Hogyan raktározunk mi?
LÁTVÁNYTÁR
Esztergomban a tavalyi év végén két látványraktár is nyílt. Elsőként a Duna Múzeum Látványtárát mutatjuk be.
| Horváth István |
2015-02-11 13:50 |
A látványraktár jó dolog. Jó a múzeumnak, hiszen új látogatókat csalogathat magához, emellett a régi látogatóknak is tud valamit mutatni, amit eddig nem láthattak. A muzeológus is örül, a viszonylag nagy költségvetésű projektek lehetővé teszik a műtárgyak megfelelő tárolását, hosszú távú megőrzését, azaz a látványraktár rendszerint a műtárgynak is jó. És nem utolsósorban jó a látogatónak, nem kell feltennie az örök kérdést: miért van a múzeumban, ha úgysem láthatja senki? Ugyanakkor nem megfelelő tervezés, kivitelezés és működtetés mellett a látványraktár rossz is lehet. A muzeológusnak alkalmazkodnia kell a raktár látogatási rendjéhez, ehhez kell igazítania gyűjteményi munkáját. Ha nem sikerül, a látogató sem egy élményt nyújtó látványraktárban fogja érezni magát, sokkal inkább egy munkaterületen, ahol ő csak „zavaró tényező”. Az esztergomi Duna Múzeum (Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum) közelmúltban nyílt látványraktára kapcsán a következő hónapokban kaphatunk választ arra, hogy a múzeum – muzeológus – látogató – műtárgy kvartett minden egyes tagjának maradéktalanul teljesülnek-e az elvárásai.
A hazai múzeumok látványraktári és tanulmányi raktári projektjei rendszerint egy-egy TIOP pályázat keretén belül valósultak/valósulnak meg. Nem volt ez másként a Duna Múzeum esetében sem. Egy 2012-ben benyújtott pályázat eredményeképpen nyílhatott meg 2014 őszén a múzeum látványraktára a látogatók előtt. A múzeum hagyományosan nagy hangsúlyt fektet az interaktív kiállításokra és az azokhoz több-kevesebb szállal kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokra. Az új raktár célközönsége nem feltétlenül a passzív, szemlélődő látogató, hanem olyanok, akik fogékonyak a játékos, aktív részvételt igénylő ismeretszerzésre. Ez a szempont már a tervezés fázisában érvényesült; a projektben résztvevők nem pusztán beüvegezett polcrendszerben gondolkodtak, hanem egy olyan térben, amely a múzeum ismerettadási repertoárját is bővítheti. Mindezt oly módon megvalósítva, hogy a műtárgyak „jogai” se csorbuljanak, azaz az állományvédelmi követelmények is maradéktalanul teljesülhessenek.
A fenti szempontok figyelembevételével került kiválasztásra a projekt megvalósításának pontos helyszíne: a múzeum udvaráról nyíló tárgyi raktár, a hozzá csatlakozó gyűjteménykezelői szoba, valamint egy innen megközelíthető kisebb helyiség együttese alkotja a teljes látványraktárt. A raktár kezelőjének volt szobája a látogatótér központja, kiállítás, múzeumpedagógiai foglalkoztató és műtárgyraktár egyben. A több funkció miatt az itt felhasznált anyagok kiállítótér-minőségűek, a tárgyak egyenként megvilágítottak, itt nem is volt cél a raktári jelleg megjelenítése, sokkal inkább az ismeretek tudományos-játékos formában való átadásának ad teret. A műtárgyak itt csak részben sorakoznak raktári rend szerint, többségük polcokon, tematikus összeállításban kapott helyet. Néhány műtárgy binokuláris távcsőre emlékeztető kukucskálón tekinthető meg, a fal mögött megbújó tárgyak így igazán közelről is megvizsgálhatók. A látogatóknak érdemes a lábuk alá is nézni: az üvegpadló alatt olyan tárgy-együttest vehetnek szemügyre, amelynek egyes darabjai eredetileg is a padlószint alatt voltak használatosak. Ilyenek az ó- és középkorból származó vízvezetékcsövek vagy 20. század elején elterjedt vízórák. A tárgyak mellett két alapvető információ segíti a további tájékozódást: az adott tárgy leltári száma, valamint pontos megnevezése. Ezek birtokában a helyiségben található nagyméretű, érintőképernyős monitoron megkereshető a tárgy leíró kartonjának digitális változata a műtárgy teljes leírásával, adataival. A múzeum honlapján is elérhető program jelenleg közel 3000 műtárgy adatait tartalmazza. A monitoron megjeleníthető Vörös László 1833-ban készített térképe is, segítségével a mai térképészeti, informatikai lehetőségeket kihasználva egyidejűleg barangolhatunk napjaink Budapestjén és 1833-ban Pest-Budán. A múzeum és a múzeumi munka jobb megismerését szolgálják egy másik érintőképernyős panelen megjelenő gyűjteményi ismertetők. Itt már a játék is szerepet kap, a látogató virtuális muzeológusként rakhatja a megfelelő gyűjteményekbe a véletlenszerűen megjelenő tárgyakat, dokumentumokat, fényképeket. Az egyéni felfedezés élményét táblagépek segítik, a tárgyaknál elhelyezett QR-kódok leolvasásával háttér-információk, a jobb megértést elősegítő feladatok, animációk érhetők el az adott tárgy eredeti használatával kapcsolatosan.
Ebből a helyiségből nyílik az egyik tulajdonképpeni raktár. Itt fiókos fémszekrényekben metszetek, céhlevelek, 19. századi fényképek mellett az ország harmadik legnagyobb Széchenyi-iratgyűjteménye nyert elhelyezést. Ugyanitt található a múzeum képeslap- és éremgyűjteménye, előbbinek mintegy 2500 darabja képernyőn is megtekinthető egy térképes kereső segítségével, egy-egy kiválasztott lap pedig e-mail-en el is küldhető. Ez már valódi raktár, a látogató gyűjteményenként egy-egy fiókot kihúzhat, láthatja a különféle dokumentumtípusok eltérő tárolási módját. A szintén itt tárolt éremgyűjtemény különleges egységét alkotják az ún. hídbárcák, amelyek kiemelt helyet kaptak: a két helyiség közötti falba beépítve, üveglapok között közel 70 darab bárca mindkét oldala vehető alaposan szemügyre.
A megfelelő látogatószám fogadásához azonban ez a két helyiség kevésnek bizonyult volna, ezért a már meglévő tárgyi raktár is a projekt részévé vált. Az itt található jól bevált, síneken mozgatható polcrendszer nagyobb mértékű átalakítása nem volt reális lehetőség, a meglévő rendszer látogathatóvá tétele viszont járható útnak bizonyult. A tömörraktár egy folyosója vált így elérhetővé a látogatók számára, az üvegezett polcok mögött lényegében az egész tárgyi raktár látható. A folyosó egy részén, a polcok előtt vízszintes és függőleges irányban egyaránt mozgatható monitoron az eszköz mögött található tárgyról kaphatunk további információkat: láthatjuk a tárgy használatát, működésének animációját stb.
A látványraktár éppen félúton helyezkedik el a múzeum állandó kiállítása és a múzeumpedagógiai foglalkoztató tér között, így jól beilleszthető hagyományosan kialakult látogatói útvonalba. A következő hónapokban családok, egyéni látogatók és iskolai csoportok „tesztelik” az új létesítményt, az ő élményeik, visszajelzéseik fogják eldönteni, hogy tényleg jó dolog-e a múzeum látványraktára.
