Muraszaki sikibu
REGÉNY
Hogy ki volt ő? A Heian-kori japán császári udvar egyik udvarhölgye. Neki köszönhetjük a Gendzsi monogatarit (magyarul Gendzsi regénye, ill. Gendzsi szerelmei), a világirodalom egyik legjelentősebb alkotását, melyet a 11. század elején írt.
| Dénes Mirjam - Türk Timea |
2016-02-02 10:21 |
Muraszaki sikibu
Nem túlzás azt állítani, hogy nélküle nem jöhetett volna létre a Hopp Múzeum Gendzsi-kiállítása. Japán történelmének abban a korszakában élt (Heian-kor, 794–1185), amely nevét fővárosáról, a császári székhelyről, Heian-kjóról kapta (ma Kiotó), és amely a béke és nyugalom helyszíne volt (neve is ezt jelenti). Miközben az ország elzárkózott a külvilágtól, a festői szépségű, békés császári udvarban ekkor jelentek meg a sajátos japán művészeti kifejezésformák, ekkor született meg számos, máig érvényes esztétikai normájuk, virágzott a kultúra, s benne az irodalom: költői versenyeket, felolvasásokat tartottak, irodalmi körök működtek. (Hogy ezt a kort, ezt a gazdagságot érzékeltetni lehessen, összehasonlításképp gondoljunk csak a korabeli magyar viszonyokra, a honfoglalást követő trónviszályokra, esetleg megnyugvásképp a legrégebbi magyar nyelvű szövegemlékünkre, a Halotti Beszédre a 12. század végéről.)
Ha nem Muraszakit ábrázolja is a dobozkán lévő kép, de segít elképzelni, hogyan nézhetett ki egy Heian-kori udvarhölgy. Kerámia, Hizen (Arita) (?),18. század körül. Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Gyűjteménye
Muraszaki udvarhölgy nevében hordott udvari rangja sikibu. Ez a szó arra utal, hogy családjának egy közeli férfi tagja az udvari szertartások minisztériumában, a sikibu sóban töltött be tisztséget. A sokoldalú műveltségű, a japán kultúra virágzását évszázadokon át elősegítő Fudzsivara nemesi család leszármazottjaként Sósi császárné (988–1074) szolgálatában állt. Muraszaki nagyon művelt udvarhölgy volt, a japán mellett kiválóan írt és olvasott kínaiul is, ami korántsem volt általános ebben a korban, sőt a nők körében kimondottan illetlennek, okoskodónak, tudálékosnak számított a kínai nyelv használata. Mindez akkor, amikor épp a kínai nyelv számított a Távol-Kelet latinjának. Muraszaki, kíváncsi kislányként, a paraván mögött hallgatta öccse kínai nyelvóráit, és sikerült így elsajátítania a nyelvet. Később a császárné épp azért hívta meg Muraszakit udvarhölgyei közé, mert azt remélte, hogy személyében hathatós segítségre lel titkos hobbija gyakorlásában, híres kínai költők verseinek olvasásában. Nem csalódott. Már itt, a császári udvarban szolgálva készülhetett el Muraszaki Gendzsiről, a tökéletes japán férfiról és szerelmi kalandjairól szóló regénye 1008 körül.
Folytatásos történetével, a Gendzsi monogatarival Muraszaki, elnyerte az udvar tiszteletét és szeretetét. Naplójából az is kiderül, hogy a sejthetően vele viszonyt folytató Micsinaga régens (a császárnő apja) még el is csente tőle a mű egyik fejezetének egyetlen példányát... A monogatari (jelentése: dolgok elmesélése) a Heian-korban kialakult irodalmi műfaj, s olyan hagyományos japán epikai művet jelöl, amely mese, novellafüzér, anekdotagyűjtemény, legenda, de történelmi tabló, szájhagyomány útján terjedő hősi eposz egyaránt lehet, sőt versek, dalok is gyakran szerepelnek benne. A Gendzsi regénye fikció, hiszen a „fénylő Gendzsi herceg”, a tökéletes japán férfi toposza, s a regény összes szereplője az írónő, Muraszaki fantáziájának szülötte. Ugyanakkor a regény 54 fejezete hűen tükrözi a Heian-kor udvari szokásvilágát, kultúráját, etikettjét, amely mára a középkori japán világ egyik legfőbb krónikájának, „művészi enciklopédiájának” tekinthető. (Magáról Gendzsi hercegről és a regényről bővebben a következő alkalommal mesélünk.)
Muraszaki Gendzsi herceggel. Feltételezhetően Szumijosi Gukei vagy köre: A budapesti Gendzsi-album 17. lapja; papír, arany, tus, festék; 1670 körül. Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Gyűjteménye
Muraszakiból valójában kettő van: egyikük az írónő, akinek határozott véleménye gyakran megjelenik a mű lapjain. Ugyanígy hívják azonban a regényben Gendzsi herceg legkedvesebb társát is. A „muraszaki” az erdei gyöngyköles nevű virág (Lithospermum purpurocaerula) japán neve, ennek gyökeréből állították elő a textilfestésre használt lila, bíborszín árnyalatot, amely pedig a Heian-kori kultúrában a szeretet, a szerelem és a megbecsülés szimbolikus színe volt. Ezért valószínűsíthető, hogy Muraszaki művésznevét az írónő a megbecsülés jeleként kapta az udvartól. Valódi nevét nem is ismerjük. A Gendzsi regénye pedig a japán irodalomtörténet alapköveként világszerte ismertté tette Muraszaki nevét, nem beszélve arról a hatásról, amit odahaza Japánban gyakorolt és gyakorol a mai napig az epikai művekre.
Muraszaki világirodalmi jelentősége azonban nemcsak ebben áll, hanem abban is, hogy a japán irodalmi nyelv megszületésében is döntő szerepe volt. Ahogy már említettük, a Gendzsi monogatari megírásának idején a kínai nyelv ismerete férfiprivilégium volt, s minden művelt főtől elvárt készség. Mai fejjel azt mondhatnánk, hogy a nemek nem egyenlő jogainak gyakorlása járult hozzá, hogy a művelt, arisztokrata asszonyok a japán nemzeti nyelvet irodalmi rangra emelhessék: ők honosították meg a szépirodalomban a japán stílust, a vabunt. Elterjesztésében nagy szerepet játszott Muraszaki is, aki a Gendzsi monogatarit – kevés kínai írásjegytől eltekintve – eredendően a japán szótagoló, ún. kana írással jegyezte le.
Hogy meddig és hány évet élt Muraszaki, nem tudni pontosan, 1031-ben nevét már nem találjuk a császári udvarhölgyek között. Mindenesetre remekművével, melyet sokan és sokféleképpen próbáltak definiálni az illemkódextől a szerelmi regényen át a taoista leírásig, biztosította magának a halhatatlanságot. A Gendzsi monogatarit nyolcvannyolcszor fordították le különböző idegen nyelvekre, és persze japán nyelven is megélt jó néhány fordítást, a Heian-kori nyelvezet elmúlt 1000 évben végbement változásainak köszönhetően. Magyarul két verzióban is olvasható: A Gendzsi regénye (1963) Hamvas Béla, a Gendzsi szerelmei (2009) pedig Gy. Horváth László fordítói munkáját dicséri.
„Gendzsi herceg nyomában – Japán képen és írásban”
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum 2015. november 26. – 2016. április 17.
(s)
