Mefisztó sorsa: a démon élete és halála
SZENTPÉTERVÁR
Augusztus végén Mefisztó figuráját ismeretlenek verték le a Lisnyevszkij-ház homlokzatáról a szentpétervári Lahtyinszkaja utcában. A szecessziós műemlék ház az 1910–11-es években épült Alekszandr Lisnyevszkij tervei alapján.
| Nyikolajeva Marija |
2015-09-23 08:55 |
Mefisztó, itt még a homlokzatról mosolyog vissza
Lisnyevszkij, az egyik legnevesebb pétervári építész a dél-ukrán Herszonban született, 1901-ben költözött az „Északi Palmürába”, és hamar a szecesszió egyik jeles képviselője lett, bár szívesen kísérletezett más stílusokkal is, például a neogótikával. Díszítőelemként gyakran használta kimérák, griffonok, ördögfiókák és más mitológiai szörnyek alakját, de csak egy Mefisztót tervezett. Több szakember szerint Fjodor Saljapin, az operaénekes egyik leghíresebb Mefisztó-alakítása ihlette meg Lisnyevszkijt.
Saljapin mint Mefisztó
A démon figurája már 100 évvel ezelőtt megosztotta a közvéleményt. Egy névtelen szerző az Építészeti és Művészeti Hetilapba a következő sorokat írta: „Megrázó az a makacsság, amellyel a provinciális finn stílus rajongói a házaink homlokzataira ezeket a félelmet keltő figurákat ültetik, és ijesztgetik a tisztességes polgárokat. Már-már örülhetnénk a gyönyörű angyallal díszített Vladovszkij építész házának a Malij sugárúton, de rajta is fellelhetjük ezt az idétlen Gorgót! Lisnyevszkij ennél durvábban cselekedett: a démonja máris felszáll, és betakar minket a balsejtelem szárnyaival. Felhívom a figyelmüket, hogy ez mind az Alekszandro-Nyevszkaja Lavra jubileumi évében történik!”
Az építkezés
Mefisztó túlélte a kritikát, a történelmi viharokat, a blokádot, a bombázásokat és az ágyúzást, néhány restaurációt, és mintegy száz évig figyelte a péterváriak életét. De a kalapács ütéseit már nem élte túl. „Ez a barbár cselekedet az egész város arculatában tett kárt – mondta a petrográdi kerület adminisztrációjának képviselője –, de megmaradtak a rajzok, skiccek, fotók, a 21. században nincs lehetetlen, a figura újra a helyére kerül.” A dolog pikantériája, hogy a házzal szemben már hat éve Szentpétervári Szent Xénia-templomának építése zajlik, amit mindenféle viszontagságok kísérnek – az alap és a szomszéd ház repedései, a környék lakóinak tiltakozása és a hívők adakozó kedvének megcsappanása.
Homlokzat, már Mefisztó nélkül
Sokan Mefisztót okolták, mások egyenesen Mulcibernek hitték, az Alvilág építészének, akit zavart a templom szomszédsága. Talán most misztikus módon fellendül az építkezés. Ilyen történeteket persze csak Péterváron hisz el az ember, Dosztojevszkij szerint „a világ legfantasztikusabb városában”, és a fantasztikus itt azt jelenti, hogy mesterkélt, valószerűtlen, illuzórikus. Pétervár bonyolult és kifinomult város, és titokzatos életet élő lelke van, a költészetben és az irodalomban a másvilág, az árnyak, a kísértetek és fantomok lakhelye. A város, ahol megelevenednek a bábuk, a Bronzlovas és az Orr... A fehér éjszakák és a ködös időjárás pedig tökélyre emelik a látomás költői képét.
Egy macska, Malij sugárút, Lisnevszkij-ház
A városban a 20. század elején virágkorát élte az asztrológia, fiziognómia, kártyajóslás, asztaltáncoltatás, grafológia, fekete és fehér mágia. Pétervár maga is a mítoszok, legendák és mondák aktív hőse volt, házaival és szobraival. Lehet, hogy Lisnyevszkij építész is okkultista volt? „Szó sincs róla! – háborodott fel ükunokája. – Sosem érdeklődött a miszticizmus és túlvilág iránt. Mefisztó figurája csak a mester mosolya, tréfája. Semmi ideológiai jelentése nincs. Nagyon megráztak a történtek. Olyan érzésem van, mintha egy közeli rokonomat sebesítették volna meg. Lisnyevszkij gyakran mondta, hogy a házai a gyermekei.”
Az építészettörténészek játéknak, iróniának, groteszknek tartják ezeket a díszítőelemeket, az északi szecesszió jellemzőit – a titokzatos, egzotikus, ördögi alakokat. Lisnyevszkijnél találkozhatunk denevérekkel, kimérákkal, vadmacskákkal, medvékkel is, egy teljes bestiáriumot mutat be, de más Mefisztó-ábrázolás nincs, a darabokra tört eredeti mű helyreállítása pedig lehetetlen. Új figurát kell csinálni, mert az ábrándos és szelíd démon nélkül a „mefisztós ház” már nem a régi. Reméljük, hogy a kíváncsi ördög rövidesen ismét érdeklődéssel figyelheti a járókelőket, hiszen ő is tősgyökeres pétervári.
Két fura pofa, Malij sugárút, Lisnevszkij-ház
