Nézz Kossuth szemébe!
MÁRCIUS 15.
A Magyar Nemzeti Múzeum az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából idén két – frissen a múzeumba került – különleges műtárgyat mutat be.
| Magyar Nemzeti Múzeum |
2017-03-13 11:55 |
Szemtől szemben Kossuthtal
A Kossuthról készült dagerrotípiát a Magyar Nemzeti Bank vásárolta meg az Értéktár program keretében, és helyezte el letétként a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Kossuth számos ábrázolása közül ez a dagerrotípia azért kiemelkedő fontosságú, mert a felvétel 1848–49-hez időben közel, 1852-ben, fotográfiai eljárással készült, így teljesen hitelesnek tekinthető. Kossuth arca szinte szemből látható, mintegy a szemébe nézhetünk a forradalom és szabadságharc vezetőjének.
Kossuth Lajos a szabadságharc leverését követően, 1851–1852-ben körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban, amelynek célja az volt, hogy támogatókat toborozzon a magyar ügy érdekében. Körútja során, 1852. április 27. – május 18. között tartózkodott Bostonban. A Boston Daily Evening Transcript című napilap május 17-i számában tudósított arról, hogy „Kossuth kormányzó ma reggel Southworth & Hawes galériájában ült egy dagerrotípiához.”
Albert Sands Southworth-t (1811–1894) és Josiah Johnson Hawes-t (1808–1901) az amerikai fotográfia első nagy mestereiként tartják számon. A két fényképész 1843-tól dolgozott együtt, közös cégük 1846 és 1863 között viselte a Southworth & Hawes nevet. A két fotográfus műtermi portré- és csoportképei kiváló technikai színvonalon készültek, számos felvételük a portréfényképezés művészi szintű műveléséről tanúskodik.
A dagerrotípia az első gyakorlatban is alkalmazott fényképészeti eljárás, amelyet 1839. augusztus 19-én hoztak nyilvánosságra. Direkt pozitív eljárás, ami közvetlenül pozitív képként jeleníti meg a valóságot. A kép, attól függően, hogy az ezüstjében sötét vagy világos felületet tükröztetünk, pozitív vagy negatív képet mutat. Minden egyes felvétel egyedi példány, csak reprodukció útján sokszorosítható.
A most kiállított ábrázolás 1893 óta különféle reprodukciókban ismert, többek között Kossuth Lujza – a mai tudásunk alapján – téves időmeghatározású, ám fontos szavai kíséretében: „Szeretett bátyámnak 1849i legsikerültebb egyetlen jó arczképe”.
Ez az ún. negyedlemez méretű (kb. 11 x 8 cm) Kossuth dagerrotípia portré J. J. Hawes leszármazottainál maradt fenn. Feltehetően egy sztereodagerrotípia egyik fele. Novomeszky János amerikai–magyar műgyűjtő a családtól vásárolta meg, s 2002-ben megmutatta a Történeti Fényképtár muzeológusainak. Novomeszky váratlan tragikus halála után gyűjteménye több helyre került, ekkor a Kossuth-dagerrotípia eltűnt a múzeum munkatársainak látóköréből. 2015-ben bukkant fel újra, így az Értéktár program keretében a Magyar Nemzeti Bank megvásárolta és letétként helyezte el a múzeum gyűjteményében.
Oroszhegyi Józsa emlékpohara
Értékes történelmi relikviával gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum Ereklyegyűjteménye is. Leszármazottak őrizték meg a márciusi ifjak egyikének, a székely származású Oroszhegyi Józsának börtönévei alatt készített „rabfaragását”, egy talpas pohárkát. A műtárgyra vélhetően a 19. század második felében fontos adatokat jegyeztek fel:
1848/49 /Szabadság/ Hartznak / Emléke. / Dr. Orosz=hegyi Szabó Józseftől / Józefstadti fogság /10 év
Az 1848-as pesti forradalmi ifjak köréhez tartozó Oroszhegyi Józsa eredeti nevén Szabó József (1822–1870) Nagykolcson született. Családja papi pályára szánta, Miskolcra, majd Egerbe került, hamarosan azonban szakított családja elképzeléseivel, és Pesten egyetemi tanulmányokba kezdett, orvosnak tanult. Emellett korán kibontakozó irodalmi érdeklődése sem lanyhult. 1844-től a Jelenkor Újdonság rovatát vezette, szerkesztői munkája során kötött barátságot a kor ifjú íróival, költőivel, így Petőfivel, Jókaival, Vahot Imrével. 1848. március 15-én ott volt velük a Pilvax kávéházban, a Nemzeti Múzeum előtt, s együtt indultak kiszabadítani Táncsics Mihályt. 1848 májusában kellett volna utolsó vizsgáit letennie és megvédeni orvosdoktori disszertációját, amit azonban a politikai események sodrában elhalasztott. 1848 áprilisában Eötvös József a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba titkárnak nevezte ki, ám hamarosan feladta e hivatalt. A szabadságharc kezdetén a honvédorvosi karba jelentkezett, kiképzése után Görgei Artúr felvidéki hadseregéhez osztották be. A szabadságharc leverése után távollétében a pesti császári bíróság halálra ítélte. Két éven át bujdokolt álnéven, majd elfogták, s korábbi ítéletét 10 év – vasban letöltendő – várfogságra változtatták. Büntetését a josefstadti várbörtönben töltötte, s ez idő alatt faragta emlékpoharát, amelyet leszármazottja jóvoltából mától a nyilvánosság is megismerhet.
Oroszhegyi Józsa története ezzel nem ért véget. Közkegyelemmel öt év rabság után, 1856 decemberében szabadult, folytatta a forradalom és szabadságharc idején megszakadt tanulmányait, és orvosdoktori oklevelet, majd sebész- és szülészmesteri képesítést is szerzett. Kalandos életútja során utazott Kis-Ázsiában, járt Cipruson, Alexandriában, szolgálatot teljesített Irakban, Iránban, Bulgáriában. Orvosi munkássága mellett folytatta szakírói, publicisztikai tevékenységét is, fenntartotta kapcsolatát a magyar sajtóval. Számos cikket, tanulmányt írt: nevezetes művei a Román élet és az Erdély aranyvidéke orvosi szempontból című kötet.
1868-ban Magyarországra visszatérőben szélütés érte, tehetetlen állapotában kifosztották. Kolozsvárott, Pesten, majd Budán tengődött 1870-ben bekövetkezett haláláig.
A Kossuth-dagerrotípia a Magyar Nemzeti Múzeum Pulszky-termében, Oroszhegyi Józsa emlékpohara pedig a Rotundában látható március 15. és április 2. között.
