljeit a résztvevők érintőképernyős számítógépen és laptopon tekinthették meg, vagy a kihelyezett plakátok QR kódjait beolvasva a modelleket okostelefonjukon vagy tabletjükön haza is vihették.
A 3D-műtárgymodellek megtekintése interaktív élmény: a nézők az egér segítségével körbeforgathatják a modelleket, a görgővel pedig belenagyíthatnak egy-egy részletbe vagy áthelyezhetik a tárgyat a digitális térben. A legnagyobb élményt mégis az érintőképernyős eszközön való megtekintés jelenti, hiszen az érintéses vezérlés során szinte azt érezhetjük, hogy a kezünkben fogjuk az adott műtárgyat. Ma már egyre több ingyenesen felhasználható szoftver, illetve online szolgáltatás érhető el a digitális modellek elkészítéséhez. Egy jó minőségű digitális fényképezőgép vagy akár egy korszerű okostelefon segítségével bárki percek alatt elkészítheti különféle tárgyak háromdimenziós modelljét, de az utómunka és a finomhangolás időigényes és összetett folyamat. Modelljeink a fotogrammetria eljárásával készültek, melynek lényege, hogy egy tárgyról készített fényképekből számítógépes programok segítségével hozzuk létre az adott tárgy háromdimenziós modelljét. Ezek a modellek rendszerint egy háromszögrácsból és a bőrként „ráhúzott” textúrából állnak. Mi első sorban az Autodesk 123D Catch és a VisualSFM eszközeit használtuk a modellkészítéshez, az utólagos szerkesztéshez pedig a MeshLabet és az Autodesk 3D-programcsomagját (Meshmixer, 123Design).
Bár a legtöbb műtárgy modellje könnyen elkészíthető, az átlátszó, illetve tükröződő felületek és a bonyolult üreges szerkezetek megzavarják a számítógépes algoritmusokat. Emiatt bizonyos üveges tárgyak (szemüveg, üvegben táncoló balerina) és a tüllszerű anyagokból készült jelmezek digitalizációjáról le kellett mondanunk, mert csak jelentős utómunka árán tudtunk volna élethű modelleket létrehozni. Az egyik, szabályos geometrikus formákból álló műtárgyat célszerűbbnek látszott 3D-tervezőprogrammal megrajzolni. Az emberekről, esetünkben jelmezes látogatókról készített modellek sikere nagyrészt azon múlik, hogy képes-e a modell teljesen mozdulatlan maradni, amíg a fényképész legalább egyszer körbefényképezi. Mivel nem akartuk látogatóinkat túlzottan sokáig feltartani, az ideálisnál jóval kevesebb fényképből kellett a modelleket felépítenünk. Emiatt a látogatókról készült modelljeink kissé karikaturisztikusabbra sikerültek.
A kész modelleket a Sketchfab felületére töltöttük fel, amely lehetővé teszi, hogy a modellek a legtöbb böngészőben egyszerűen megtekinthetők legyenek, illetve – a YouTube-videókhoz hasonlóan – honlapokba be lehessen ágyazni a modellek kisméretű megjelenítő ablakát. A Sketchfab felületére történő feltöltés előnye, hogy ezzel egyszersmind egy világméretű modellező közösséghez is kapcsolódhatunk, így más közgyűjtemények és teljesen más területek internetolvasóit is megszólíthatjuk. A böngészőben való megjelenítés másik előnye, hogy elméletben platformfüggetlen, tehát modelljeink bármilyen asztali vagy mobil operációs rendszerben megjeleníthetők. A gördülékeny megjelenítés fontos előfeltétele viszont, hogy böngészőnk tudja futtatni a WebGL beépülő modult, illetve készülékünk videokártyája legyen alkalmas a modellek megjelenítésére. A legtöbb korszerű asztali és mobil eszköz (okostelefon, tablet) képes kezelni a modelleket, de régebbi eszközök nem mindig nyújtanak tökéletes élményt.
Nemcsak műtárgyakról, de épületekről vagy teljes belső terekről is készíthető háromdimenziós modell. A majálison múzeumunk „titkos tereibe”, érdekes raktárhelyiségeibe is a 3D-technológia segítségével engedtünk betekintést. A nyitóoldalon szerepel többek között a Dokumentáció (cikkarchívum) gyűjteményünk egyik termének modellje, ahol a falakat színházi előadásokról szóló újságcikkekkel teli mappák borítják, szerzőnkénti ábécé-sorrendben. Digitális utómunka segítségével a legnépszerűbb szerzők polcrészleteit kiszíneztük a modellen, és a Sketchfab-felület által lehetővé tett annotációkban jeleztük, hogy mely szerzőnek hány magyarországi bemutatója volt. Az olvasó, miközben „bebarangolja” a virtuális teret, elmerenghet a drámajátszás magyarországi hatástörténetének alapjain. Mivel az annotációk csak kattintásra olvashatók, iskolai környezetben, például kvízjáték alapjául is szolgálhat egy ilyen modell, ahol a legnépszerűbb szerzőket kell a diákoknak megtippelni. Hasonló szellemiségben készítettük el szakkönyvtárunk cédulakatalógusának és képzőművészeti gyűjteményünk műtárgyakat tároló rácsfalának modelljét is: ha ezek a papíralapú médiumok lassan kivesznek is a mindennapi használatból, maradjon fenn digitális lenyomatuk az utókor számára.
Népszinhaz (Nemzeti Színház) by szaboate on Sketchfab
Bár a honlap a nem lineáris olvasás és tartalombefogadás korszerű stratégiáit kívánja támogatni, a figyelmes olvasó a modellekből igen érdekes színháztörténeti összefüggéseket deríthet fel. Esti világításban járhatja körbe a mai Blaha Lujza téren 1965-ben lerombolt Népszínház épületének makettjét, amely sokáig a Nemzeti Színház otthonául szolgált. Ebben az épületben lépett színpadra Bajor Gizi, aki Ibsen Nórájának szerepében csörgődobbal járta a tarantellát. Ennek a dobnak a modelljét a Kellékek menüpontban mutatjuk meg. A Jelmezek menüpontban megtekinthető Tőkés Anna Gertrudis-jelmeze (Nagyajtay Teréz terve) az ugyancsak a Nemzeti Színházban, a Major Tamás rendezte 1951-es Bánk bán előadásban. Érdekes tanulsággal szolgál, ha összevetjük a jelmez színes modelljét az előadásról készült fekete-fehér fényképpel. A színpompás modellek szembesítenek azzal a sokszor nem is tudatos emlékezői beidegződéssel, hogy a régebbi korok színházi előadásait fekete-fehérben képzeljük el. A színházi világ sokszínűségét a két János vitéz-műtárgy is felidézi: bemutatjuk azt a huszárcsákót, amelyet a Király Színház híres, 1904-ben bemutatott daljátékában Fedák Sári viselt mint Kukorica Jancsi. Alakításáról színezett jelmezes fényképet is őrzünk, mely szintén megtekinthető a honlapon. A Bábgyűjtemény modelljei között pedig Büky Béla 1945-ös János vitéz kesztyűsbábját lehet megnézni Rév István Árpád, A. Tóth Sándor és a Hincz család bábjainak társaságában.
Az alapvetően kétdimenziós műtárgyakat őrző Fotótárunkat sem szerettük volna kihagyni a válogatásból. A több mint félmillió, színházzal kapcsolatos fényképet tartalmazó gyűjtemény őriz néhány különleges technikával készült felvételt is. Ilyenek a sztereo- vagy térfényképek, amelyek annak ellenére, hogy a technika szinte egyidős a fényképezéssel, szélesebb körben sosem terjedtek el igazán. A Fotótár ismeretlen fényképész 120 sztereofotóját őrzi, melyek a Vígszínház színésziről készültek. Honlapunkon megmutatjuk a sztereofényképek megtekintésére használt korabeli nézőke 3D-modelljét, illetve egyszerű animgif technikával hívjuk életre a képek háromdimenziós hatását. Így olvasóink betekinthetnek Csortos Gyula, Varsányi Irén, Hegedűs Gyula 1911-es vígszínházi öltözőjébe.
Holland táncosnő by szaboate on Sketchfab
A jövőben a 3D-modellezés eszközeit szeretnénk kiterjeszteni teljes gyűjtemények átfogó digitalizálására is, például a magyar művészi bábjátszás történetét bemutató Száz év, száz báb vándorkiállításunk bábjainak digitalizálásával, amely egy európai bábtörténeti nagyprojekt része lenne. A modellek alapján háromdimenziós nyomat is készíthető a legtöbb műtárgyról, így például műtárgy-reprodukciós ajándéktárgyak készítését is érdemes megfontolni. A fotogrammetria és a háromdimenziós modellezés felhasználási lehetőségeit a kutatói és oktatási célokra szánt teljes előadás-rekonstrukciók elkészítésének irányába is szeretnénk továbbfejleszteni, olyan régi színházi előadások képi világának és terének felelevenítésére, amelyekről nem maradtak fenn videofelvételek, de viszonylag nagy mennyiségben rendelkezünk egyéb forrásokkal (szöveges leírások, fényképek, díszlettervek, makettek, jelmezek és jelmeztervek, kellékek, hangfelvételek).
A honlap az alábbi linken érhető el: www.sites.google.com/site/oszmidigitalismuzeum
A modelleket és a honlapot készítette: Szabó Attila. Szakmai közreműködők: Berze Nóra, Csiszár Mirella, Halász Tamás, Huszár Ágnes, Papp Eszter, Sipőcz Mariann, Stenczel Emese, Turnai Tímea, Varga Andrea.
