Magyar Rendőr a Fortepanon
NÉZNIVALÓ
Tudták, hogy 1949-től egészen a rendszerváltásig létezett egy folyóirat, amit egyetlen újságárusnál sem lehetett megvenni? És most nem az Aszfaltügyi Szemlére gondoltunk, hanem egy igazi fényképes magazinra. A Magyar Rendőrre. Nem hangzik túl jól, ez igaz
| Fortepan |
2016-01-22 18:10 |
A nyolcvanas években valószínűleg ingyen sem vittük volna haza (korábban meg nem vettünk újságot). Megdöbbentő, de ehhez a laphoz negyven év alatt több mint hatvanezer fotó készült. Riport, tudósítás, propaganda, oktató-nevelő, és sok ezer, sehová sem sorolható fekete-fehér kocka. Ebből a keszekusza (más szóval nyomasztó) képáradatból kiválogattuk a legérdekesebb 2300 felvételt, és elérhetővé tettük a Fortepanon.
Előzmények
1993-ban Urbán Tamás fotós (akkor többek között a Zsaru Magazin száguldó riportere) a szerkesztőségbe menet belebotlott hatvanezer fotónegatívba. Ki ne emlékezne erre az idióta korszakra, elég ha a MOM vagy a Filmgyár markológépes lebontására gondolunk. Havonta tűntek el a senkinek sem kellő archív iratok, fotók, albumok. Majdnem erre a sorsra jutott a Magyar Rendőr archívuma is, ha hősünk nem veszi észre a kidobott negatívokat, és nem viszi haza az egész gyűjteményt. Pár évvel később mindent átadott a kecskeméti Fotográfiai Múzeumnak, a negatívok ma is ott vannak, szakszerű körülmények között.
Tíz évvel később, az OSA Archívum támogatásával lehetővé vált, hogy az egész Magyar Rendőr-archívum on-line kutatható legyen. Minden kockát digitalizáltak, így jött létre meglepő módon az egyik legnagyobb hazai fotós archívum, érdemes belenézni. Újabb tíz évvel később, ismerve a hagyaték jelentőségét, és látva, hogy ezek a képek alig-alig jelennek meg a médiában, vagy publikációkban, arra gondoltunk, hogy a fotók egy részét átemeljük a Fortepanba. Újraválogattuk az egész hagyatékot, és szabad felhasználásúvá tettük, most már a nagy felbontású változatot. Sajnos a Fotográfiai Múzeum hozzájárulását nem sikerült megszereznünk a közléshez. Mi mégis úgy érezzük, hogy egyrészt a fotók készítési körülménye (hívhatjuk államszocializmusnak), másrészt most induló életük minket igazol majd. Ez tehát egy partizánakció, ahol a partizánok a fotókon vannak.
Mit látunk? Kiknek ajánljuk?
Elsősorban ajánljuk az abszurd fotó kedvelőinek. Ennyi idétlen, erőltetett, eszement fotót nem nagyon látni máshol. Az irodai szobában célba lövő belügyestől a KRESZ-parkokban fontoskodó műsofőr, műgyalogos pajtásokig, igazi abszurd ikonok jelennek meg. Ajánlhatjuk persze a korszak rendes kutatóinak is, végül is kiderülhet a képekből, hogy mit csinált egy rendőr munkaidőben. És ajánlhatjuk a járókelőknek, akik csak úgy sétálgatnának a hetvenes években, ahogy akkor is tették. Rendőrök és munkásőrök nélkül. Szerencsénkre a közlekedési rendőrök sok száz utcaképet készítettek nekünk. Végül ajánljuk azoknak, akik rendszerfüggetlenül csak jó fotókat szeretnének nézni. A 2300 kép között van pár tucat baromi jó kép is. Elnézést, hogy a volt BM-eseknek nem ajánljuk, de nehéz úgy tenni, mintha nem ők építgették volna ezt a bornírt barkácsszocializmust. Útlevélosztállyal, koncert közbeni igazoltatásokkal, jelszavas vonulásokkal. Ez most róluk szól, de nem nekik.
Mi jön ezután?
Reméljük, hogy nem feljelentés. Igazából szeretnénk, ha a múzeumi szakma egy ilyen konkrét hagyatékon keresztül újragondolná az archív fotókkal kapcsolatos feladatokat és lehetőségeket. Mi továbbra is azt képviseljük, hogy minden olyan fotó, amely a szocializmus időszakában, közpénzen készült, legyen szabad felhasználású. Szívesen vállalkozunk bármilyen digitalizálásra, ha cserébe a képek szabad felhasználással megjelenhetnek a Fortepanon. Ez nemcsak egyszerűnek hangzik, de egyszerű is.
A Fortepan életében pedig több háború előtti családi fotógyűjtemény megjelenése várható, valószínűleg február vége felé. Utána visszatérünk az Uvaterv-fotókhoz, most a színes képek következnek. Megkeresett minket a Jezsuita Levéltár, ahol elkezdtük a rend fotóhagyatékának feldolgozását, ezt is szeretnénk még a tavasszal befejezni. És folytatjuk a Index+Fortepan együttműködést is, heti Nagyképes cikkekkel. Ha van kedvük, kövessenek minket!
Köszönjük
Elsősorban a Magyar Rendőr volt fotósainak: Bartal Ferencnek, Beke Bélának, Csattos Pálnak, Dáloky Jánosnak, Katona Józsefnek, Kristóf Lászlónak, Rédei Ferencnek, Ruttkay Pálnak, Sárkány Armandnak, Sebestyén Jenőnek, Várhelyi Lászlónak, Vécsey Attilának és Villány Pálnak – a több mint negyvenévi fotózást.
Urbán Tamásnak – hogy megmentette a negatívokat.
A Magyar Fotográfiai Múzeumnak – hogy megőrizte a felvételeket.
Az OSA Archívumnak – hogy digitalizálta a fotókat.
Az itt látható fotók 1956 és 1961 között készültek.
(s)
