Vízépítészetünk a Millenniumon
1896
A vízügy történetében is nagy eseménynek számított az 1896-os Millenniumi kiállítás. Ezer év történetének és gazdasági eredményeinek tekintetében volt miről megemlékeznie hazánknak; az egyik „sikerágazat” pedig vízépítészetünk volt.
| Szigetvári Vera |
2016-08-29 11:47 |
Vízügytörténetünk kiemelt eseményként őrzi a budapesti millenniumi kiállítást: a vízügyek területén elért eredményeket itt jelenítették meg először egységesen. A vízépítészeti pavilon készítőnek elsődleges célja a megelőző 50 év eredményeinek bemutatása volt. A feladatot a korszak vízmérnökeit jellemező komolysággal vették kezükbe a szakemberek. Az 1893-ban megalakult bizottság eredményes munkájának volt köszönhető, hogy a Millenniumhoz méltó vízépítészeti kiállítás jött létre. A szakma legjelentősebb mérnökei voltak jelen e bizottságban, kiknek elhivatottsága egyértelműen megmutatkozott a végeredményben.
Az országos kiállítás látképe
A kiállításra felépített vízépítészeti csarnok díszes kupolájával már kívülről magán viselte a központi elrendezésű alap-megoldást, melyhez két oldalszárny csatlakozott a Duna- és Tisza-szabályozási munkálatok bemutatására. Az épület, ahogy sok másik is, nem tartós anyagból épült. A főváros ingyen adta át a kiállítóknak a Városligetet, egy kikötése azonban volt: a rendezvény után az épületeket el kell bontani, mert a területet eredeti állapotába kívánták visszaállítani.
A Vízépítészeti pavilon 1896. (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára)
A kiállítási tér belső elrendezésénél elsősorban a földművelés szempontja volt mérvadó, hiszen mi mutathatná legjobban a szakma eredményeit, mint a mezőgazdaságnak megnyert, a vizektől megvédett termőföldek megnövekedett méretei. Ugyanakkor fontos szerep jutott a hajózásnak, a víz ipari fontosságának és közegészségügyi szerepének is. Mindezen fő vonalakat szem előtt tartva a kiállításban igen szép számmal kerültek bemutatásra különféle dokumentumok, tárgyak. Összesen 211 kiállító, 1280 darab kiállított tárggyal szerepelt. A rendezők és résztvevők is igyekeztek minél szebben berendezni a „saját” kis kiállításukat, és a megnyitó gyakorlatilag teljes berendezéssel fogadta az érdeklődőket. A millenniumi kiállítást 1896. május 2-án Ferenc József nyitotta meg, majd május 6-án a vízépítészet pavilonját is megtekintette. A millenniumi országos kiállítás (közte a Vízépítészet pavilonjával) 1896. november 3-án zárta be kapuit. Látogatóinak száma elérte a hat milliót.
A Vízépítészeti pavilon kiállítói között legnagyobb számban (151) a társulatok voltak jelen. A nagyobb szabású ármentesítéseket, lecsapolásokat, ezek helyszínrajzait, műszaki dokumentációit állították ki. Egy másik csoport az állami kiállítók voltak, ők a folyók medrének szabályozását, vízjárásait emelték ki. A kultúrmérnöki hivatalok általában tervekkel, modellekkel és fotókkal szerepeltek. Az alagcsövezések és öntözések témakörét minden kerület érdekes tervekkel igyekezett bemutatni. A magánosok voltak a legkevesebben, köztük főmérnökökkel, festőkkel, szobrászokkal. Ők a tanulmányaikat, valamilyen szempontból különleges vízi munkálataikat, a művészek pedig a dekorációnak készített tárgyaikat mutatták be. Ki kell emelni közülük Pokorny Tódort: ő nemcsak magánkiállítóként volt jelen, hanem számos (többnyire társulatoknál kiállított) díszes térkép készítőjeként is.
Rétöntözés Alsó-Ribnyiczén Báró Máriássy János birtokán(Kiállító: V. kerületi m. kir. Kultúrmérnöki Hivatal) MKVM 2011.37.1
A kiállítás után a pavilonok többségét elbontották, a kiállítási tárgyak nagy részét tulajdonosaik elszállították. A következő évtizedekben sokfelé elkerültek a vízépítészet kiállított tárgyai (Műegyetem, Vízrajzi Intézet). A második világháborúban sajnos sok megsérülhetett, nyoma veszett. A Duna Múzeum gyűjteményében napjainkban körülbelül 60 olyan műtárgy van, amely egykor szerepelt a vízépítészeti pavilonban. Az azonosításban nagy segítség nyújt a Vízépítészet az 1896. évi ezredéves országos kiállításon című könyv. Készítői rendkívül alapos munkát végeztek: tételesen bemutatták a kiállítókat, majd felsorolás-szerűen megnevezték a kiállított tárgyaikat is. Az elmúlt években e tárgyak állapotában változás történt hiszen, pályázati támogatással sikerült restauráltatni, konzerváltatni és állományvédelmi szempontból is megfelelő szekrényekben elhelyezni őket.
A kiállítás 120. évfordulóján érdemes megemlékezni vízépítészetünk e jeles eseményéről. Feltételezéseink vannak, mely intézményekben lehetnek, becsléseink viszont nincsenek, hogy az 1280 darab kiállítási műtárgyból napjainkban hányat találhatnánk meg.
