Szalongarnitúra XVI. Lajos stílusában

A 11 darabos, jó állapotú, Magyarországon egyedülálló XVI. Lajos stílusú 19. századi francia szalongarnitúra még külföldi viszonylatban is szokatlanul gazdag: egy három személyes nagy kanapé, két fotel és nyolc karosszék alkotja. A keszthelyi Festetics-kastély dokumentált enteriőrjeivel azonos korban, a kastély berendezésére jellemző XVI. Lajos stílusban készült, fa részein eredeti korabeli aranyozással. Kárpitozása különlegesen ritka és egységes, gobelin technikával készült figurális ún. beauvais-i kárpit, háttámláin különböző rokokó pásztorjelenetekkel, az ülőfelületeken La Fontaine meséiből vett állatjelenetekkel.

A szalongarnitúra a vétel idején korához és a kárpitozásának kényességéhez képest megfelelő állapotban volt, a fa részek nem igényeltek restaurálást, a kárpit kisebb hibái mellett elsősorban a garnitúra néhány elemének leszakadt alja igényelt beavatkozást. A párnázás alsó fedőanyaga és az alatta lévő hevederek három esetben teljesen leszakadtak, a textilek szétmállottak, a rugók megnyúltak és kiálltak. Enyhébb esetben kiteknősödés volt megfigyelhető a megnyúlt hevederek és rugók miatt. Ilyen állapotban a garnitúra nyilvánvalóan nem volt bemutatható a kiállításon, szükség volt felújítására.

A szalongarnitúra megvásárlásának körülményei és költségei

A szalongarnitúra a Conan Hôtel d'Ainay aukciósház (8 rue de Castries, 69002 Lyon, Franciaország) 2014. december 14-i árverésén (MOBILIER ET OBJETS D’ART) jelent meg. A Helikon Kastélymúzeum vételi megbízást adott a tételre, amit meg is nyert 20.000 € leütési áron. Ehhez adódott hozzá az aukciósház jutaléka, a leütési ár 25%-a, azaz 5.000 €. A szalongarnitúra ára így összesen 25.000 € volt. További költségek: a bútorok szállításra történő becsomagolása, amelyet az aukcióház végzett el; valamint, mivel nem volt megoldható az azonnali elszállítás, a bútoroknak az árverés helyszínéről az aukciósház raktárába történő elszállítása, ami ugyancsak az aukciósház költsége volt. Az ülőgarnitúrának a franciaországi Lyonból Magyarországra, a kastélyba történő szállítása és a kárpitozást érintő restaurálási munka költségei voltak a további költségtételek. Mindezen költségekre a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri pályázata a Helikon Kastélymúzeumnak 8,500,000 Ft vissza nem térítendő támogatást biztosított.

A szalongarnitúra jelentősége

A keszthelyi Festetics-kastély enteriőr-kiállítása 1974-76 között készült el, azóta gyakorlatilag változatlan. A legkevésbé látványosan berendezett terembe, a jelenleg majdnem üresen álló hercegnői nagy szalonba kerül a francia szalongarnitúra, amely így 40 éves hiányt pótolhat. A jelentőségét alátámasztó szakmai érvek a következők.

A Festetics-kastély második világháború előtti műtárgyállományának nagy része szétszóródott vagy megsemmisült. A már ismert, más köz- vagy magángyűjteményekbe került darabokon kívül nem feltételezhető, hogy a közeljövőben nagy számban fognak előkerülni hiteles darabok. Csak a meglévők felhasználásával nem lehetséges létrehozni a szakmaiság feltételeinek és a megváltozott igényeknek megfelelő enteriőr-kiállítást. Mindenképp szükséges az enteriőrök bemutatásához a műtárgyak kiegészítése a műtárgypiacon vásárolt, kvalitásos, korban és stílusban ideillő, de nyilván nem Festetics-eredetű berendezési tárgyakkal. Különösen is az ülőbútorok esetében jelentkezik komoly hiány. A Sigray-hagyatéknak a Helikon Kastélyból történő elvitele (2013) után a helyzet tovább romlott, ugyanis két ülőgarnitúra is kikerült a kiállításból. Az ülőgarnitúrákat a termek berendezésekor a falikárpit illetve a függönyök anyagával kárpitozták – ez nyilvánvalóan pótolhatatlan. Mivel a szobákat emiatt nem lehetett visszaállítani úgy, hogy az eredeti koncepciónak megfeleljenek, a látvány terén nagy visszaesés történt. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből több lépcsőben, kölcsön formájában a kastélyba visszakerülő Festetics-bútorok között egy karosszéken kívül nincs ülőbútor. Mivel sem a Helikon Kastély, sem az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye nem tartalmaz a pótlásra alkalmas ülőbútorokat, azok csak vásárlás útján szerezhetők be.

A Festetics család két utolsó Keszthelyen élő generációja idejéből fennmaradt archív fotókból jól látszik, hogy a szalonok ülőbútorai elsősorban rokokó/neorokokó (XV. Lajos stílusú) és klasszicista/neoklasszicista (XVI. Lajos) stílusúak voltak. Közülük csak néhány darab élte túl a háborús időket. A Helikon Kastély gyűjteményében csak egy – egy kanapéból és két karosszékből álló – XV. Lajos stílusú ülőgarnitúra van, és négy különálló szék. XVI. Lajos stílusú ülőgarnitúra egyáltalán nincs már, csak néhány különálló karosszék. A kastélyok (újra)berendezését különösen is nehezíti az a tény, hogy eredeti berendezési tárgyaik közül elsősorban az ülőbútorok pusztultak el, ha mégis maradt fenn néhány, többnyire csak egyes darabok, a legritkább esetben teljes garnitúrák. Az eredeti berendezés rekonstrukciója komplett ülőbútor-csoportok nélkül lehetetlen. Az archív fotókon látható, milyen gazdagon voltak a szalonok berendezve ülőbútorokkal, sajnos a jelenlegi állapot ettől nagyon távol áll.

Az eredeti, francia és angol, rokokó és klasszicista stílusú bútorok mellett megtalálhatók a kastély kiállításán a 19. század második felének neostílusaiban készült bútorok és dísztárgyak is. Ezeket Festetics (II.) Tasziló és Mary Hamilton a kastély átépítésekor rendelte, részben francia, részben osztrák és magyar gyártóktól.

A kastély legmagasabb rangú úrnője, Lady Mary Hamilton kedvenc stílusa a klasszicizmus volt, a kastély egészének eklektikus berendezésével ellentétben nagyszalonját egységesen, XVI. Lajos-kori illetve stílusú bútorokkal rendeztette be. A bútorok nagy részét ő maga hozta Magyarországra hozományként. Egy vonatrakomány berendezési tárggyal érkezett a kastélyba, amelyek erőteljesen meghatározták a kastély egész berendezését. Főként francia, rokokó és klasszicista bútorokat hozott magával, amelyeket egyrészt apai nagyanyjától, Susan Beckfordtól, a híres angol műgyűjtő, William Thomas Beckford lányától örökölhetett; másrészt anyai nagyanyja, Napóleon fogadott lánya, Stéphanie de Beauharnais révén kerülhettek birtokába. (Az 1949-ben az Iparművészeti Múzeumba került Festetics-bútorok túlnyomó része is Mary Hamilton hozományából való.) Klasszicista bútorainak méltó hátteret alakítottak ki a kastély 1880-as évekbeli átépítésekor nagyszalonjában - a mai Fehér szalonban -, amely a kastély egyik legreprezentatívabb terme. Az eredeti formájában fennmaradt intarziás parketta, az aranyozott stukkós mennyezet – a sarkokban a pár keresztnevének kezdőbetűivel –, az ugyancsak aranyozott ajtó- és ablakkeretelések, a kandalló, fölötte a fehér-arany tükörrel a helyiséget kiemelik a kastély termei közül. A belsőépítészeti elemek mindegyike klasszicista díszítést kapott. A teremről fennmaradt archív fotók tanúsága szerint egységes klasszicista stílusú volt az eredeti berendezés is, a rekonstrukció során azonban biedermeier bútorokat helyeztek el itt. A kiállítással összefüggő egyik legfontosabb cél a terem eredeti stílusának visszaállítása, vagy legalábbis megközelítése. Ehhez a célhoz kapcsolódik megfelelő ülőbútorok, elsősorban szalongarnitúrák megszerzése és a kiállítás ezekkel történő kiegészítése, teljessé tétele.

A fentebb leírt, második világháború előtti, fényűző, hercegi színvonalú berendezéshez  képest a hercegné nagy szalonja jelenlegi állapotában méltatlanul mellőzött és alulbútorozott az említett néhány biedermeier bútorral, aminek legfőbb oka, hogy az elmúlt 70 év alatt magától értetődően nem sikerült fellelni a világháború miatt szétszóródott, illetve nagyrészt vélhetően megsemmisült eredeti berendezés darabjait, és a hazai műtárgypiac egyre hanyatló kínálati színvonala ismeretében mind az eredeti, már legfeljebb csak töredékesen fennmaradt darabok, mind a megfelelő minőségű és méretű alternatív darabok beszerzésére is alig van esély.

A főúri enteriőr-kiállításnak ezen a megfeneklett állapotán csak egy felvállaltan rekonstrukciós szemléletű új műtárgy-szerzeményezés segíthet. Ehhez illeszkedik egy olyan egységes bútoregyüttes megvásárlása, amely minőségben és számosságban méltó pótlása az egykori grófi-hercegi daraboknak. A keszthelyi Festetics-kastély 40 éve változatlan, mára erősen megkopott fényű főúri enteriőr-kiállításának ilyen felfrissítését a kiemelkedő, évi 200 ezres látogatószám mindenképpen indokolttá és védhetővé teszi, és a szalongarnitúra megvásárlása új, Magyarországon jelenleg egyedülálló örökségi elemmel gyarapítja a megfogyatkozott muzeális értékeinket is, továbbá pozitív üzenete új szinergiákat és figyelmet generál a Nemzeti Kastélyprogram és a kastélyturizmus fejlesztése számára is.

Mindezek alapján a szalongarnitúra tökéletesen alkalmas a régóta várt rekonstrukcióra, a rendelkezésre álló és az Iparművészeti Múzeumból visszakerülő egyéb bútorokkal kombinálva már az eredeti hercegi állapotot hitelesen megidéző módon töltheti meg a nagy szalon üres tereit. Mindez az előremutató rekonstrukciós előrelépés a kastély életében a 40 évvel ezelőtti főúri enteriőr-kiállítás megnyitása utáni első, igazán nagy jelentőségű áttörés, mely a 40 éves adósság törlesztésével méltán kivívhatja mind az igényes múzeumlátogató közönség, mind a szakma, és a sajtó elismerését is, jelentős plusz publicitást is biztosítva a kastélymúzeum számára.

Jelen garnitúra a külföldi kvalitásos szalonbútorok között is nagy darabszámával ritka komplettnek tekinthető, darabjainak száma megegyezik a Festetics-kastély hercegnéi nagy szalonjában eredetileg állott ülőbútor-garnitúra archív fotók alapján azonosítható darabszámával, és ezen komplettségéhez képest még a vele korban azonos szalongarnitúrák között is relatíve olcsónak tekinthető, miközben korban azonos, de számosságban kisebb garnitúrák is nemzetközi árveréseken akár jelentősen magasabb áron kelnek el, míg az ennél is régebbi, 1700-as évekből származó garnitúrák ára sokszorosan vagy akár egy nagyságrenddel  magasabb is lehet. Mindehhez a ritka komplettséghez hozzá kell számítani különleges értékként a garnitúra teljesen egységes, kézzel szövött gobelin-kárpitozását, amely kényessége miatt is fokozottan ki van téve idővel a sérülésnek és pusztulásnak, és ebbéli minőségében a hiánytalansága különlegesen ritkává teszi. Mindezek után a szalongarnitúra vételárának valóban alkalmi voltát még az a tény is érzékelteti, hogy egy hasonló, de kisebb garnitúra teljes körű restaurálása is többe kerülne, mint a jelen komplett, autentikus, eredeti garnitúra megszerzése, miközben a gobelin-kárpitozás eredetiségét bármilyen gondos restaurálás sem pótolhatná.

Mindezek alapján a szóban forgó szalongarnitúra a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum szempontjából különösen fontos rekonstrukciós lehetőség, és megszerzése a kastélymúzeumot örökös darabbal gazdagítja, pótolva a háborús veszteségeket.