Mozaikok a vízügy történetéből
TÁRGY
Eredeti helyén csak kevesen látták, most a nagyközönség is megismerheti a vízügyi kutatások hőskorának emléket állító különleges alkotásokat.
| Horváth István |
2016-02-16 18:26 |
Két nagyméretű mozaikkép fogadja a látogatókat idén februártól a Duna Múzeum udvarán. A mozaikok néhány évig egymásra fordítva, fóliával letakarva, a szabad ég alatt várták sorsuk jobbra fordulását. Sok vízügyi szakember és jó szándékú segítő közbenjárása kellett ahhoz, hogy végül méltó helyre kerülhessenek.
A mozaikok darabokban, a Vituki udvarán
A két mozaik eredetileg a Vituki kisminta-laboratóriumának előterébe készült 1955-ben, készítőjük egyelőre nem ismert. Az egyik mozaik Sajó Elemér és Lampl Hugó első hazai kismintakísérletét örökíti meg, amint az akkor tervezett Kvassay-zsilip bejárati csatornájának kialakítására vonatkozó, a soroksári Duna-ágban végrehajtott vontatási kísérleteket végzik 1908-ban. A másik egy vízlépcső kismintakísérletét ábrázolja, jelezve, hogy 1955-ben önálló, modern laboratóriumi épületet kaptak a modell- és kismintakísérletek.
A Vituki jogelődje, a Vízrajzi Szolgálat 1886-ban kezdte meg működését Péch József vezetésével, majd Vízrajzi Intézet néven kutatóintézetként működött a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt. A szocialista éra kezdetén a hazai vízgazdálkodás e fontos intézményét megszüntették, de feladatait átvette az 1952-ben alapított Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet, azaz a Vituki. A magyar vízrajzi szolgálat hagyományaira épülve, hidraulikai, vízgépészeti, vízkémiai, hidrobiológiai, szennyvíz-technológiai és talajmechanikai laboratóriumokkal, felszerelésekkel, műszerekkel kiegészítve a Vituki Európa egyik legsokoldalúbb vízügyi kutatóintézete lett, amely a vízgazdálkodás teljes spektrumában munkálkodott. Alap- és alkalmazott kutatásokat végzett, tanulmányokat készített az ország vízkészletének megőrzéséhez, fejlesztéséhez, vízgazdálkodásának tudományos megalapozásához a magyar vízgazdálkodás számára.
Modellkísérlet a kisminta-laboratóriumban
Az 1980-as évektől már vállalati formában, majd az 1990-es évektől részvénytársasági formában működött az intézet. A gyakori szervezeti átalakítások, illetve a Vituki által használt ingatlanok felértékelődése folytán azonban a 2000-es években szinte működésképtelenné vált, egyes feladatait más állami szervek, valamint magánvállalkozások vették át, míg végül 2012-ben megkezdődött a nagy múltú intézet végelszámolása.
Az egyik mozaiktábla, még eredeti helyén
A kismintalabornak helyet adó hidraulikai csarnok épületét már korábban, 2010 körül eladták. Ekkor kerültek le a falról a mozaikok, melyeket ideiglenesen a központi épület mellett, az udvaron helyeztek el. A Vituki volt munkatársai és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőségének támogatásával 2016 januárjában sikerült a Duna Múzeumba szállítani a mozaiktáblákat. A két-két darabban leszedett és szállított képeket végül a múzeumpedagógiai foglalkoztató oldalfalán, illetve a hátsó támfal előtt erre a célra kialakított állványon helyezték el. A tavaszi időszakban még sor kerül a mozaiktáblák restaurálására, a kiesett kövek visszahelyezésére és a felületkezelésre. A mozaikok azonban már most is népszerűek a látogatók körében, sőt a Duna Múzeum munkatársai a Víz Világnapja egyik idei pályázatát is e mozaikok, a vizes mesterségek, szakmák köré építették fel.
(s)
