Árvíz a múzeumban
GYŰJTEMÉNY
Magyarországon árvizek mindig voltak, vannak és feltehetően lesznek is. Ezekben a napokban is gyakori a híradásokban az árvízi tudósítás: merre vannak árvizek, milyen fokozatú a készültség vagy éppen hány Velencei-tó nagyságú területet borít el a belvíz.
| Horváth Vera |
2013-06-07 08:00 |
Az árvíz által veszélyeztetett területek méretét tekintve Európában Magyarországon van a legnagyobb jelentősége az árvízvédelemnek. Az ország területének 23%-a van kitéve ilyen veszélynek. Ez a szám ma már igen „barátságosnak” tűnik, ahhoz képest, ami a szabályozások előtti volt a Kárpát-medencében.
Árvízi emlékek múzeumban
A hazai árvizek és árvédekezések történetének gyűjtése, feldolgozása ugyan jóval régebben kezdődött, de az idén 40 éves Duna Múzeum – mint a hazai vízügytörténet múzeuma – gyakorlatilag megalakulása óta gyűjti, őrzi a hazai árvizekkel kapcsolatos dokumentumokat: ármentesítési terveket, beszámolókat, kimutatásokat, szabályzatokat. A látványosabb műtárgyakat vagy azok makettjeit a történeti képtárában és tárgyi gyűjteményében őrzi a múzeum.
Jelentős fényképarchívummal rendelkezünk. A vízügyi fotótevékenység igen sokrétű volt. Ezek közé tartozott az árvizek dokumentálása is, amit sokszor pihenés nélkül kellett végezniük a fotósoknak, nehéz és veszélyes körülmények között. Az első árvizes albumokat még nem vízügyi munkatársak készítették, hanem korabeli fényképészek, helyi fotósok – az esztergomi 1876-os árvízi album fotóit például Beszédes Sándor, a város fényképésze és képviselő testületének tagja.
A 20. század második felétől már a vízügyi szakma is dokumentálta az eseményeket. Így gazdag képanyaggal rendelkezünk többek között a híres 1956-os árvízről, amelyet a dunai árvizek történetében a legnagyobb jeges árvizek közt tartanak számon. Az áradat tönkretette a Tassi erőművet és zsilipet is, amelyet újra kellett építeni.
Képek a levegőből
A 20. században rendszeressé vált a légi fényképezés. Talán kevésbé ismeretes, hogy a vízügynek 34 éven át saját repülőszolgálata is volt. A repülőgépek – mint felderítő eszközök – igénybevételének árvizek, belvizek esetén már voltak hagyományai. A két világháború között és utána is gyakran végeztek árvízvédelmi felderítéseket, sőt árvízvédelmi munkákat a levegőből. 1956-ban például a Dunán levonuló jeges árvíznél a feltorlódott jégtáblákat egy harci repülőgépből bombázták szét Paks térségében.
1960. január 1-vel alakult meg a Vízügyi Repülőszolgálat. Elsőként csehszlovák és lengyel gyártású gépek kerültek az állományába, amelyeket a védekezési időszakon kívül egyéb céllal is felhasználtak: folyók, tavak, csatornák rendszeres légi ellenőrzése, vízszennyezések gyors felderítése, terjedésük megakadályozása, szakemberek helyszínre szállítása és a légi fényképezés. Árvizek idején szükségrepülőtereket is kialakítottak, ahova a vízügy külön repülésirányítókat is képeztetett. A repülőszolgálat jelentőségét igazolja néhány érdekes adat az évtized legnagyobb árvízéről: az 1970. évi árvízi védekezés ideje alatt 157 felszállást végeztek, 365 órát töltöttek a levegőben a szolgálat pilótái, és a gépek ezalatt kb. 73 000 km-t tettek meg a védvonal felett.
 |
A nagy árvíz elmúltával került a szolgálat gépparkjába az első nyugati gép, a svájci gyártású Pilátus Turbó Porter. A Duna Múzeum tárgyi gyűjteményének - látogatók által még nem nagyon ismert – darabja a repülő kis modellje. A gép 1992-ben állt üzembe, és összesen 8100 órát repült. A Vízügyi Repülőszolgálat 34 éven át balesetmentesen működött, és bizonyította jó elméleti és műszaki felkészültségét.
Tárgyak a gátról
A múzeum gyűjteményében természetesen megtalálhatóak az elmúlt két évtized több árvizének a fotódokumentációja és néhány tárgyi anyaga is. Az 1992-es tiszai árvíz után ajándékozta a múzeumnak a képen látható „árvízvédelem” karszalagot az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság.
Ugyancsak a tiszai árvízvédelemnél használták a képen látható fáklyát. Az Árvízvédelmi Törzs adatai szerint 2006-ban a védekezésnél 138 326 db fáklyát használtak fel. Rendkívül gazdag a képanyagunk az ezredfordulós árvizekről, ezek rendszerezése szinte folyamatos.
Érdekes darabjai gyűjteményünknek az egyes árvizek emlékérmei. A 2002-es dunai árvíz után a védelemben résztvevők kapták jutalmul a három, gumicsizmás, homokzsákot lerakó embert ábrázoló érmet.
A Duna Múzeum „árvizes” gyűjteményének ez egy igen kis szelete. Még sok hasonló dokumentum vár feldolgozásra. Az előttünk járók tapasztalatainak, tudásának megismerése tovább bővítheti ismereteinket, és a mai szakemberek és laikus érdeklődők számára is hordoznak még tanulságokat.
