Kossuth – egy jó nevű meteorit

CSILLAG

A hónap műtárgya volt augusztusban, de még szeptemberben is megtekinthető a Természettudományi Múzeumban!

Papp Gábor 2016-09-05 07:15
Cikk küldése e-mail:

Augusztus hónapban egy nevezetes csillaghullás látható. A Perseida meteorrajból származó „hullócsillagokat” augusztus 12–13-án észlelhetjük leggyakrabban. Hullócsillagot – azaz meteort – sajnos nem tudunk múzeumban kiállítani, de földet ért meteoritot annál inkább, így talán illő, hogy 2016 augusztusában a hónap tárgya a Magyar Természettudományi Múzeumban egy meteorit legyen. Mégpedig egy olyan meteorit, amely a magyar füleknek ismerősen csengő nevet visel: Kossuthnak hívják. De hogyan jutott ilyen történelmi névhez e vasdarab?

A hullócsillagnak hívott fényjelenséget okozó meteorrajok a látszólagos égi helyük szerint kapják a nevüket. A Perseida hullócsillagok tűzsávját képzeletben meghosszabbítva, az égi nyomvonalak a Perseus csillagkép mellett található metszéspontban (radiánsban) találkoznak. A meteoritokat természetesen a földi megtalálási helyükről nevezik el. A közelmúltban Csátalja község mellett lelt meteorit tehát a Csátalja nevet viseli. A név, ha egyszer elfogadottá vált, már nem változtatható meg, így az erdélyi Mocs melletti híres meteoritzápor példányait ma is e névvel illetik, hiába Mociu már a község hivatalos neve.

Manapság a meteoritok elnevezésének szabályait többoldalas előírások rögzítik. Régebben, nevezéktani bizottságok és szabályok híján, gyakran előfordult, hogy az egyes közleményekben másként hívták ugyanazon meteoritot. A változatok közül azután a publikációkban általában használt, majd a híres meteoritkatalógusokba bekerült névalak vált hivatalos névvé. A Mocs meteoritnévnek is létezik számos szinonimája, például Bare, Gyulatelke, Keszu, Marokháza, Oláh Gyéres, Palatka, Vajda-Kamaras, Visa. A lehullott több ezer példány közül ugyanis számosat a közeli Báré, Gyulatelke, Keszü, Marokháza, Oláhgyéres, Palatka, Vajdakamarás és Visa községek határában találtak meg. A szinonimákat szaporítják a külföldi szakirodalomba gyakran ékezet nélkül vagy sajtóhibásan bekerült magyar nevek is (például Gjilatelke, Gyulateke).

 

Kossuth (Ohio, USA) térképe 1880-ban. (http://www.davidrumsey.com/rumsey/Size4/D5005/2709081.jpg)

 

Kossuth település mai képe az űrből (Google Earth)

Az eltérő hullásokból származó, de ugyanazon lelőhelyen talált, tehát azonos nevű meteoritokat a megtalálás évével, illetve betű- vagy számjellel különböztetik meg, például: Duel Hill (1854) és (1873), Clovis (no.1 és 2), Elida (a)–(c), Lea County 001 és 002 stb. Ez utóbbi rendszert használják a Szaharában vagy az Antarktiszon manapság ezerszám felkutatott meteoritok esetében is, melyek neve gyakran rövidítve szerepel, például: FRO95007 (Frontier Mountain, Antarktisz) vagy NWA 984 (Northwest Africa).

A Kossuth meteoritot tehát nem Kossuth Lajosról nevezték el, hanem az Ohio állambeli Auglaize megye Salem kerületében található Kossuth községről. Az 1858-ban alapított, mára csaknem elnéptelenedett település viszont már valóban Kossuth Lajosról kapta nevét. A magyar forradalom és szabadságharc vezéralakja Lafayette márki után az első külföldi államférfi volt, akit hivatalosan meghívtak az Egyesült Államokba, és beszédet mondhatott a kongresszus mindkét házában. A volt kormányzó 1852. január 31-étől február 26-áig tartózkodott Ohio államban, ahol ma a legtöbb magyar származású ember él az Egyesült Államokban. Kossuth hosszabb időt töltött Clevelandben (ott 1902 óta szobra is áll), Columbusban – az állam fővárosában, ahol beszédet mondott a törvényhozásban –, valamint Cincinnatiben.

 

A clevelandi Kossuth-szobor avatása 1902-ben (Digitális képarchívum, DKA-066618)

 

Kossuth politikai céljait nem érte el az Egyesült Államokban, de a több mint negyven városban mondott számtalan beszéd, a róla szóló tucatnyi könyv és ezernyi újságcikk közismertté tette személyét, mint a szabadságért folytatott küzdelem szimbólumát. Számos kisebb települést neveztek el róla ebben az időben, ezek közül az Egyesült Államok hivatalos on-line helynévtára alapján nyolc Kossuth és egy Kossuthville nevű lakott hely maradt fent, sőt Iowában létezik egy Kossuth County (Kossuth megye) is, melyet 1851. január 15-én alapítottak. Érdekes módon a „Kossuth County” név is megtalálható a meteoritok hivatalos névtárában, mégpedig az 1890-ben Winnebago County területén hullott Forest City meteorit szinonimalistáján. Valójában a Winnebagóval szomszédos Kossuth megyében talált 104 fontos (47 kilós) kő, melyet gyűjtője meteoritként adott el tájékozatlan embereknek, egy, a korabeli köznyelvben négerfejként („nigger head”) emlegetett sötét színű magmás kőzet lekerekített darabja volt.

Ezzel visszaérkeztünk magához a (valódi) Kossuth meteorithoz. 1975-ben egy farmer bukkant Kossuth melletti földjén a megtalálásakor 13,07 fontot, vagyis 5,9 kilogrammot nyomó vasdarabra, melyet több mint két évtizedig őrzött. Ezután John R. Martin meteoritgyűjtő és -kereskedő – akkoriban a Stillwaterben működő „Oklahoma Meteorite Laboratory” tulajdonosa – szerezte meg, és darabjai ezután kerültek a piacra. A példány az oktaedritek közé tartozó vasmeteorit, melynek vörösbarnává rozsdásodott felszíne arról tanúskodott, hogy a meteorit néhány száz évvel ezelőtt érkezhetett a világűrből. A mállott felszínen még láthatóak voltak a jellegzetes üregek, a regmagliptek (ógörögül regma = törés, rés; gliptosz = metszett, vésett). E bemélyedések úgy keletkeztek, hogy a légkörön áthaladó vasmeteorit megolvadt felszínéről a körülötte örvénylő „menetszél” elfújta a meteorit anyagának egy részét.

 

A Kossuth meteorit eredeti állapotában. John R. Martin (Oklahoma Meteorite Laboratory) felvétele.
(http://geosurvey.ohiodnr.gov/portals/geosurvey/AstroGeology/Meteorites/Kossuth_big-2.jpg)

 

Mint a legtöbb meteorit, a Kossuth is kisebb-nagyobb darabokra vágva került a magán- és közgyűjteményekbe. Egy-egy szeletének csiszolás után savval maratott (étetett) felületén jól látszik a vasmeteoritok leggyakoribb szerkezeti (szöveti) csoportjára, az oktaedritekre jellemző háromszögű Widmanstätten-hálózat. Kosztolányi Dezső természeti lényeket és tárgyakat megszólaltató „Zsivajgó természet” ciklusában (1930) a vasmeteoritot ekképp szólaltatja meg: „csodálatos ábrákat észleltetek rajtam, melyeket még mindig nem tudtok megfejteni”. Valójában a mintázat létrejöttének okát ekkorra már megfejtették. A többi oktaedrithez hasonlóan a Kossuth vasmeteorit sem „színtiszta” vas, hanem természetes vas-nikkel ötvözet, több mint 9 százalék nikkeltartalommal. Bizonyos hőmérséklet alatt ez az ötvözet nem alkot egységes kristályrácsot, és ha eléggé lassan hűl le e küszöbérték alá, akkor az ötvözet anyaga meghatározott térbeli irányok mentén diffúzióval szétválik (szakszóval szételegyedik) egy ténit nevű nikkeldús és egy kamacit nevű nikkelszegény részre. A két ásvány eltérő savoldhatósága miatt az étetés kirajzolja az eltérő összetételű mezőket.

 

Szelet a Kossuth meteoritból. E példány nagyobbik fele van az Ásvány- és Kőzettár meteoritgyűjteményében.
(Kereszty Zsolt felvétele)

 

A Kossuth meteorit kapcsán talán érdemes megemlítenünk, hogy a Földünkre hullott kis vasdarab mellett egy jelenleg is a világűrben tartózkodó égitest is viseli a Kossuth nevet. A teljes nevén „90376 Kossuth” kisbolygót 2003. november 5-én fedezte fel az MTA piszkéstetői obszervatóriumának két munkatársa, Sárneczky Krisztián és Mészáros Szabolcs. A 4–5 kilométer átmérőjű égitest 440–480 millió kilométer távolságban kering a Nap körül, melyet 5,4 év alatt kerül meg. Azért is nevezték el Kossuthról, merta 91024-es sorszámú, szintén magyar felfedezésű kisbolygó a Széchenyi nevet kapta, így a „magyar kisbolygók” listáján Kossuth és Széchenyi egymás után szerepelhetnek.

Kossuth egyébként ténylegesen is érdeklődött a csillagászat iránt. Az olaszországi száműzetésben élő államférfi a politikától való csalódott visszavonulása után a természettudományokban keresett és talált vigasztalást. Amint Szontagh Miklós orvoshoz és botanikushoz írt levelében, 1872-ben megfogalmazta: „Megemlékeztem Chateaubriand mondására: »boldogok, a kik szeretik a természetet, azt megtalálják, s csak őt találják meg a szerencsétlenség napjaiban.« Hát én is ráadtam életfáradt öreg fejemet, hogy megtaláljam a vigasztalót.” Foglalkozott csillagászattal is, egy – az 1880-as években készült – fényképen távcsöve is látható. A Természet című folyóiratban 1871-ben megjelent terjedelmes levele az égitestek színképével kapcsolatos korabeli ismeretekben való jártasságáról tanúskodik. Elmondhatjuk tehát, hogy a kisbolygó és a meteorit is méltán viseli a nevét.

 

Kossuth Lajos a Torino melletti Collegnóban lévő otthonában (1880-as évek), távcsöve, mikroszkópjai és természetrajzi gyűjteményei társaságában. Jobb oldalon a most az MTM Növénytárában lévő növénygyűjteményének dobozai láthatók.
(Digitális képarchívum, DKA-066499)

Mesélő ásványok krónikása

BESZÉLGETÉS

Papp Gábor, az Ásvány- és Kőzettár igazgatója huszonöt éve foglalkozik a Kárpát-övezet ásványainak tudománytörténetével. A kutatás mellett fontosnak tartja a kiállítások létrehozását és a tudományos...

2015. szeptember 09. Kucska Krisztián

A Földanya ékességei

Hogyan adhatjuk át a földtannal kapcsolatos ismereteinket kicsiknek és nagyoknak? A Göncöl Alapítvány a természeti környezetben szerzett tapasztalás és a látható eredményeket hozó tevékenység nevelő erején...

2009. november 11. Fehér Tamás

A jégkorszak tankjai

GLYPTODON

A hónap műtárgya júliusban a Természettudományi Múzeumban.

2016. július 07. Gasparik Mihály
 
Az Erimtan Múzeum Ankarában
 
Baselitz. Újrajátszott múlt
    Muzeumok.hu Rss betöltése...