©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

„Rendszeresen olvassák el a vendégkönyvet!!!”

Ezt a bejegyzést tette a Néprajzi Múzeum Nyeregbe! című időszaki kiállításának vendégkönyvébe egy „Frissen végzett néprajzos” 2002. április 4-én, a kiállítás megnyitása után tizenöt nappal.

Nyeregváz „nemesnyereg”
19. század, Átány, Heves megye
Néprajzi Múzeum

Így olvassuk mi

De: ki és miért olvas vendégkönyvet? Idézek egy véleményt: „Mi a kiállításszervezési osztály munkatársai feltétlenül olvassuk. A vendégkönyv üzenőfalként működik. A kiállítások befejeztével mindig készítünk összegzést […] és itt vonjuk le a vendégkönyvben megfogalmazottak tanulságait, hogy a következő alkalommal lehetőség szerint ezeket elkerülhessük […] Noha van olyan elképzelés a múzeumban, miszerint a vendégkönyv mint olyan az ötvenes évek csökevénye, én mégis fontosnak tartom, mert a látogatók véleményét – névvel vagy anélkül – tartalmazza rólunk, a munkánkról. És bár tudjuk, hogy mindig a látogatónak van igaza, akkor is, ha nem, hisz helyettük nem olvashatunk, nem láthatunk, nem érezhetjük jól vagy rosszul magunkat, és olyan sosem lesz, hogy mindenki mindig ugyanazzal legyen elégedett, ha van bennünk kellő bátorság, szembenézhetünk az általuk megfogalmazott kritikával, vagy éppen jólesően kihúzhatjuk magunkat. Mindezt akkor is meg kell tennünk, ha nem kizárólag a bennünket érdeklő egy adott kiállításra, hanem a múzeum egészére vonatkoznak a megjegyzések […] vendégkönyvet (papíralapút vagy akár elektronikusat) sem találni mindenhol. De azt gondolom, ha már van, mielőtt automatikusan az adattári szekrény mélyére csúsztatnák őket, érdemes átolvasni és foglalkozni a vendégkönyvek beírásaival. Megéri a befektetett energiát, mert minden tudományos hókuszpókusz nélkül is tanulságokat vonhatunk le belőlük, melyek egyrészt közelebb vihetnek a látogatói szokások megismeréséhez, megértéséhez, másrészt úgymond kis odafigyeléssel mindig javíthatunk kiállításaink színvonalán. A látogató pedig visszatér oda, ahol jól érzi magát, ahol úgy érzi, ő is számít” – írja Türk Tímea Szépművészeti Múzeumi tapasztalatai alapján.[1]

Vannak kételkedőbb hangok is, melyek szerint a vendégkönyvek átolvasása nem adhat választ kérdéseinkre, mert „Ez nem igazi válaszadás, egy vendégkönyv nem helyettesíthet egy panaszkönyvet vagy egy nyilvános fórumot” – ahogy egy másik kollégánk, Mikics Ádám fogalmaz.[2]

Csontborításos fanyereg
17-18. század, Magyarország
Néprajzi Múzeum

A vendégkönyvi bejegyzések nem függetleníthetők a kiállítások tematikájától, a speciális témaválasztástól: „a vendégkönyv, amely általában minden kiállítás végén hozzáférhető, a látogatók használják is, azonban nagyon különböző célokra. A bejegyzések zöme tulajdonképpen falfirka, a szöveg csak annyi, hogy ’itt jártam’, valamilyen – néha obszcén – rajzos melléklettel. Ezek a rajzok esetenként a látogató saját identitását jelző szimbólumok, alkalmi karikatúrák. Forráskritikai okokból a bejegyzések csak néhány általános trend felvázolására alkalmasak. Vázlatos képet kaphatunk arról, hogy mi a kiállításban bemutatott csoport tagjainak véleménye a kiállításról és saját kultúrájáról, de arról is, hogy a többségi társdalom tagjai miként vélekednek az adott csoportról [ez esetben cigány és zsidó – G.I], és ritkábban a látottakról. Bizonyos megfigyelések vagy a kiállítási vezetés során szerzett tapasztalatok kiegészítik, színezik és értelmezik a bejegyzéseket” – ahogy Rékai Miklós látja Néprajzi Múzeumi kiállítások vendégkönyveinek áttekintése nyomán.[3]

Látogatói típusok – múzeumi szemmel

A különböző vendégkönyvi, speciálisan kiállítási vendégkönyvi bejegyzések elemzésének, értelmezésének nincs túl nagy irodalma, de vannak már egyes – néprajzi vonatkozásokkal – rendelkező feldolgozások. A néprajzi érdeklődés elsőként a kegyhelyek vendégkönyveit fedezte fel mint a szakrális kommunikáció egy sajátos formáját. Barna Gábor az emlékhagyás e gesztusát (a vendégkönyvi bejegyzéseket) is a ritualizált cselekvések részeként határozta meg, majd vizsgálódásait kiterjesztette más szövegekre.[4] Véleménye szerint a ritualizálásra való törekvés e formája hasonló vagy azonos a templom, a kegyhely, az üdülő, a kórház és a múzeum esetében is.[5]

Priccsnyereg 
19-20. század, Alföld
Néprajzi Múzeum

Rékai Miklós imént említett vendégkönyvelemzésében az általánosan jellemző látogatói reakciók körében öt csoportot különböztet meg: laudációk és köszönetnyilvánítások (1), tudálékos vagy okos látogató bejegyzései (2), az emlékezők sorai (3), a leleplezők megjegyzései (4), végül a kiállítások tartalmát és módszereit érdemben bíráló látogató (5). Ez utóbbival kapcsolatban a szerző megjegyzi, hogy heterogén értelmiségi csoportról van szó, ami általában a látogatók egy jelentős rétegét jelenti. Az úgynevezett speciális látogatói reakciók körében csak két csoportot és két alcsoportok különböztetett meg: 1. a „politizálók”, 1.1. a témával szemben „ellenséges” álláspontok, 1.2. a „megértők”, 2. a közvetlen viszonyulás példái. Tanulságos, hogy a vizsgálódás indítékát ez utóbbiak adták: „a látogatók egy része a kiállítás körülményeit átértékeli, azokhoz közvetlenül viszonyul, és az önmeghatározás sajátos eszközeként kezeli. Ők nem hajlandók a kiállítást a múzeum kínálta értelmezésben szemlélni, hanem átfogalmazva a rendezői koncepciót, más értékrend megjelenítését igénylik” – írja Rékai.

Türk Tímea írásában hat, egymástól eltérő látogatói véleményformálást különböztetett meg: elmarasztaló (1), kiigazító (2), a hibákra figyelmet felhívó (3), személyes élményt megosztó, személyes élményről tájékoztató (4), dicsérő, elismerő (5) és az egymásra /látogatókra/ utaló (6).

Haszmann Orsolya (Haszmann Pál Múzeum, Csernáton) hat látogatói olvasatról értekezik, úgymint: 1. Kik és honnan; 2. Az első évtized bejegyzései; 3. A múzeum hatósugara; 4. Intertextualitás a bejegyzésekben; 5. Az illusztráció, mint üzenethordozó; 6. Az utolsó 5 év bejegyzései.[6] A sajátos körülmények között létrejött, és speciális szerepet betöltő erdélyi intézmény látogatói bejegyzéseinek egyes olvasatai, csakúgy, mint a korábban idézettek összevethetők a mi észrevételeinkkel.

Nyeregbe!

Mindezek után, elsőként lássunk néhány általánosítható adatot, illetve statisztikai kimutatást a Nyeregbe! című kiállítás két vendégkönyvből, összesítve! Összesen 1.747 bejegyzés született az alábbi tartalmi és formai jegyek alapján:

- magyar nyelvű, egyszavas bejegyzés, illetve névaláírás: 648
- magyar nyelvű, több szavas, mondatos bejegyzés: 453
- idegen nyelvű bejegyzés, illetve névaláírás: 611
- rajzos bejegyzés: 30
- rovásírásos bejegyzés: 5

Nyeregváz, dísznyereg
19. sz. második fele, Bokhara, Turkesztán
Néprajzi Múzeum

Nézzünk további számokat és összefüggéseket! A kiállításnak összesen 27.500 látogatója volt a 148 nyitva tartási napon. Tehát a látogatók 6,35%-a tett valamilyen beírást a vendégkönyvbe. Az aktívak száma tehát 10% alatt van, de ennek az aránynak a megítélése (összevethető adatok hiányában) kérdéses. Tehát a napi átlag 182 látogatóból hozzávetőleg 11 fő jutott arra az elhatározásra, hogy rövidebb vagy hosszabb bejegyzést tesz a vendégkönyvbe.

A bejegyzések általában egyediek és többségük komolyan vehető, illetve veendő. Akkor is, ha vannak sematikus szövegek, és megfigyelhető, hogy egyes – föltehetően csoportos, diák látogatótól származó – beírások egymás vonzásában fogalmazódtak meg. Szükségesnek érzem megemlíteni, hogy nyomdafestéket nem tűrő, obszcén bejegyzés nem fordul elő a két vendégkönyvben. Ezt kifejezetten örvendetes ténynek tartom.

A magyarországi látogatók megoszlása alapján viszonylagos hiány mutatkozik az észak-magyarországi (Miskolc), a dél-magyarországi (Pécs) és az nyugat-magyarországi (Győr) régió térségeiből. Ez elgondolkodtató. A Kárpát-medence magyar nyelvterületéről az erdélyi és s szlovákiai magyarság múzeumlátogatása hangsúlyos, de érzékelhető nagyságrendű a vajdaságiaké is. Ez megfelel a határainkon túlról Magyarországra más indítatással irányuló érdeklődéssel. A külföldi látogatói bejegyzések többsége angol és német nyelvű volt. A szövegek alapján az ír, a skót, a német, az olasz (szicíliai), a francia, a spanyol, a lengyel, a finn és a japán látogatók tűntek a legaktívabbaknak. De előfordult észak-amerikai, orosz, ciprusi, norvég, svéd, svájci, osztrák, török, kínai, ausztrál, portugál, holland, izraeli, dán, kanadai, horvát, ukrán, görög, szerb, szlovák, román, szlovén, tajvani, kazahsztáni, mexikói, brazil, costa ricai látogatói bejegyzés is. (A kínai, japán, tajvani beírások nemcsak az írásképből, hanem olykor a közvetítő – angol – nyelv használatából is azonosíthatók voltak.) A nagy szóródás mindenképpen kapcsolatba hozható a magyarországi, Budapest központú turizmussal.Volt olyan szöveg, amely kifejezetten utalt a Bécsből szervezett budapesti kirándulásra!)

Mit írnak a látogatók?

A magyar nyelvű, több szavas, szövegszerű bejegyzések főbb csoportjai és a látogatói vélemények százalékos megoszlása az alábbiak:

Párnanyereg
20. század eleje, Ázsia
Néprajzi Múzeum

Elismerő: az összes bejegyzés 80%-a, alapvetően jó véleménnyel, kritikus észrevételekkel

Gazdag, alapos munkával gyűjtött anyag, külön gratulálok a csatlakozó tárgyakhoz. (Hímzések, faragások, edények stb.) Az egész kiállítás nagyon elegáns, levegős. Nem vagyok híve az agyoncédulázásnak, de a nagy összefoglaló magyarázatok mellett – aki nagyon akarja, hadd bogarásszon – nem ártott volna még valamennyi „középkategóriás” eligazítás. (Az „egy lópatkó – egy cetli” megoldást mindig utáltam…) gratulálok. Nagy és szép munka. / Rendkívül gazdag a kiállítás. Sokrétűségében, tematikusságában rejlik nagyszerűsége. Nemutolsó sorban, önmagában csodálatosak a tárgyak! Köszönettel: (aláírás) / A kiállítás nagyon szép és jó, az „oktató” videok látványosak csakúgy mint az összes látnivaló. Nagyon örülünk, hogy itt lehettünk!

Dicsérő: az elismerő bejegyzések 30%-a, többségében rövid, néhány szóra korlátozódnak, de vannak hosszabb, kifejtő jellegűek is

Igazán érdekes és értékes kiállítás: látványos, hasznos és tanulságos. Minden korosztály és a legkülönbözőbb érdeklődésű, felkészültségű látogatók is bőven találnak látnivalót. Gondos előkészítő munka és kivitelezés. Dicséret érte a kurátornak, a múzeumnak, a munkatársaknak és a segítőknek. / Nem hittem volna, hogy egy ilyen „egyszerű” témából ilyen érdekes kiállítást tudnak összeállítani. / Gratulálok a kiállítás készítőinek, a tárlat egy régi hiányt pótol, meglepő a kiállítás teljessége. Elismerésem. / Gyönyörű, gazdag kiállítás! / Rendkívül áttekintő és tanulságos. / Kitűnő és jól szervezett kiállítás.

Nyereg
19. század, 
Túrkeve,
Néprajzi Múzeum

Értékelő: a bejegyzések 8%-a, feltehetően „gyakorlott” múzeumlátogatótól, jó véleménnyel, bővebb kifejtéssel

Gratulálok ehhez a gyönyörű kiállításhoz. Látszik, hogy nemcsak sok hozzáértéssel, de sok szeretettel is készült. Kis alapanyagból gazdag kiállítást rendeztek. Nagyon jó „léptékű” a nyergek mellett felvonultatott egyéb néprajzi és történelmi dokumentumok bemutatása. A kiállítás szakmai jellegét „fellazítja”, de nem tudálékos és nem fárasztó. A videobejátszások megfelelő hangerővel szép információkat adnak. Figyeltek még arra is – talán nem véletlen -, hogy az első terem hanginstallációja kb. csak annyi ideig tart, amíg egy figyelmes szemlélő végignézi a szobát. Egyébként is frappáns ötlet, nyerítéssel köszönteni a látogatót! Fogadják elismerésemet! / Nagyon szép volt a kiállítás és a kronológiai megoldás is tetszett, bár szerintem régészeti anyag bemutatása esetében szükséges a lelőhely megnevezése. / Én ugyan ültem már lovon, de csak viccből. Nem tudok lovagolni. Álmomban sem gondoltam, hogy ennyi szerepe van egy „alkotásnak” s hogy milyen érdekes tud lenni egy ilyen kiállítás, ami történeti áttekintést ad a lovaglás, avagy a „nyergelés” múltjáról és fejlődéséről. Különösen tetszett a sok videofilm, ami valóban felkeltette az ember már-már lankadó figyelmét. Szerintem ez egy igen jól szervezett, átgondolt kiállítás, nagy élmény volt. Köszönöm.

Kritizáló: a bejegyzések 4%-a, a legkülönbözőbb megjegyzésekkel, olykor durva hangvételben, elmarasztaló formában

A kiállítás érdekes, de hiányos. Sok helyen csak találgattuk, mi micsoda, melyik korból. Jó lett volna kipróbálni a „műlovat” is, persze nem működik. Az új nyergekről én levettem volna az ANIVET-es árcímkét. A dámanyeregről szóló filmnek nincs hangja (?). A mozgásérzékelők folyton sípolnak. Amúgy szép és érdekes. / Gratulálok a Nyeregkiállítás rendezőinek és a múzeum vezetésének, hogy egy ilyen kiváló anyagot minősíthetetlen módon állított ki. A múzeum elfeledkezett arról, hogy nemcsak az önmutogatás, hanem a tájékoztatás, nevelő tevékenység is feladatkörébe tartozik (nemcsak a múzeumi belépő beszedése) amely a tárgyak feliratozása (földrajzi terület, időpontok stb.) nélkül elképzelhetetlen. A magyar múzeumi vezetés szégyenének tartom ezt a kiállítást. / Szép a kiállítás, sok a felvonultatott anyag, de hiányoznak a képaláírások, és a riasztó folyton megszólal, pedig nem is nyúltunk a kiállított tárgyhoz, csak szerettük volna megnézni (hiszen ezért jöttünk)!

Megjegyzés: A megnyitást követő első hónapban, amíg a műtárgyfeliratok teljes pótlása nem valósult meg, addig a (durva) kritikai hangvételű bejegyzések 12,5%-a (112-ből 14 beírás) szinte kizárólag arra vonatkozott, hogy hiányolták a kiállított tárgyakkal kapcsolatos konkrét adatokat, információkat. Jogosan.

Értelmezhetetlen/értékelhetetlen: a bejegyzések 4%-a, amelyek több esetben nem is a kiállításhoz kapcsolódnak

Itt járt egy király! / Budapest de csodás! / Mindig lesznek ROCKEREK!

Semleges: a bejegyzések 2%-a, jószerivel csak a látogatás tényét jelzi, vélemény nélkül, jellemzően röviden

Itt járt a Nádas néptánccsoport Szlovákiából / Puszi a paciknak! (és néhány kockacukor) / Nagyon tetszett nekünk a múzeum!

Egymásra/látogatókra utaló: a bejegyzések 2%-a, több a kiállítás alkotóit is megszólítja

A húgom bíztatott, hogy nézzem meg ezt a kiállítást, bár nem érdeklődtem a téma iránt. Nos, nagyon tetszett, szuper volt, és elküldöm a barátaim is. / Az egész család szereti a lovakat, már lovagoltunk is néhányszor. Most azonban nagyon sok újdonsággal szolgált ez a kiállítás, nagyon tetszett mindannyiunknak. / Nagyon tetszett a kiállítás, gyönyörűek a nyergek, egyéb lovas kellékek. Legjobban az a film tetszett, ahol a nyergesmester munkájával ismerkedhettünk. Szép és nagyon nehéz szakma. Fiam is szeretné megtanulni ezt a szakmát.

Az egyik legáltalánosabb tanulság, hogy – ugyan mérhetően eltérő arányban, de – szinte mindenre található példa, és az ellenkezőjére is. Azaz a bejegyzések formai és tartalmi szóródása igen nagy, továbbá a józanság és a szélsőség, az alaposság és a pongyolaság, a jó szándék és a durva kritika egyaránt fellelhető. Az egymásnak ellentmondó észrevételek gyakran „kioltják” egymást. Néhány példa tematikus csoportosításban:

Történetiség: A kiállítás remekül mutatta be a nyereghasználat történetét, fejlődését. Különösen az tetszett, hogy számítógépen, videón keresztül is kapott az ember ismereteket. Köszönöm! / Szép volt, de hol vannak a nyeregtörténeti dokumentumok?

Reklám: Ez a kiállítás fantasztikus. Köszönjük a lehetőséget, hogy megnézhettük. Bár a sajtófotó kiállításra jöttünk, de az már egy hete bezárt. Mégegyszer köszönjük! / Nagy élményt nyújtó speciális kiállítás csodaszép! Gyönyörű anyag van felhalmozva! Talán nagyobb REKLÁM KÉNE megérdemelné!

Hanghatások: A tárgyak, „ereklyék”, lószerszámok mellett gratulálok a hozzájuk szervesen tartozó hanghatásokhoz: az ember és a ló kapcsolatát még erőteljesebben végig lehetne kísérni a történelemben. Fontos a zene és az ének is, sőt a szavak ereje / Nagyon szép volt, bár az elején a lónyerítés megijeszthetne akárkit, aki nincs rá felkészülve! A nyergek nagyon szépek, s az uralkodó bőrszag nagyon kellemes!

Pásztornyereg
19. század, Kecskemét-Bugacmonostor, 
Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye
Néprajzi Múzeum

Lovaglás a „műlovon”: Nagyon gazdag és szép a kiállításuk. Bár a mozgó lovat sokan dicsérik, sajnos a súlyhatárt túllépve nem próbálhattam ki. / A kiállítás nagyon jó volt!!! A mű ló nagyon tetszett. És az is, hogy ki lehetett próbálni.

Informatika: Gratulálok, gyönyörű gyűjteményt állítottak ki és a TV + számítógép beállítása is tökéletes! / A múzeum egész jó, de miért nincs internet a gépen és mi az, hogy csak 40 kg alatt lehet lovagolni.

Feliratok: Nagyon tetszett a kiállítás, csak a feliratokat hiányoltuk. (Közvetlenül a nyitás után, G. I.) / Érdekes a kiállítás csak sok az olvasnivaló. (A nyitás után egy hónappal a feliratok teljes pótlása után, G. I.)

Idegen nyelvű feliratok: Nagyon tetszett a kiállítás! Kár, hogy sok helyen csak angolul van a szöveg feltüntetve! / Nagyszerűen, igen részletesen tájékoztató csodás kiállítás. Talán valamivel több idegen nyelvű információval még tökéletesebb lett volna.

Tárlatvezetés: Szép volt a kiállítás, lehetett volna idegenvezetés is! / Nagyon tetszett a tárlatvezetés és érdekes volt és ezzel is többet tudok.

Teremőrök: Aki ennyit áldoz a lovakra az sosem lehetett barbár. Mégis van ősi magyar kultúra. Köszönjük a teremőr néni kedvességét, gyermekeinknek örömteli élmény volt a múzeum. / Nagyon szép volt a múzeum, de az a hölgy, aki a nyeregkiállításon a kijáratnál volt, lehetne egy kicsit kedvesebb, és nem olyan, hogy mindent megtilt!!!

Lóhoz, lovagláshoz való viszony: A kiállítás szép, fantasztikus hatást gyakorol egy magamfajta „lóbolond” emberre. Én Csongrád megyéből érkeztem és azon a részen nagy múltja van a lovaséletnek, és külön megörültem, amikor megtudtam, hogy itt éppen egy ilyen kiállítás van. Jómagam ott díjugró versenyző vagyok és szerelmese bárminek, ami a lovakkal egy kicsit is kapcsolatban áll. Csodálatos a kiállítás. Köszönöm! / Lenyűgöző kiállítás. Még az is elgyönyörködik benne, akinek amúgy nincs sok köze a lovakhoz.

Fontos vélemények azok a bejegyzések, melyek a látogatók (és rokonaik, barátaik, ismerőseik) visszatérésére utalnak: Nagyon jó és szép ez a kiállítás. Ezt kár lenne kihagyni. Ha lesz időm, máskor is eljövök. / Ez a második alkalom, hogy itt vagyok ezen a kiállításon, de másodszorra is nagy élmény volt! / Nagyon-nagyon tetszett az egész kiállítás, főként azért mert hobbink a lovaglás, és barátainkat is el fogjuk hozni ide.

Párnanyereg
20. század eleje (?)
Magyarország
Néprajzi Múzeum

Tanulságosak azok a bejegyzések, vélemények, amelyek állításai tévedésen, gyors látogatáson, felületes kiállításmegtekintésen alapulnak: A kiállítás szép – tetszett. De – hol vannak a salföldi hagyományőrző huszárok? Csak a felsorolás d. pontjában szerepelnek – a kép hiányzik! (A kép természetesen ott volt a kiállításban, sőt a katalógusban is szerepel. G. I.) / Minden tetszett, de hiányoltam a zenét. (Zene, például katonadalok, huszárnóták, és egyéb zenei aláfestések, hanghatások a kiállítás több termében is hallhatók voltak, részben folyamatosan, részben választható lehetőségként, illetve igény szerint. G. I.) / A nyeregkiállítás nagyon tetszett, de a nyeregtakaró kiállítás egy kissé „vérszegényre” sikerült. További sok sikert. (Ez egy igazságtalan észrevétel. A látogató nem vette figyelembe, hogy a kifejezetten kamarakiállítás, egyetlen teremben mutatta be a múzeum anyagát, illetve a nyeregtakaróval kapcsolatos ismereteket. G. I.[7])

Túlzottan egyéni, egyedi bejegyzések, amelyek – talán felületes olvasattal, vagy éppen elfogult elragadtatottságukkal – tűnnek ki: Egy óra alatt többet tudtam meg a lovaglásról, mint az összes Karl May könyvből. Lehet, hogy veszek egy lovat? Csodálatos ez a világ. / Nincs szavam hozzá, hogy milyen gyönyörű! Ebben a csodálatos múltban és jelenben rejlik egy szebb jövő! Adja Isten, hogy így legyen. Áldás, békesség! / Köszönet e nagy volumenű kiállításért (a viselettörténeti is bár ilyen nagyságrendű lenne!) Tisztelet az Orbán Kormánynak minden szivet-lelket-szemet gyönyörködtető bemutatkozásunkért – a világ elé tárhattuk kincseinket!! (Ez utóbbi kapcsán jegyezzük meg, hogy szinte csak elvétve fordul elő politikai jellegű, illetve politikai vonatkozású, azaz „politikai felhangú” látogatói bejegyzés. G. I.)

Valóságtartalmukban megkérdőjelezhető beírások is akadnak: Még sosem voltam múzeumban, viszont ez után se. / Ez a legjobb kiállítás, ahol valaha jártam!

Körülményekre, feltételekre utaló bejegyzések, melyekhez a kiállítás rendezője, a megvalósításban résztvevő munkatársak, az üzemeltető múzeum szinte minden esetben tudna kommentárt fűzni; nem mentegetőzést, de esetenként (elfogadható) magyarázatot: Szép volt nagyon jó, de egy kicsit meleg van!! Köszönjük, hogy itt lehettünk. / A lovak szépek, a nyergek is csak az a ló amire fel lehet ülni egy kicsit világosabban is el lehet magyarázni, hogy miről van szó. Pl. egy tanárt, felügyelőt lehetne oda tenni. / Egész jó, szerintem majdnem, hogy kiváló, csak a riasztó készülékek túl sokat pittyegnek és így nem lehet annyira figyelni!

Ajánlásokat megfogalmazó bejegyzések, melyeket részben a konkrét kiállításra, illetve a bemutatott gyűjteményre, részben pedig a Néprajzi Múzeum, illetve más múzeum/ok anyagára vonatkozóan, a jövőbeni hasznosítás céljából érdemes (lett volna, lenne) megfogadni, de legalább megfontolni: Állandó kiállítást érdemelne a MG Múzeum lovasanyagával együtt! / Emlékezetes kiállítás, melynek nagyon örültem. Jó lenne kazettát készíteni belőlük. / Csodásan gazdag anyag! Várom a folytatást, mert így ismerhetjük meg tematikus kiállítások alkalmával a NM. teljes anyagát!

Látogatói rétegekre, csoportokra, korosztályokra utaló vélemények: A múltunk őrzése, bemutatása fontos gyermekeink számára, akiknek mindezek a tárgyak egy „mese, monda” részesei! Itt viszont mesélhetünk nekik és bemutathatjuk egykori értékeinket! Köszönet a munkájukért!

És mi mindebből a tanulság?

Végezetül felidézek néhány olyan vendégkönyvi bejegyzést, amely személy szerint nekem, mint a kiállítás szakmai felelősének, mint más kiállítások látogatójának, de legfőképpen, mint egy a folklór határán levő szövegek[8] olvasójának felejthetetlen élményként szolgáltak. Néhány példa:

A kiállítást megszemélyesítő beírás, mely föltehetően jó nevelésű gyermek, illetve fiatal, vagy egy szellemes felnőtt bejegyzése: Kedves kiállítás! Tetszettél!

Baknyereg 17. század, 
Magyarország (?)
Néprajzi Múzeum

Akad olyan látogatói vélemény, amely az úgynevezett „Hungarikum-program” szempontjából is megfontolandó, a magyar (tiszafüredi) nyereg[9] ugyanis valóban egyfajta hungarikumnak tekinthető: Ez a mi legjobb ország Imázs-unk. Ezek a tárgyak örök értékűek.

Minden bizonnyal egy fiatal, középiskolás vagy egyetemista, a látottak által kiváltott spontán, őszinte, kétségkívül meglepően „vagány” bejegyzése: Ez a kiállítás csodálatos!! Ki lehetett az a marha jó fej, aki kitalálta?!

Általánosító összegzésként – korántsem a teljesség igényével – a kiállítás, mint komplex kulturális jelenség[10] szempontjából fogalmazok meg néhány fontosabb tanulságot. Nem hanyagolható el a visszatérő látogatók „hűsége”. Ez különösen felerősíti az úgynevezett „fregoli” kiállítások szükségességét. Hosszabb nyitva tartás alatt, akár több kapcsolódó kamarakiállítás megvalósítását már a nyitáskor meghirdetve és folyamatosan reklámozva. Vonatkozik ez a kapcsolódó más rendezvényekre is (például szakmai tárlatvezetések, előadások, filmek). Ez elősegítheti a látogatók visszatérését.

Szem előtt kell tartani a feliratok, szövegek helyét és szerepét, az újabb kiállítási trendek ismeretében. A korábbi tárgy-, majd szövegközpontú kiállításokat követő látvány-, illetve médiacentrikus kiállítási törekvéseknek megfelelően a feliratok és a szövegek alkalmazásában minden eddiginél jobban és körültekintőbben, a sokoldalú igényeket kielégítően kell tervezni, illetve elkészíteni a kiállításba kerülő verbális információkat

Figyelni kell a kiállítások folyamatos tartalmi és üzemeltetési karbantartására: a megnyitásig el nem készült elemek pótlására, a kiegészítések mielőbbi megvalósítására, és a kiállítás nyitva tartása alatt elhasználódó elemek cseréjére. (Zárójelben jegyzem meg, hogy e vonatkozásban – szúrópróbaszerűen – összevetettem a vendégkönyvi beírások, valamint az ügyrendi szabályzatban előírt muzeológusi ügyeletes és a biztonsági őrség naplóinak bejegyzéseit, s azt tapasztaltam, hogy a kiállítással kapcsolatban a látogatói észrevételek „pontosabbak”, „aprólékosabbak”, olyan hiányosságokra is felhívják a figyelmet, melyek elkerülik a hivatalos – ügyeletes muzeológusi, fegyveres biztonsági szolgálati – naplók kezelőinek figyelmét.)

A kifejezetten szakmai, tudományos szempontból is inspiratív észrevételeket pedig mindig érdemes figyelembe venni. E tekintetben a már fentebb idézett bejegyzések is több példával szolgálnak. Ide sorolhatók a kutatás számára eddig ismeretlen új információk, konkrét adatok és újabb kiállítási és kutatási témák felvetése, továbbá a kiállítási anyag egyéb hasznosítási lehetőségeire vonatkozó ajánlások, javaslatok – mint egyfajta „társadalmi igény” megfogalmazódása.

Zárásként lássuk azt a látogatói beírást, mely szerint volt, aki a vendégkönyvi bejegyzések olvasásában megelőzött, s ha véleményével nem is értek/érthetek egyet, megállapítása mindenesetre igazolni látszik e tanulmány megszületését: Ez a füzet érdekesebb, mint az egész kiállítás!

A Nyeregbe! című kiállításról a Magyar Múzeumok 2002. 3. nyomtatott számában két kritika is megjelent:

SZŐLLŐSY Gábor: Nyeregbe! A Néprajzi Múzeum időszaki kiállításáról. Magyar Múzeumok 8 (3):53-54

SZULOVSZKY János: Múltunk – nyereg-panorámából. Magyar Múzeumok 8 (3):54-55

[1] TÜRK Tímea: Mire jók a vendégkönyvek? A kiállítási vendégkönyvek használata a Szépművészeti Múzeum közönségkapcsolati munkájában. Múzeumi Közlemények 2006. 2. 48-53 (idézet: 49. és 51. oldal)

[2] MIKICS Ádám: „Munkácsy kontra webkontakt” – Internetes látogatófelmérés a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. Múzeumi Közlemények 2006. 2. 41-47 (idézet: 41. oldal)

[3] RÉKAI Miklós: Vendégek – könyvek. Látogatói attitűdök hat kiállítás kapcsán. Néprajzi Értesítő (2003) LXXXIX, 181-187 (idézet: 182. oldal)

[4] BARNA Gábor: Vendégkönyvek kegyhelyen, kórházakban és szállodákban – a ritualizált viselkedésmódok új, írásos formái és forrásai. In Kuti Klára – Rásky Béla szerk. Azonosságok és különbségek. Mai néprajzi kutatások Ausztriában és Magyarországon. 2000, Budapest, 29-42 (idézet: 29-30. oldal)

[5] BARNA Gábor: A kompenzáció rítusa. Bácskaiak a Mátrában és a mátrafüredi Ivanits panzió vendégkönyve

alapján. Néprajzi Látóhatár (2002) 1-4, 171-180 (idézet: 175. oldal)

[6] D. HASZMANN Orsolya: Mit üzennek a múzeumi vendégkönyvek? Acta Siculica 2009, 65-84

[7] FÜLÖP Hajnalka: Nyeregtakarók. (Kiállítási katalógus) 2002, Budapest, Néprajzi Múzeum

[8] KESZEG Vilmos: A folklór határán. 1991, Bukarest, Kriterion

[9] GRÁFIK Imre: Keleti kulturális örökségünk: a nyereg. Néprajzi Értesítő (2006) LXXXVII, 9-39

[10] GRÁFIK Imre: Muzealizált világ – a kiállítás mint szemiotikai rendszer. Vasi Szemle (2009) LXIII (5): 590-601