©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Széchenyi, a magánember – néhány levél tükrében

A legnagyobb magyar munkásságából fennmaradt iratok többsége azon intézményekre vonatkozik, melyek létrehozásában vagy fellendítésében részt vett. Ugyanakkor ő is csak ember volt, magánlevelezése legalább ennyire izgalmas és sokszínű.

A Duna Múzeum az ország harmadik legnagyobb Széchenyi kézirat gyűjteményét őrzi. Az 1978-as vásárlás egyik legfontosabb szempontja az volt, hogy az iratok egy jelentős része a hazai vízgazdálkodás, vízszabályozás történetéhez kapcsolódik. Így az Al-Duna hajózás, a gőzhajózás, a Tisza-szabályozás és a Lánchíd történetéhez. A „vízügyes” témájú iratok jelentősek, de valójában kisebb részét adják a gyűjteménynek. Az egész iratanyagra ugyanakkor jellemző, hogy a levelek többsége nem Széchenyitől származik, hanem neki szól. Így a szövegek révén megnyilatkoznak Széchenyi kortársai: hivatalnokok, feltalálók, csalók, szegények, gazdagok, birtokosok, kereskedők, vállalkozók, segélykérők.

A híres, közismert emberek nevét a csalók már akkor is kihasználták – ez Széchenyivel is megtörtént. 1833-ban egy táblabíró levelében erre hívta fel figyelmét: Gozony Dániel szélhámos a gróf egyik levelével csalásokat követ el, és ezt azonnal meg kell akadályozni, a levelet vissza kell szerezni. A történetnek a végkifejletét ismerjük is. Szintén a gyűjteményben található annak a bírósági határozatnak a korabeli másolata is, mely szerint a szélhámost 6 évre elítélték.

A segélykérő leveleknek se szeri, se száma. Színes társadalmi kép bontakozik ki ezekből. Vannak zsarolók: egy Szunnyai Péter nevű fiatalember kilátásba helyezte, hogy ha a Nyír-Egyházi utolsó postára a gróf nem méltóztatik leküldeni a kívánt összeget, akkor véget fog vetni életének, és öngyilkossága Széchenyi lelkén fog száradni. A másik súlyos beteg, a harmadik állástalan, a negyedik verseit szeretné kiadni, ezért ostromolja őt pénzért. Van, aki jobb pozícióhoz kéri közbenjárását. Igen érdekes annak a szerzetesnek a levele, akit rendfőnöke őrültnek nyilvánított, a protestáns hitre való áttérése miatt pedig el is záratott. E helyzetből való kisegítéséhez kéri Széchenyi segítségét.

A segélykérő levelek között felbukkan Arany János neve is. Nagyszalontán eltöltött éveinek legmegrázóbb élménye volt az 1847-es pusztító tűzvész. Nagyszalonta másodjegyzőjeként többekhez segítségért fordult. Saját kezével kitöltött és aláírt felhívást küldött Széchenyinek is. Részletesen beszámol a tragédiáról, károkról, és a város számára kér anyagi támogatást.

A segélykérő levelek nem voltak hiábavalóak: a gyűjteményben őrzött néhány köszönő levélből kiderül, hogy sok rászorulót, pénzért, pártfogásért, állásért hozzáfordulót megsegített.

Kevesebb számban, de van olyan irat is, melyet Széchenyi írt le saját kézírásával. Egy szintén magánjellegű iratban a Pesti Városszépítési Bizottsághoz házhelyének kibővítése ügyében fordult, amit közérdekre hivatkozva igyekszik megindokolni is. Bármilyen nagyméltóságú ember volt, neki sem lehetett bármit megtenni: a bizottság – ugyancsak közérdekre hivatkozva – elutasítja kérelmét.

Nyilván őt sem szerethette mindenki. Főleg, ha némely társadalmi körök érdekébe ütközött egy-egy elképzelése. Egy Duna-híd építése még napjainkban is igencsak figyelemre méltó téma. Hát még Széchenyi korában! Sok érdeket sértett Széchenyi „hídügye”, de mégis véghezvitte. A viták mögötti feszültséget és nem tetszést érzékelteti az ismeretlen szerző gúnyverse, és ha magyar szóból nem értette volna a gróf, német nyelven is megírta!

Magánügyeiben is voltak „kellemetlenségek” Széchenyi életében. Egy cipészmestertől érkezett panasz rá és komornyikjára: a gróf számára készített cipőt próbára elvitték, de azóta se a cipőt, se a pénzt nem kapta meg. A válaszlevél sajnos ismeretlen, de feltételezhető hogy Széchenyi volt olyan becsületes és nagyvonalú, hogy az ügyet méltóképpen elrendezze.

Gyűjteményünkön belül egy külön tematikai egységet alkotnak a számlák: illatszer-kereskedőtől, kádártól, istállóhasználatról, kalapkereskedőtől (…) a legkülönfélébb szolgáltatásokról, rendelésekről.  Ha az vendéglői számla, néha még azt is feljegyezte rájuk, hogy kinek a társaságában volt ott.

A gyűjtemény igen változatos, a legkülönfélébb levelekkel találkozhatunk. Az itt megemlített pár dokumentum csupán apró része az egésznek, mind a darabszámot (az egész gyűjtemény több mint 600 tételből áll), mind a tartalmi sokszínűséget tekintve. A 225 éve született Széchenyi Istvánhoz ezek a történések is hozzátartoznak; tiszteletén és megbecsülésén nem változtatnak, de igen érdekes írásos emlékei mindennapi életének.